Igehirdető: Gyimóthy Zsolt
Lekció: Mt 5:43-48
Alapige: 1Pt 3:8-12
Énekek: MonGYÁLdást
826 – Isten élő lelke jöjj
759 – Újszövetséged elfogadom
Uram, tehozzád futok
Nekem nincs más Rajtad kívül, Jézus
Engedd Jézust az első helyre, újra
Nem nyugszik másban reményem
Ki az, aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni? Amikor az élet nem sóhajtozások között, hanem elégedett békességben telik. Amikor nem szorongás, csalódottság vagy harag uralja, hanem öröm és békesség? A Bibliának erre is van válasza – csak éppen azért tapasztalják meg kevesebben, mint lehetne, mert nem hiszik ezt el. A válasz az isteni eligazításban rejlik, a radikálisan, az evangéliumban gyökerező tisztességes életben.
Péter apostol az első levél 12. verse után ad egy különleges útmutatást és egyben buzdítást is a keresztyén gyülekezeteknek.
A 2:13-17-ben állampolgárként szólt hozzájuk és elmondta, hogy hogyan viszonyuljanak a hatalommal rendelkezőkhöz.
A 2:18-25-ben a szolgákat szólította meg, és elmondta nekik, hogyan viszonyuljanak az uraikhoz, ezen belül az igazságtalan bántásokkal hogyan nézzenek szembe.
A 3:1-6-ban a keresztyén feleségekhez beszél, akiknek hitetlen férjük van és a 3:7-ben a keresztyén férfiakhoz, hogyan viselkedjenek tisztelettel és megértéssel feleségeik iránt.
Ha megfigyeljük, akkor Péter olyan helyzetekre ad tanítást, amelyben emberek értelemben függő helyzetben, vagy egyenesen alárendelt helyzetben vannak. Nem helyesli, támogatja vagy igazolja Péter ezeket a helyzeteket, hanem csak annyit mond, hogy egy ilyen helyzetben egy keresztyén ember életén keresztül hogyan ábrázolódik ki Krisztus, Isten szeretete és az üdvösség reménysége. Végül azonban azt is leírja, hogy hogyan viszonyuljanak egymáshoz és embertársaikhoz a keresztyének, akik nincsenek egymástól függő helyzetben. Ezt összegzi néhány versben, ami mai üzenetünk alapja az 1Pt 3:8-12-ből.
Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul.
1. Általános megszólítás
Miután a gyülekezet bizonyos csoportjait Péter külön-külön a sajátos helyzetükre nézve eligazította Isten akaratával kapcsolatban összegzésként mindannyiukhoz szól: szolgákhoz és szabadokhoz, férfiakhoz és asszonyokhoz, idősekhez és fiatalokhoz, házasokhoz és egyedülállókhoz. Ha eddig úgy érezte valaki, hogy őt nem szólította meg az Ige a „radikális tisztesség” területén, akkor van egy jó hírem, ma te sem maradsz ki. Szerintem eddig sem, de ma biztosan nem érezheted ezt. Mert nyilván te is szeretnél örülni az életnek és jó napokat látni.
2. Öt tulajdonság a keresztyén kapcsolatokban
Péter itt kiemel öt tulajdonságot, amelyeket egyértelműen fontosnak tart az egészséges keresztyén jellem és személyiség szempontjából, ahogy a keresztyén közösségen belül egymáshoz fordulnak. A 8. vers ezt mutatja be. Az az öt dolog, amit itt olvasunk annyira ellenkezik az emberi természet lényegével, hogy gyakorlatilag lehetetlen Isten kegyelmének munkája nélkül, amely nagy irgalmából szült újjá minket.
Így nézzük meg az új személyiségnek azt az öt vonását, amire Péter hív bennünket.
2.1. Egyetértők
Ez egy nagyon érdekes kifejezés. Mert ezzel nem azt mondja Péter, hogy mindig mindenben ugyanazt kell gondolnia a keresztyéneknek. Azért sem mondhatja, mert ha a keresztyénséget valóban Krisztusban éljük meg, az adja meg az élet legnagyobb szabadságát. Abba pedig nem fér bele a minden uralni akaró uniformizálás. Értem ez alatt azt, hogy egyformának kellene lennie az ízlésünknek, vagy teljesen egyformának az érdeklődési körünknek. Az a kifejezés, amit itt Péter használ egy olyan szóösszetételből ered, amelynek a gyökere ilyesmit fejez ki, hogy „közös belső”. Ezzel pedig arra utal, hogy van a szívünk mélyén egy közös belső kincsünk – és ebben már egyek vagyunk. Ez a közös belső pedig a Krisztusban nyújtott bűnbocsánat és egyféleképpen látjuk az újjászületésünk után az élet legfontosabb dolgait: Jézus Krisztus kegyelmét, a tőle kapott üdvösséget. Egyet gondolunk Krisztusról – ő a megváltó, aki áldozatával eltörölte a bűneinket és ajándékba örök életet adott.
2.2. Együttérzők
Péter itt a „szimpátia” szót használja. Ami sokkal többet jelent, mint az, hogy valaki rokonszenves a számodra. Ez sokkal inkább azt jelenti, hogy ha nem is tudod teljesen átérezni a másik baját és szükségeit, de mégis érzékenyen reagálsz a szükségleteire. Ebben benne van az, hogy odaállsz a másik mellé a bajában, és odaállsz Isten elé is imádságban a bajával, és hordozod őt.
2.3. Testvérszeretők
A harmadik jellemvonás a testvérszeretet. Ez egyértelműen és sajátosan a hívők között van, ott ahol Istent Atyának ismerik; az igazi testvériség végső soron csak ott tud uralkodni. Bármilyen furcsa, miközben ez a testvérszeretet valóban csak az újjászületettek közösségben tud gyökeret verni és megvalósulni, ott van az emberi szívben a vágy az ilyen testvériség után. Vajon az istentagadó francia forradalom a hármas jelmondatába miért is vette bele a „Szabadság” és „Egyenlőség” mellé a „Testvériséget”? Mert ott van a megromlott emberi természetben még mindig az édeni romlatlanság utáni vágy. És most jön az érdekesség, ahogy az 1795-ös alkotmányban a testvériség fogalmát meghatározták:
„Ne tégy olyat mással, amit nem akarsz, hogy más tegyen meg veled; tégy mindig olyan jót másokkal, amit magad is szeretnél.”
Milyen furcsa paradoxon – miközben egy istentelen és istenellenes rezsim próbálja meghatározni a testvériség fogalmát, képtelenek elszakadni a krisztusi tanítástól; mégha tagadják is a Krisztus valóságát. Mert belénk van ültetve a testvériség utáni vágy. Ez a testvériség jön létre ott, ahol megszületnek a mennyei Atya fiai a Lélek által.
2.4. Könyörületesek
Ezt követi a könyörületesek legyetek. Ez elsősorban nem a cselekedetet jelzi, amikor valaki irgalmasságot cselekszik, hanem az ember belsőjének az állapotát. Sajnos az ember nagyon sok mindent tud cselekedni érdekből: még „könyörületes” is lehet érdekből. Amit azonban itt Péter leír az az a belső állapot, amelyik mindig mérlegelés nélkül könyörül embertársán.
2.5. Alázatosak
Végül ötödször, azt mondja legyetek alázatosak. Ez pedig abból fakad, hogy már tudjuk, hogy teljes mértékben Istentől függ az életünk minden tekintetben: őbenne lélegzünk, őbenne vagyunk érzelmi stabilitásban, hitben, biztonságban és nélküle teljesen sebezhetők és törékenyek vagyunk. Ráadásul, ha nem a kegyelem nézőpontjából tekintünk saját magunkra, akkor látjuk, hogy mennyire bűnösek és elveszettek vagyunk – és a kegyelem annak a csodálatára indít bennünket, hogy minden érdemünk nélkül vagyunk szeretve a csodálatos mennyei Atyától.
Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak.
Ez az öt kifejezés írja le azt, hogy milyenek vagyunk belül a szívünkben. Elsősorban nem a cselekedetet írja körül, hanem azt a belső változást és gondolkozásmódot, amit Krisztus munkált bennünk – és amely megjelenik azután az emberi viszonyainkban. Tudom, hogy ez egy szokatlan ember képe. De az, hogy szokatlan, nem jelenti azt, hogy ez a mesék vagy mítoszok világába tartozik – hanem abba a világba tartozik, ahova az újjászületéssel lépünk be.
3. Bízz Istenben, hogy ilyen emberré válhatsz
Vajon milyen ellenvetések merülnek fel bennünk. Nem is olyan nehéz elképzelni, hogy bármelyikünk azt mondja:
De én nem vagyok ilyen. Azt akarod, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok.
És akkor válaszol: ha újjászülettél, ha Isten Lelke ott van benned, ha Isten gyermekévé lettél, ha Krisztus a kincsed, és Istenben van a reménységed, akkor mindezeknek a magját elültettem beléd. Ott van benned, hagyd, hogy virágba szökkenjen és gyümölcsöt teremjen, ha továbbra is bízol Isten kegyelmében. Ézsaiás könyvében olvassuk ezt a kijelentést:
Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre![1]
Ez is megerősíti azt, hogy ezt a belső változást, amely szilárd jellemet eredményez az hit hozza létre, hogy az Úr, aki változhatatlan kőszikla, viszi véghez azzal, hogy újjászül bennünket élő reménységre.
Igen, elismerhetjük, hogy nem vagyunk ilyenek: nem vagyunk egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek és alázatosak, de bízunk Istenben, aki mindezt kiformálja a bennünk lakó Lelke által.
4. A gonosz visszafizetése helyett áldás
Itt fordítja át Péter, hogy a belső változás milyen magatartást eredményez. Az újjászületés következtében leszünk: egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek és alázatosak. Ebből pedig a következő magatartás valósul meg:
Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.
Itt Péter emlékeztet az elhívásunkra. Mire hívattunk el? Tulajdonképpen két dolgot említ, amelyek egymásból következnek.
- Áldást örököljünk
- Gyalázkodás helyett áldást mondjunk.
Kezdjük az örökléssel. Ez a kulcsa mindennek. Isten meghívott bennünket az ő áldásába. Abba az áldásba, amely megszünteti az életünkben a bűn átkát, amely az ősbűnnel, Ádámban mindannyiunkra kiáradt. Ádámban mindannyian átok alá születünk, és Ádám átkát hordozzuk. Ebből az átokból következik az, hogy
valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők.[2]
Ez a természet arra sarkall bennünket, hogy gonoszért gonosszal, gyalázkodásért gyalázkodással válaszoljunk. Ezt tartjuk természetesnek, úgy érezzük így működik a világ és ha megtámadnak nem mutatkozhatunk gyengének, meg kell védeni magunkat és vissza kell vágnunk, mert különben eltipornak bennünket, ahogy Kain eltiporta Ábelt. Isten szemében azonban nem Kain bizonyult igaznak és kedvesnek; ezért nem is Kain örökölte az isteni áldást, hanem Ábel.
Vajon, ha az egészet nézzük Kain vagy Ábel sorsát választanánk az örökkévalóságban? Fontos ez, mert a közvélekedés úgy tartja, hogy gyáva és megalázkodó lélekre vall, ha valaki nem áll bosszút a sérelemért. Mégis Péter azt mutatja be nekünk, hogy Isten előtt sokkal fontosabb dolognak számít a nagylelkűség.
Ha átokra átok a válasz, akkor az egy szörnyű örvényt kavar, amelyben nincs megállás. Nézzünk egy teljesen egyszerű hétköznapi példát. Kialakul egy vitás, feszült helyzet. Akkor az egyik felemeli a hangját. Arra a másik is jobban felemeli a hangját, amire újabb hangerő-emelés a válasz, már sértő szavak kíséretében és így tovább: lesz belőle csapkodás, tányérdobálás, meg még ki tudja mi. Mindjárt mássá válik a helyzet, ha a hangfelemelésre nem a nagyobb hangerő lenne a válasz?
Miért történik mindez? Azért, mert mindenki azt hiszi, hogy ha nem védi meg magát határozottan, akkor máris kiszolgáltatják magukat ellenségeik gyalázatának. De mi lenne, ha valami mást látnál? Ha valaki másnak szolgáltatnád ki magad? Ha azt látnád, hogy neked van egy áldás örökséged, amire meghívást kaptál – és ebből következően kaptál meghívást arra is, hogy szelídséggel áldással válaszolj az átokra.
Ezért emlékeztet bennünket erre. Arra hívattatok el, hogy áldást mondjatok – még azokra is, akik átkoznak titeket, mert arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. Dávid király zsoltárát idézve erősíti meg a szívünket Isten Szentlelke – és ezzel fejezem be:
Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul.
Ámen.
[1] Ézs 26:3-4
[2] Tit 3:3