Igehirdető: Gyimóthy Zsolt

Lekció: Dán 12:1-3

Alapige: Jn 5:19-30

Énekek: 65. 460. 479.

Ott hagytuk abba a múlt héten, hogy elkezdték üldözni Jézust a szombat „megtörése” miatt, amire Jézus válaszol csak annyit mondott, hogy mivel mennyei Atyja szüntelenül munkálkodik az ember üdvözítésén, így ő sem tesz másként, mert annyira egy az Atyával, hogy amit az Atya tesz, azt teszi ő is. Ezért gyógyította meg a 38 éve beteg embert is többek között, aki azután az ágyát felvéve egyből elment a templomba Istent imádni. De mint sok más esetben is a vita már nem is a gyógyulás körül, hanem Jézus személye körül forog. Milyen jogon ad felhatalmazást egy meggyógyított embernek, hogy az vigye az ágyát, holott a törvény hagyománya szerint azt tilos. Milyen jogon gyógyít egyáltalán szombaton? Jézus erre válaszolt röviden: azon a jogon, hogy Atyámmal munkálkodom együtt.

Innentől kezdve a szombat kérdése tulajdonképpen háttérbe szorult, mert előtérbe került egy sokkal súlyosabb vád: az istenkáromlás vádja, ahogy azt a 18. versben olvastuk.

Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.

Súlyos vád az istenkáromlás. És nemcsak azért, mert a vallás védelmezői, akár a legsúlyosabb büntetéssel sújthatják azt, akit istenkáromlás vétkében elmarasztalnak, hanem azért is, mert az istenkáromló magával az Isten szentségével kerül szembe.

Az emberi ítélet ebben az esetben mit sem, vagy alig számít – Isten ítélete viszont nagyon is számít, márpedig Isten világossá tette azt, hogy az őt káromló vele kerül szembe. A törvény második parancsolatába Isten belefoglalja, hogy ha valaki bálványimádással káromolja őt azzal szemben úgy jár el, hogy

Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.[1]

A harmadik parancsolatba pedig azt foglalja bele:

nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét![2]

Tehát nehogy félreértsük: az istenkáromlás súlyos bűn. Nem véletlen, hogy a Tíz Igében az Isten személyét érintő 2. és 3. igében ott a figyelmeztetés, hogy nem marad büntetés nélkül. Márpedig ha egy ember azt állítja, hogy ő egyenlő Istennel, akkor két lehetőség van:

1. Istenkáromló – amire kimagasló az esélye, úgy 10-12 milliárd az egyhez
2. Vagy valóban Istennel egyenlő, amire minimális az esélye, úgy 10-12 milliárd az egyhez.

Márpedig ha istenkáromló, akkor a legkevésbé az számít, hogy emberek ezért elítélik-e vagy sem. Sokkal inkább az számít, hogy Isten ítéletével kerül szembe az istenkáromló. A vád adott Jézussal szemben: káromolja Istent. Hogyan válaszol rá? Ő a 12 milliárd vagy az az egy?

Jézus válasza egyértelmű lesz, ezt olvasom fel most alapigeként a Jn 5:19-30-ból

Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. ²⁰Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok. ²¹Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. ²²Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, ²³hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. ²⁴Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. ²⁵Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. ²⁶Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. ²⁷Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. ²⁸Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, ²⁹és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. ³⁰Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.” 

Jézus ebben a szakaszban egyértelműen és világosan leszögezi azt, hogy kicsoda ő. Nem azt  kezdi el magyarázni, hogy félreértették őt, hanem azt mutatja meg, hogy a felháborodottak nagyon is jól értették, amit mondott: Ő bizony egyenlő Istennel.

Ebben a szakaszban azt magyarázza el, hogy mit jelent az Istennel, mennyei Atyjával való egyenlősége. Amit határozottan félreérthetetlenül kijelent az az, hogy Ő ugyan az Atyától jött, de nincs alárendelve az Atyának; ez az egyenlőség lényege – az Atya és a Fiú között nincs alá és fölérendeltségi viszony. Ez egy olyan hittitok, amit éppen azért nehéz logikai úton felfogni, mert Jézusban Isten úgy lett emberré, hogy Isten létében nem, de ember létében korlátozta magát. Miközben ember lett, nem szűnt meg Isten lenni; úgy, hogy közben teljesen élte az emberséget és az emberlétet.

Nézzük hogyan magyarázza el az Atyával való egyenlőségét. Ebből a szakaszból összesen hat területet emelek ki és igyekszem mindegyikre annyi figyelmet szentelni, ami feltétlenül egy alkalomba sűrítve befogadható.

1. Egyenlő munkáiban

A 19. versben a következőt olvassuk:

Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.

Jézus itt kibővíti az előző válaszát, amelyben elmondta, hogy amíg az Atya munkálkodik, ő is munkálkodik. Márpedig, ha az Atya szombaton gyógyít, az ugye képtelenség, hogy ő vétkezne az általa adott törvény ellen.

Nem egyszer látni, hogy az emberi törvényalkotók néha úgy viszonyulnak a törvényekhez, mintha azok rájuk nem vonatkoznának, csak a pórnépre. Ők gátlástalanul fittyet hányhatnak a törvényre, büntetlenül áthághatják azokat. Vajon el tudják-e képzelni, hogy a szent Isten, aki a tökéletes igazság a saját maga által adott törvényt megszegné? Nyilván nem. Ezzel Jézus azt fejti ki a számukra, hogy ő nem pusztán azon a jogon parancsolta a 38 éve beteg embernek az ágyfelvételét, miután meggyógyította, hogy ő érti helyesen a törvényt, az ellenfelei pedig nem, hanem azon a jogon, hogy ő azzal a mennyei Atyával munkálkodik teljes összhangban, aki nem szegi meg a saját törvényeit; tehát ő sem törhette meg a szombatot. Sőt mivel az Atya akaratát teszi, nem is teheti meg, hogy ne végezze el a munkáját. A Fiú pontosan azt teszi, amit az Atya. De nem alárendelten.

Ezt leginkább az egy tengelyen futó két kerékhez tudnám hasonlítani. A bal kerék és a jobb kerék között nincsen semmilyen hierarchikus viszony. A két kerék teljesen egyenlő, sőt teljesen egy irányba mennek. Amerre az egyik megy, arra meg a másik, de teljesen párhuzamosan. Ilyen tökéletes egységben munkálkodik az Atya és a Fiú. Tehát a Fiú egyenlő az Atyával a munkáiban.

2. Egyenlő az ismeretben

Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok.

Az Atya mindent, amit tesz, megmutat a Fiúnak. Semmilyen tettét, tudását nem vonja vissza.

Jézus Józseftől tanulta a szakmát és pontosan innen hozza a párhuzamot is arról, hogy ő mindent tud, amit az Atya is tud.

Régebben sokkal jellemzőbb volt, hogy a fiúk az apák mesterségét vitték tovább és mindent elsajátítottak, amit apjuk tudott. Minden fogást, minden trükköt. Amit az apa lehet, hogy más elől rejtegetett féltett családi titokként – de a fiának megmutatta és továbbadta. Így mutatta meg neki a 38 éve beteg embert és még ennél is nagyobb dolgokat fog Jézus véghezvinni. Valóban nagyobb feladatokat fog elvégezni Jézus – halottakat támaszt fel; sőt a Golgotán magára vállalja az egész világ bűnét és miután engesztő áldozatul adta magát a világért, majd legyőzve a halált feltámadt. Lehet rajta csodálkozni – de még jobb ez alapján hinni.

3. Egyenlő a feltámadásban

Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

Jézus nem is rejti véka alá, hogy melyek azok a nagyobb feladatok, amelyeket az Atya rábíz. A halottak feltámadása. Jézus világossá teszi, hogy a halottakat ő fogja feltámasztani. Erről ad később egy jelet Lázár feltámasztásával. Lázár feltámasztásának cselekedetével megerősíti Jézus, hogy ugyanazzal a hatalommal rendelkezik az elhunytak feltámadását illetően, mint a mennyei Atya. A feltámasztás azonban még az ítélettel is összefügg. Ezért fontos megállapítanunk, hogy Jézus

4. Egyenlő az ítéletben

Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,

Talán furcsának hangzik az, hogy az ítélet a Fiúé, hiszen korábban azt mondta Jézus Nikodémusnak, hogy

Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.[3]

Ezzel azonban Jézus egyáltalán nem azt állította, hogy nem fog ítéletet tartani. Csak annyit mondott, hogy eljövetelének a célja az volt, hogy akik hisznek benne, azok ne vesszenek el, hanem örök életük legyen. Ugyanis azért, hogy elítéljen bennünket a bűneink miatt nem kellett volna testet öltenie, elég ha eljön dicsőséggel és hatalommal – ahogy ez majd lesz is az idők végén második eljövetelekor, mint ahogy mondja is, ő a Messiás – az Emberfia – teljes felhatalmazást kapott arra, végső ítéletet tartson.

Ez nagyon fontos, mert sokan szeretnék úgy látni Krisztust, mint aki nem ítél. De ez csak féligazság. Jézus valóban úgy szólt a bénához:

Fiam, megbocsáttattak a bűneid.[4]

A 38 éve betegnek viszont azt mondta:

Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.[5]

Akkor megbeszéltük, hogy ez a rosszabb nem más, mint az örök kárhozat. A házasságtörésen rajtakapott nőnek pedig egyenesen így fogalmazott:

Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz![6]

Igen. Van Jézusnál kegyelem és van kegyelmi idő. De a kegyelmi idő nem végtelen. Ahhoz, hogy valaki nyugodt szívvel és nyugodt lelkiismerettel várja az órát, ami el fog jönni és ne csodálkozzon, tisztában kell lenni azzal, amit Jézus mondott:

Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, ²⁹és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.

A feltámadás és az ítélet egyértelműen a Fiú kezében van, ugyanúgy, ahogy az Atya kezében.

5. Egyenlő a tiszteletben

Ez pedig azt hozza magával, hogy a Fiút ugyanaz a tisztelet illeti meg, mint az Atyát.

Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, ²³hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.

Egész egyszerűen nem lehet különbséget tenni az Atya és a Fiú tisztelete között. Ez már egyértelmű utalás Jézus emberi természete mellett az ő isteni természetére. És az Atya azért adta át egészen az ítéletet a Fiúnak, hogy ugyanazt a tiszteletet kapja meg, ami neki jár.

Gondoljunk bele abba, hogy Isten mit is mond el a saját tiszteletéről. Azt mondja:

Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.[7]

Isten a tiszteletét nem engedi át semmiféle bálványnak, a neki járó dicsőítést nem kaphatja meg valamiféle teremtmény. Ezért ha a Fiút ugyanaz a tisztelet illeti meg, mint az Atyát, akkor a Fiú teljesen egyenlő az Atyával.

Nagy jelentőségű mondat ez. Ennél erősebb bizonyíték alig van a Bibliában Jézus Krisztus istenségéről. Ha Isten a Törvényben megtiltotta a népnek, hogy az egyetlen igaz Istenen kívül bámilyen más istent tiszteljen és imádjon, most pedig Jézus azt állítja, hogy neki ugyanaz a tisztelet jár, mint Istennek, akkor csak egyetlen következtetés vonható le: Jézus azt állítja magáról, hogy Isten. Ezt pedig vagy elhisszük neki vagy nem.

Sokan vannak, akik a Bibliával dicsekszenek mégis elutasítják az Atya és a Fiú egyenlőségét és egységét Istenben.

Sokan beszélnek valami homályos istenhitről, vagy arról, hogy ők tisztelik Istent. Istent azonban lehetetlen tisztelni anélkül, hogy valaki követné Krisztust, elfogadná Krisztust megváltó Istenének és valamint tisztelné és imádná őt az Atyának is kijáró tisztelettel.

Mint ahogy az is lehetetlen Krisztus szerint, hogy valaki őt úgy tisztelje, hogy ne tisztelné Atyját, az Örökkévalót, aki a világot teremtette, aki elhívta Ábrahámot és elhívta szövetségre, aki a Sínain törvényt adott választott népének, akiknek megígérte, hogy közülük származik a Krisztus, aki az egész világ megváltója lesz. Aki ezt az Istent nem tiszteli, az hiába dicsekszik Krisztus tiszteletével – nem tisztelheti Krisztust, aki az Atyát nem tiszteli.

6. Egyenlő az önmagában való életben

Legvégül Jézus egyenlő az Atyával abban, hogy van élete önmagában.

Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.

Az, hogy valakinek élete van önmagában az azt jelenti, hogy független minden más élőtől. Egyetlen élőlény sem mondhatja ezt el magáról a földön. Minden és mindenki egy másik élőtől származik. Élet csak életből fakadhat. A növény termést hoz, amely termésből egy újabb növény növekszik, amely termést hoz és így tovább. Minden élő leszármazottja egy másik élőnek. Jézus itt azt állítja, hogy

• Isten örökkévalóan élő, aki nem más élőtől származik – sőt tőle származik minden, ami él, sőt minden, ami létezik. Nehémiás könyvében a bűnbánó nép ezekkel a szavakkal borul le Isten előtt:

Uram, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindnyájuknak.[8]

Időnként megkapom a kérdést: Ha mindent Isten teremtett, akkor ki teremtette Istent? Erre csak egy válasz van – Isten nem lett teremtve, mert ő örökkévaló, akinek élete önmagában van, és minden életnek forrása.

• Neki magának ugyanúgy élete van önmagában, ahogyan mennyei Atyjának. Vagyis bár teremtmény formájában van, mégsem teremtmény. Ezt kiválóan foglalják össze az ún. egyetemes hitvallások, úgymint a niceai, konstantinápolyi efezusi és kalcedoni hitvallás. Mi magunk az Apostoli Hitvallást valljuk meg az istentiszteleten, valamint a Heidelbergi Kátét ismerjük. Érdemes tudni, hogy az előbb említett négy egyetemes hitvallás nekünk reformátusoknak is hivatalosan is hitvallásunknak számít, kár hogy nem ismerjük, sőt nem gyakoroljuk őket. Ha valaki elmegy a szentmisére csodálkozva hallja, hogy elkezdődik a „Hiszekegy” és aztán valami mást mondanak, mint amit ő ismert. Ilyeneket hall Jézus Krisztusról:

„Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,
aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett…”

Azért hallja ezt, mert nem az Apostoli Hitvallást, hanem a nicea-konstantinápolyi hitvallást mondják, ami nagyon fontos hitvallás Krisztus istenségéről. Valójában jó lenne nemcsak ismerni, hanem gyakorolni is ezt a hitvallást.

Mert Jézus nem teremtmény – ő örökkévaló, aki erre a világra azért született meg, hogy bűneinkből megváltónk legyen úgy, hogy meghal értünk a kereszten és bűnös állapotunkból visszavigyen bennünket az Atya szívére és így adjon örök életet nekünk.

Keresztelő János a bizonyságtételében azt mondja:

Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van …

Ezért nem mindegy, hogy tudjuk kicsoda valójában Jézus – ő az aki az Atyával egyenlő. Tudom, hogy ezt a hatot az ember nem jegyzi meg úgy kapásból. Elég annyit tudni, hogy Jn 5. fejezetében a 38 éve beteg ember meggyógyítása után megtaláljuk. Jézus tehát egyenlő

1. Munkáiban
2. Ismeretben
3. Feltámadásban
4. Ítéletben
5. Tiszteletben
6. Az önmagában való életben

Aki éppen ezért nem más mint

Isten mindenekfelett: áldott legyen mindörökké. Ámen.[9]

---

[1] 2Móz 20:5

[2] 2Móz 20:7

[3] Jn 3:17

[4] Mk 2:5

[5] Jn 5:14

[6] Jn 8:11

[7] Ézs 42:8 (megj: mindezt egy messiási próféciába illesztve!)

[8]

[9] Rm 9:5