Lekció: 1Móz 4:9-24
Alapige: Mt 18:23-35
Amikor a tanítványok arról érdeklődtek Jézustól, hogy „Ki a nagyobb a mennyek országában?” akkor Jézus a válaszában úgy igazítja őket helyre: „Azzal törődjetek, hogy bemenjetek!” A múlt héten azt értettük meg a mennyek országáról, hogy nem annyira magától értetődő, hogy valaki részese lehet annak. Miért nem? Jézus azzal lepte meg a tanítványait, hogy azt mondta nekik:
Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.[1]
Ennek a részleteit nem idézem fel, de annyiban mégis visszautalnék, hogy Jézus ebben a kijelentésben beszél arról, hogy ki alkalmas a mennyek országára és ki nem. Azonban a mennyek országára való alkalmasságról más helyzetben és más környezetben is tanít.
Folytassuk innen, ezzel a kérdéssel: alkalmas vagy a mennyek országára? Ehhez érdemes tanulmányozni a mennyek országáról szóló példázatokat és azokat a kijelentéseket is, amelyekhez Jézus hozzáfűzi: ha nincs így, semmiképpen nem mentek be a mennyek országába.”
Erre a kérdésre figyelünk a mai és jövő heti alapigánk alapján is. A mai alapigénk újra a Máté 18. fejezetéből lesz, annak az utolsó szakasza, a gonosz szolga példázat. Olvasom a Mt 18:23-36-öt.
23Ezért hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki el akarta számoltatni a szolgáit. 24Amikor hozzákezdett, egy olyan embert vittek elé, aki tízezer talentummal volt adósa. 25Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és úgy fizesse meg. 26A szolga ekkor leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked. 27Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 28Amikor azonban kiment az a szolga, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel irántam, és megadom majd neked. 30De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe záratta őt, amíg meg nem fizeti a tartozását. 31Amikor szolgatársai látták ezt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. 32Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. 33Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? 34És ura haragjában átadta őt, hogy kínozzák, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozását. 35így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátótok, mindenki az ő testvérének.
A kiinduló kérdés
A példázatot Jézus egy Pétertől érkező kérdésre mondta fel válaszul. A kérdésben Péter azt firtatta, hogy egy Jézust követő tanítvány számára, hol van az az ésszerű határ, amíg meg kell bocsátania – neki, a keresztyén tanítványnak hol van az a határ, ahol már felülmúlta a farizeusok és az írástudók igazságát, ami ha nem következik be ugyancsak nem alkalmas a mennyek országára.[2] De azért határnak lenni kell – olyan nincs hogy határtalan megbocsátás.
Jézus mint oly sokszor most is teljesen felborítja az alapvető emberi gondolatainkat – és megmutatja a bűnbocsánat perspektíváit – nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer is –, amely szám nem egy kiszámolandó matematikai eredmény, hanem az isteni megbocsátásban rejlő végtelenség szimbóluma.
Ennek megértetésére mondta el Jézus a mennyek országának ezt a példázatát a királyról, „aki el akarta számoltatni a szolgáit.”
A példázat
Az elszámoltatás
A példázat elszámoltatással kezdődik. A király el akarta számoltatni a szolgáit, hogyan bántak azzal a pénzzel, amivel az országot javát és népe jólétét előre kellett volna mozdítaniuk. Felelősen bántak a rájuk bízott pénzzel, ami nem az övék? Ahogy nekikezdett az elszámoltatásnak, már vittek is elé egy szolgát, akinél hatalmas hiány halmozódott fel. Elképzelhetetlen összeg: tízezer talentum. Megpróbálhatnánk összegszerűen megmondani, de talán jobban megértjük ennek az összegnek a nagyságát, ha figyelembe vesszük, hogy az akkori Római Birodalom teljes vagyonát olyan 4-5000 talentumra tartják a történészek, egy más forrás azt említi, hogy a birodalom éves költségvetése volt 1000 talentum. Az akkori világ legnagyobb gazdaságáról beszélünk – tehát akkor inkább úgy kellene megközelítenünk, hogy ha ma a világ legnagyobb gazdasága az Egyesült Államoké, akkor ma Jézus egy olyan összeget mondana, ami mondjuk az Egyesült Államok vagyonának a duplája, vagy éves költségvetésének a tízszerese. Megmondani sem tudom, nemhogy elképzelni. Jézus szándékosan olyan túlzó összeget mond, amire bárki, aki hallja – még Jeff Bezos is azt mondja rá, hogy ez megfizethetetlen. A szolga ennyi pénzzel nem tudott elszámolni, amit sikerült kilapátolnia a király vagyonából, a közvagyonból. El kellene vele számolni; de nincs miből fizetnie.
Az eredmény
A következmény természetes: kerüljön rács mögé, foglalják le a teljes vagyonát és nyilván az ókori világ rendszerében, nemcsak a vagyonával, hanem az életével, felesége és gyermekei életével törlesszen. Itt az élettel fizetni nem azt jelenti, hogy kivégzik őket, hanem adják el rabszolgaként. Ez a teljesen természetes következmény – és idáig mindenki bólogat. Ma is ugyanúgy bólogat mindenki, aki hallja, hogy aki hűtlenül bánik azzal, ami nem az övé, aki a köz vagyonát magánosítja, az fizessen. Számunkra itt véget is érne a példázat, helyreáll a világ rendje – bűnhődik, akinek bűnhődnie kell. De Jézus példázata itt nem ért véget.
A szolga könyörögni kezd. A könyörgés pedig így szólt:
Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.
Mindenki tudja, hogy ez lehetetlen. Ilyen adósságot már nem lehet megfizetni, csak a kamatai olyan összegek, amit képtelenség kitermelni – szó szerint totális csőd.
Itt jön a fordulat.
Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát.
Teljes adósságelengedés. Ez Péter kiinduló kérdésére az egyik válasz. A teljes adósságelengedés – ami nem halasztás, átütemezés, nem kamatkedvezmény, hanem teljes elengedés; nincs többé adósság szabad az ember a tehertől – világosan példázza azt, hogy Isten teljesen megbocsátja az ember bűnét, nem kéri számon, elengedi a büntetést.
És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben … ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.[3]
Mindezt miért? Mert ura megszánta őt, együtt érzett vele. Látta, hogy mennyire esélytelen és mennyire reménytelen a helyzete; tudta, hogy ezt az adósságot nem fogja tudni megfizetni. Ezért döntött úgy, hogy elengedi a tartozást, ami lényegében azt jelenti: ő fizette ki, hiszen az ő pénzét herdálta el ez a szolga.
A helyzetünk Isten előtt
Pontosan ilyen a helyzetünk Isten előtt. Kivétel nélkül. Sokszor azt gondoljuk, hogy vannak olyan mennyiségű és minőségű bűnök, amelyek nem feltétlenül jóvátehetetlenek; amíg nem látjuk hogy a helyzetünk Isten előtt olyan, hogy bűneink mennyisége és minősége jóvátehetetlen, addig nem értjük a mennyek országát és nem is vagyunk alkalmasak a mennyek országára.
Egy másik tartozás
A példázat azonban még mindig nem ért véget. Folytatódik azzal, hogy a teljes adósságelengedést nyert szolga találkozott egy szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. A tízezer talentumhoz képest aprópénz. Míg a tízezer talentum emberi ésszel felmérhetetlen összeg, ez nagyon is emberléptékű. Egy minimálbéres három-négy havi keresetét jelentő összeg. Legyen félmillió forint. Ha nem látjuk a tízezer talentumot, akkor az mondjuk nem is kevés. Amint meglátta az a szolga a szolgatársát, egyből megragadta és követelte a 100 dénárt. A szolgatárs szó szerint ugyanúgy könyörög mint ahogy az a szolga ura előtt.
Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.
De nincs türelem. A tartozást meg kell fizetni. A követelés jogos. Aki tartozik annak fizetnie kell. Ez a szolga teljesen jogszerűen járt el. Mégis miért olyan felháborító ez a szolgatársak számára. Az eredeti szöveg szerint ezek a szolgatársak sokkal inkább elszomorodtak. Ha a magyar szöveget nézzük, akkor azt gondoljuk, hogy nagyon dühösek voltak. De nem – kifejezetten elszomorodtak látva szolgatársuk gonoszságát, aki szolgatársának a szavaiban nem ismert rá a saját szavaira. Szolgatársának a tartozásában nem ismert rá a saját tartozására. Szolgatársának helyzetében nem ismert rá saját helyzetére urával szemben. Ez pedig inkább szomorú, mint felháborító.
Amikor újra ura elé kerül már nem is az elengedett adósságról kell számot adnia, hanem arról, hogy mi van a szívében.
Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?
Az elnyert megbocsátás át tudja-e formálni a te szívedet – hogy rajtad könyörült mennyei Atyád Krisztusban, tudsz-e te is olyan könyörületes lenni a téged megbántó embertársaddal. Itt már nem a bűnökről – a bűn tartozásról kell számot adni, hanem az elfogadott kegyelemről.
Jézus tanított nekünk egy imádságot, amiben a következő kérés is szerepel:
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;[4]
Péter azt hiszem megértette ezt. Vajon mi értjük?
Lámek törvénye
A példázatot felvezető párbeszéd Péter és Jézus között azonban a mennyek országára való alkalmasság kérdésében összehasonlít számunkra két törvényt. Párhuzamba állítja Jézus a mennyek országának törvényét Lámek törvényével.
Hogy szól a mennyek országnak törvénye?
Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.[5]
Hogy szól a Lámek törvénye?
Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért.[6]
Jézus egy finom utalással rávilágít, hogy a világ amiben élünk a Lámek törvényére, a bosszú, a számonkérés és az elégtétel törvényére épül.
Amikor Kain megölte a testérét Ábelt, akkor Isten gondoskodott még a bűnös Kain életének védelméről is – annak végéig. Isten maga szentségével gátat szab az emberi bosszú és elégtétel igényének. Ezt torzítja el Lámek – ezt torzítja el az ember azzal, hogy a világban az emberi életet kiveszi Isten védelme alól és a saját kezébe veszi a bosszú és igazságszolgáltatás törvényét.
Jézus azonban itt megfordítja a Lámek törvényét és világossá teszi: a mennyek országnak törvénye nem a bosszú és a jogos elégtétel rendszerére épül fel, hanem Isten mindent felülmúló megbocsátásának törvényére. Egy új világ új rendje jelenik itt meg a kegyelemben és az irgalomban. (Beszélnek itt új világrend kialakulásáról – az nem új világrend, csak a régi erőszakos és bosszú hajtotta világrend átrendeződése – ha tényleg így van.)
Azzal kezdi ezt, hogy ő maga irgalmat gyakorol Krisztusért a bűnös emberen, és azzal folytatja, hogy az irgalmat nyerteket alkalmassá teszi országára azzal, hogy olyan irgalmas szívűvé formálja őket a bűnössel szemben, amilyen irgalmat gyakorolt ő maga is.
Mert nincs egyetlen ember sem a földön, akit ne bántottak volna meg. Testvér a testvérét, férj a feleségét, feleség a férjét, gyermek a szüleit, szülő a gyermekét, munkatársak egymást, egy közösségen belül sokszor okozunk bántást és sértést. Vajon Lámek törvényével, vagy Krisztus törvényével kezeljük ezt? Bárki el tudja mondani azt, hogy őt még az életben soha senki nem bántotta meg? A fordítottját nem kérdezem most.
Sokszor azt érezzük, csak úgy tudunk gátat szabni a további bántásoknak, ha azonnal a Lámek törvényével csapunk le – és jogosan tesszük ezt, ahogy a gonosz szolgának is jogos volt a követelése és az eljárása. Járhatunk a Lámek törvénye szerint, de akkor nincs kettős mérce. Akkor velünk szemben is a Lámek törvénye lesz érvényben. Mert Lámek törvényével nem vagyunk alkalmasak a mennyek országára – a mennyek országában ugyanis eltöröltetik a Lámek törvénye.
Az emberiség életének egyik legnagyobb mérge, a bűn burjánzásának megállíthatatlan mételye a megbocsátás hánya. Valaki ezt egyszer így fogalmazta meg:
A megbocsátás hiánya olyan mint patkánymérget inni és várni, hogy a patkány megdögöljön.[7]
Az imádság csendjében érdemes elcsendesedni azon a kérdésben – milyen mérgek gyűltek fel a szívedben csak amiatt, hogy nem vagy képes megbocsátani azt, amit ellened vétettek. A vétek lehet vélt vagy valós, de a harag és a meg nem bocsátás mindig valódi – ami olyan méreg, amibe te fogsz belepusztulni akkor amikor már nem is a bűneid, hanem a szíved kerül mérlegre.
Térjünk vissza a kezdő kérdéshez: alkalmas vagy a mennyek országára?
Erre az én válaszom egy imádság: Uram tégy alkalmassá a te mennyei országodra.
Ámen.
[1] Μt 18:2
[2] Vö. Mt 5:20
[3] Kol 2:13-14
[4] Mt 6:12
[5] Mt 18:22
[6] 1Móz 4:23-24
[7] Scott Wenig: Forgiveness