Lekció: Zsid 1:1-14
Alapige: Zsid 1:6
A Szentírás többször is nevezi Jézust Elsőszülöttnek. Ha ezeket az igéket látjuk, akkor döbbenünk rá, hogy amikor a Biblia Jézust így nevezi, akkor is valami különlegeset mond róla. A Szentírásban Isten akkor is üzen. Átnézzük most majd ezeket az igéket, de előbb kiindulásként emeljünk ki ezek közül egyet. A Zsidókhoz írt levél 1. fejezetének 6. versét olvasom:
Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt az Isten minden angyala!”
Azt látjuk, hogy Isten, amikor Jézust elsőszülöttnek nevezi, akkor azzal is még az angyalok fölé emeli őt, hiszen az Isten angyalai is imádják az elsőszülöttet, aki Jézus.
A Zsidókhoz írt levél írója nagyon fontosnak tartotta olvasói számára azt, hogy megerősítse őket abban, hogy kicsoda Jézus valójában. Annyi minden támadta ezeknek az embereknek a hitét, hogy az egész Zsidó levél gyakorlatilag egy nagy buzdító, bátorító, és intéseivel is erősíteni akaró irat. A hitüket támadás érte folyamatosan a pogányok részéről nemcsak azért, mert keresztyének voltak, hanem azért, mert zsidók is. A zsidók részéről pedig azért, mert keresztyének voltak. Keresztyénnek megmaradni sose könnyű – most nem a könnyű, néha üres vallásosságra gondolok –, de ezeknek az embereknek különösen is nehéz volt. A levél írója pedig nagyon jól tudta ezt és elkezd a számukra beszélni arról, hogy ki is az a Jézus, akié az életük lett. Ki is az ő megváltójuk. Ő az Elsőszülött.
Az elsőszülöttség kiváltsága
Ezt a fogalmat az ókori zsidó emberek máshogy értették mint mi. Számunkra az elsőszülött alig jelent többet mint egy időrendi sorrendet. Aki legelőször született. Az ókorban azonban, Isten népénél is, az elsőszülöttség különleges helyzetet jelentett a családban. Elsőszülöttnek lenni rang és kiváltság volt, nem puszta előny.
Még Isten is biztosított kiváltságokat az elsőszülöttek számára, de mindezt azonban úgy, hogy Isten bejelentette kizárólagos igényét minden hímnemű elsőszülöttre, amely szövetséges népén belül született. Akár embernek, akár állatnak az elsőszülöttjéről volt szó.
„Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az.” [2Móz 13:2]
– mondja Isten, amelynek különös jelentősége van. Amikor valaki hit által tud engedelmeskedni Istennek, oda tudja adni a legjobbat, a legkedvesebbet, amit a legszívesebben magának tartana meg, sőt: ami után nem is biztos, hogy lesz több. Ezzel kifejezi az ajándékozó iránti háláját, kifejezi, hogy elfogadja az Istentől való függőségi viszonyát. Kifejezi azt, hogy nem a maga ura, hanem Isten az Ura.
Pontosan így volt ezzel Sámuel édesanyja, Anna is. Sokáig nem születhetett gyereke. És fogadalmat tett. Amikor pedig megszületett Sámuel, hit által odaadta az Úrnak. De nehéz lehetett elszakadni a kicsi fiától, és csak évente látni őt. Azt mondani, Istenem ez a tiéd, amikor olyan nehezen született és ezért olyan kis esélye volt, hogy születhet még gyereke. Anna nem azt mondta, hogy adjál még, azt mind neked adom, csak ez az első hadd maradjon meg nekem. Nem, adta hűséggel az Istennek, ami az Istené. És később kapott még három fiút és két leányt. Aki az elsőt, a javát oda tudja adni Istennek, ott Isten tudja azt, hogy a többire is úgy tekintenek, mint ami Istené.
Az elsőszülött fiú jelentette mintegy az összes utódot és a család egész jövőjét is. Amikor Isten minden állat elsőszülöttjét magának követelte ezzel kifejezte a jogát az egész nyájra. És amikor Izráel már földműves életet folytatott az aratás kezdete, az első zsengéjének az odaadása jelképezte azt, hogy az egész termés Istené. Ő adta az embernek, hogy az ő akarata szerint éljen vele.
Az elsőszülöttnek lenni tehát már akkor kiváltságos helyzetet teremtett egy gyermek számára, amikor még sem élni, sem visszaélni nem tudott vele. Egész egyszerűen ez Isten ajándéka volt a számára, amely egy különleges kapcsolatot jelentett a számára Istennel a szövetséges népen belül.
Isten maga is többletjogokat biztosított az elsőszülöttnek. Az elsőszülött fiú az örökségből mindig kétszeres részt kapott – nem ő vitt mindent, de duplán kapott az örökségből [5Móz 21:17]. Az elsőszülött kapta a különleges atyai áldást is. De ezekhez a jogokhoz komoly felelősség és kötelesség is járult. Az apa halála után neki kellett átvennie a család vezetését, neki kellett gondoskodnia azokról, akik már nem tudtak magukról gondoskodni, neki kellett biztosítania a család védelmét és fennmaradását.
Az elsőszülöttség olyan érték volt, amelyet megvetni egyet jelentett Isten megvetésével. Ez is segít megérteni miért mondja Isten Jákób és Ézsau kapcsolatáról azt:
„Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” [Róm 9:13]
Ézsau megvetette elsőszülöttségi jogát, eladta és ezért nem örökölhette a különleges atyai áldást sem, bárhogy szerette volna.
Izráel elsőszülöttségi kiváltsága
Ezeket a kiváltságokat kapta meg Izráel is. Isten Izráelről mint választott népről különleges dolgokat mond.
„Izráel az én elsőszülött fiam.” [2Móz 4:22]
És ez valóban azt jelenti, hogy Izráel a többi néppel szemben különleges szerepet kapott, egy különleges helyzetet Isten előtt. Ezt pedig Isten soha nem vonta vissza. Izráelnek az idők végéig különleges helye van Isten előtt, és különleges szerepe van ebben a világban. Ezért van az, hogy az istenellenesség egyik megnyilvánulási formája a világban az Izráel ellenesség. Izráel a világtörténelem során állandóan támadások alatt állt a pogány világ részéről; és sajnos az ördög képes volt elhomályosítani a keresztyénség látását is ezzel kapcsolatban. Sőt volt, amikor ez teológiai színezetet is kapott: krisztusgyilkos nép. Sajnos több dologról feledkeznek el azok, akik ebbe az eszement teológiába belemennek.
Az egyik az, hogy Jézust nem a zsidók feszítették keresztre, hanem a pogányok. Jézust római módra a rómaiak végezték ki. Egész egyszerűen a Krisztusnak ellenálló zsidóság összefogott a Krisztusnak ellenálló pogánysággal. Krisztus halála az egész emberiség bűne.
A másik pedig, amiről elfeledkeznek az, hogy ha Krisztus meg nem hal, nincs megváltása a világnak. Ez nem menti fel a gyilkosokat. De felelőssé tesz engem is és téged is Krisztus haláláért. De ugyanebben van a felmentés ajándéka is. Jézus azért vállalta, hogy megnyilkoljuk, mert ebben adja nekünk bűneink bocsánatát. Izráelről Isten mindig is egy külön áldásban gondoskodott, és ezt hagyjuk meg bátran Isten titkának, hogy hogyan valósítja meg a tervét Izráellel.
Krisztus az elsőszülött
Mindezek után válik érthetőbbé az, hogy Jézust a Szentírás Isten elsőszülöttjének nevezi. Ez Jézusnak az Atyával való különleges és kiváltságos viszonyát mutatja be. A gonosz szőlőművesek példázatában is így beszél róla. Amikor már minden eszközből kifogyott a tulajdonos, hogy begyűjtse a járandóságát, elküldte a fiát. Az örököst, a kedvest, aki továbbviszi a nevet, az életet. Meg is ölték.
Elmondja Jézusról ez a címe, hogy senki sem lehet kedvesebb az Atya szemében Krisztusnál. Ő az Atya szemefénye, hiszen ártatlan, tiszta és bűntelen volt. Olyan, aki mindig Atyjának akaratát kereste, Atyjának akaratában gyönyörködött. Nincs az a különleges és bensőséges apa-fiú viszony, mint ami volt Jézus és az Atya között. Ez Jézus elsőszülöttségének a lényege. De vajon a mi számunkra mi a jelentősége? Van-e egyáltalán? Igen, van. Erre nézzük meg Isten Igéjének kijelentéseit.
Elsőszülött sok testvér között
„Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.” [Róm 8:29]
Isten eleve elrendelésének a titkai között megtalálhatjuk a számunkra Jézus elsőszülöttségének egyik jelentőségét. Ez pedig nem más, mint az a minta amelyre hasonlókká akar bennünket Isten formálni. Mindannyiunkat személyesen is valami egészen különleges módon, de az ő Fiának képéhez hasonlóvá formál.
Az elsőszülött gyermekeknek a családban mindig valahogy úttörő szerepe van. Azt vettem észre a gyerekeimen, hogy bizonyos dolgokat a kisebbek sokkal hamarabb tanultak meg mint a legnagyobb. Hamarabb sajátítottak el dolgokat, azért, mert volt számukra egy olyan minta, amelyik hozzájuk hasonlított. Sokkal könnyebb valamit elsajátítani a hozzánk hasonlóktól, mint olyanoktól, akik különböznek tőlünk. Egy gyerekhez egy másik gyerek jobban hasonlít, mint egy felnőtt. Ezért is lett Isten Fia emberré. Azért lett hozzánk hasonlóvá, hogy bennünk is kiformálódhasson az a kép, amellyel hasonlítunk Isten Fiához. A testvérek általában szoktak hasonlítani egymáshoz. Amikor Ében Dalia megszületett, háromnegyed évvel később egy családi találkozón egy távolabbi rokon, amikor meglátta így kiáltott fel: „Még egy ugyanolyan gyerek.”
Így miután Jézussal azonosultunk, testvérré lettünk formálódik ki bennünk a hasonlóság ahhoz a képhez, amelyben kedvesek vagyunk az Atyának, amelyben gyönyörködik. És bár kedvesebbek nem lehetünk mint Krisztus, lehetünk olyan kedvesek mint ő.
Elsőszülött a teremtmények közül
Jézus Krisztusnak az istenségét is ezzel a képpel fejezi ki a Biblia. Azt írja Pál a kolossébelieknek:
„Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.” [Kol 1:15]
Ez éppenhogy nem azt jelenti, hogy teremtmény, mivel így folytatja az apostol:
„Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. [Kol 1:16-17] Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.”
Ez egy teremtménnyel egyszerűen lehetetlen. Elsőszülöttsége jelzi megjelenését a világban és azt, hogy milyen a viszonya az Atyához és a világhoz.
Elsőszülött a halottak közül
Még izgalmasabb, amit Pál így ír:
„Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.” [Kol 1:18]
Krisztus tehát a halottak közül is elsőszülött. Hogyan elsőszülött Ő? Van nem egy ember a Szentírásban is, akik meghaltak és feltámadtak. Ők azonban újra meghaltak. Jézus tehát nem így elsőszülött. Jézus úgy elsőszülött a halottak közül, hogy ő feltámadása után nem halt meg újra. Sőt, azt mondja róla a Biblia:
Hányszor hallani azt, hogy nem tudjuk mi van a halál után, mert onnan még senki sem jött vissza. Sok ember van vele úgy, hogy majd meglátjuk. Az egész életét úgy éli le, hogy majd meglátjuk, és egyáltalán nem gondol az örök életre. Sőt, mivel alapvetően keresztyén kulturális közegben élünk sok ember előtt ismert az a tény, hogy Isten nagyon szereti az embert. És úgy van vele, hogy akkor csak nem lehet semmi baj. Pedig lehet, mert maga Isten beszél róla, hogy aki Isten nélkül él, megtérés nélkül él, az gyűjti maga ellen a haragot a harag napjára [Róm 2:5], és aki Krisztus nélkül él, az Isten nélkül él és ezért reménység nélkül élhet csak [Ef 2:12]. Minden Krisztuson kívüli reménysége csak hamis önvigasz.
És hát egyszerűen nem igaz, hogy onnan még senki sem tért vissza. Jézus is visszatért, sőt ő úgy tért vissza, ahogy az utolsó napon visszatérnek választottai is a halálból. Dicsőségben, romlatlanságban és halhatatlanságban. Egész egyszerűen csak Jézusnak kellene hinni, mivel azonban éppen Jézusnak az Elsőszülöttnek nem akarnak hinni, inkább hisznek ezeknek a közszájon forgó népi bölcsességeknek, ami hitetlenség és hazugság.
Az, hogy Jézus Elsőszülött a halottak közül azt jelenti a számunkra, hogy ő az, aki előre ment abba az életbe, ahol vár ránk Isten.
Hálát adok Istennek, hogy adott nekem egy ilyen elsőszülött testvért. Akihez hasonlíthatok, aki által kiformálódhat rajtam is, rajtad is Istennek a képe. Az a kép, amelyet a bűn tönkretett és durván eltorzított. Egy olyan testvért, aki nagyon kedves az Atyának, és akire hasonlítva ugyanolyan kedves lehetek, mint Ő. Egy olyan testvért, aki elment előttem is egy olyan úton, a halálon át az életbe, ami még így is elég félelmetes; de nélküle egyenesen reménytelen lenne. És nem tudok mást tenni, mint azt mondani: ha még az angyalok is mind imádják őt, magunk sem tehetünk mást.
Imádkozzunk!
Drága Édesatyánk!
Köszönjük neked a mi Elsőszülött testvérünket, Jézust! Köszönjük neked, hogy Őt, a legkedvesebbet értünk küldted el. Jézus köszönjük neked azt, hogy megmutattad, mit jelent kedvesnek lenni az Atya előtt. Bűnbánattal látjuk azt, hogy a mi életünk nem lehet kedves nélküled. Ha megnézzük az életünket fájdalommal látjuk, hogy mi nem hasonlítunk rád. Folyamatosan küszködünk ezzel, de valahogy a bűneink mindig erősebbek. Urunk mutasd meg az életünkben, hogy te vagy az erősebb. Tiéd a hatalom még a bűn és a halál erői felett is. És köszönjük, hogy te nemcsak egy elérhetetlen minta vagy, hanem adod a te Szent Lelkedet, hogy a Lélek által egyesüljünk veled, és te formáld ki bennünk az Atya előtti kedvességet. Köszönjük, hogy ezt nem nekünk kell elérnünk, hanem egyedül érted, ajándékba kapjuk. És köszönjük neked, hogy érted már örökkévalóan kedvesek vagyunk az Atyának.
Kérünk urunk, ne engedd, hogy összetörjenek minket a bukásaink és a bűneink. Ne engedd, hogy gyötörjön az ördög a maga vádjaival. Ne engedd, hogy megtévesszen a hazugságaival, hogy úgysem tudunk hasonlítani Jézusra! Jézus veled állunk talpra bűneinkből és bukásainkból, Jézus tőled kérjük a bocsánatot, és Jézus veled mondunk nemet az ördög minden hazugságára.
Köszönjük Jézus az a vigasztalásodat is, hogy te a halottak közül is elsőszülött vagy. Köszönjük, hogy te megtörted a halálnak az erejét, hogy te most is mondod az evangéliumot. Köszönjük hogy az evangélium által hoztad világosságra az elmúlhatatlan életet. És köszönjük, hogy aki veled él, annak a reménysége igazi és erős reménység. Köszönjük, hogy veled bátran nézhetünk szembe még a halállal is. Még így is nagy az ereje, még így is félelmetes, még így is rettenetesen fájdalmas – de mögé láthatunk a te Igéd világosságával. Köszönjük. Könyörülj kérünk a reményteleneken vagy a hamis reménységben élőkön. A te jelenléteddel változtasd reménytelenségüket reménységekké, hamis reménységüket igazivá. Olyan reménységgé, amely a te megváltásodban és a veled való életben gyökerezik.