Lekció: Jel 20:1-10
Alapige: 4Móz 24:16-17
Több mint kétezer évvel ezelőtt feltűnt egy csillag az égen. Ezt a csillagot látták meg napkeleten olyan emberek, akik az eget kutatva próbálták felfejteni a láthatatlan világ titkait. Amikor meglátták azt értették meg, hogy megszületett egy király a zsidó nép tagjaként, akinek a születése az egész világ életére hatással lesz. Ez a megértés indította azután ezeket az embereket arra, hogy tevehátra kapjanak, és felkeressék ezt a királyt, hogy hódolatukat tegyék előtte. Különleges és titokzatos történet ez, ami beszél Isten titokzatos kijelentéséről, annak megértéséről, és beszél elképesztő mozgósító erejéről.
Vajon tudták-e, hogy csillag feltűnése előtt több mint ezer évvel Isten már előre megmondta azt, hogy feltűnik egy csillag Jákóbból – azaz Izráelből, hiszen Jákóbnak adta Isten az Izráel nevet, aki uralkodni fog nemcsak Izráelen, hanem az egész világon.
Egész évben, minden istentisztelet kezdetén az az Ige szólít meg minket, amit a napkeletről jött bölcsek vallomásként fogalmaztak meg a csillagról és a királyról, akinek születését a feltűnő csillag jelezte. Az idei adventi igehirdetésekben olyan igékre fogunk figyelni – szándékom és tervem szerint – amelyekben csillagok beszélnek Krisztusról. Ezeknek az igehirdetéseknek azt a közös címet adtam: Csillagpróféciák. Jöjjön az első csillag: Jákób csillaga. Alapigénk: 4Móz 24:16-17
Így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel: Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját.
A jövendölés közlése világos: Jákóbból – azaz Izráel népéből – a távoli jövőben egy király születik meg, akinek uralmát dicsőséges győzelem jellemzi ellenségei fölött. Természetesen amint a mélyébe nézünk akkor kérdés, hogy hogyan ismerjük fel benne Krisztust és mit mond el Krisztusról – hiszen azt valljuk, hogy Istennek minden próféciája rá mutat, ahogy Péter apostol hirdeti Kornéliusz házában:
Róla tesznek bizonyságot a próféták mind … ApCsel 10:43
és ahogy Pál apostol hirdeti a korinthusiaknak:
Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. 2Kor 1:20
Ezen a bibliai alapvetésen állva nem is lehetne egyértelműbb, hogy ez a jövendölés és prófécia is Krisztusról tesz bizonyságot.
Bálám és Izráel
Hadd foglaljam össze röviden a prófécia keletkezésének a körülményeit, hogy ne lógjon teljesen a levegőben.
Izráel a pusztában vándorolt negyven évig. A negyven év vége felé szépen elkezdtek közeledni az Ígéret földje felé. Útjuk Edómon és Móábon keresztül vezetett, amely népek és országok Ábrahám révén rokonságban álltak Izráellel. Eddigre azonban sokkal inkább ellenségesek voltak pogány, bálványimádó hitük miatt. Ők már nem követték Ábrahám hitét, hanem bálványokhoz fordultak. Ott pedig ahol az élő Istentől elfordulnak az emberek, az Istenben bízókkal, az Isten választottaival szemben is ellenségessé válnak.
Izráel Móáb mezején táborozott útban Kánaán felé. Egyértelmű volt, hogy a céljuk Kánaán, és ebből Móábnak semmilyen kára nem származik, hiszen az ország határain kívül táborozott Izráel, ez mégsem tetszett Móáb királyának. Azt is látta azonban hogy neki magának kevés ereje van szembeszállni Izráellel, ezért úgy gondolta, hogy beveti a szellemi erőket és varázslással próbálja megtörni Izráel erejét. Erre bérelte fel messzi távoli országból a híres varázslót, Bálámot, aki el is jött, hogy elvégezze ezt az átokvarázslatot. De akárhányszor akarta Bálám megátkozni Izráelt, csak megáldani tudta őket. Mert az Isten választottait egyszerűen lehetetlen megátkozni, nem fog rajtuk az átok.
Az a látomás, amit Jákób csillagáról látott Bálám negyedik áldásában szerepel. Nézzük meg és bontsuk ki részleteiben ezt az áldást, és igyekezzünk felismerni benne a mi megváltónkat, Jézus Krisztust.
Egy személy a távoli jövőben
Bálám azt mondja el, hogy egy határozott személyt lát a távoli jövőben:
Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel.
Bálám Isten kijelentése nyomán egyértelműen egy személyt lát. Valakit, aki egyszer jól beazonosítható lesz, akit meg lehet ismerni mint az Isten küldöttét. Ez nagyon fontos. Mert igaz, hogy alakja Bálám és kortársai számára a jövő távoli ködébe vész, de ahogy halad előre a történelemben Isten megváltó terve, egyre több ígéret és prófécia tisztítja ki a homályos képet, amelyek beszélnek arról, hogy egy szűztől fog megszületni erre a világra[3]. Beszél arról, hogy alázatos lesz és szamárháton fog bevonulni Jeruzsálembe[4]. Beszél arról Isten felkentje lesz, aki a szegényeknek és az elesetteknek fog evangéliumot hirdetni, a megkötözötteknek és foglyoknak pedig szabadulást[5]; aki ugyanakkor népe bűnei miatt bűnhődik mint az Isten Báránya[6].
Bálám a távoli jövő homályában látja ezt a személyt – hiszen még több mint ezer év múlva következik be, bár Bálám még az időpontot sem tudja megmondani. Sok mindent nem lát, egyvalamit azonban igen.
Királyi alak
Azt látja, hogy egy fenséges király lesz, aki Izráel népéből ölt testet.
Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből.
Isten kijelentésében egy csillag felemelkedését látja, aki királyi jogart tart a kezében. Látja ezt úgy, hogy annak az Izráelnek, amit maga előtt lát még hazája sincs, nemhogy királya. Sőt, évszázadokig még nem is lesz Izráelnek királya a honfoglalás után sem. Azután Isten kiválasztja magának az ígéretek szerint Júda törzséből Dávid házát, hogy őbenne hordozza az örökkévaló felkent királyt, ahogy már Jákób pátriárka áldásában is megfogalmazta:
Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek. 1Móz 49:10
Ennek a királyi alaknak a csillagát látja felemelkedni Bálám, akiről az is kiderül, hogy nem pusztán Izráel királya, hanem egy minden nép fölött levő uralkodó lesz, akinek békés örök és békés kormányzása alatt kiteljesednek a népek, törzsek, nemzetek és nyelvek.
Győztes uralkodó
Ez a király egy győztes uralkodó lesz, aki legyőzi minden rá támadó ellenségét. Ezt talán ebben a látomásban a legizgalmasabb. Csak egy rövid részletet emeltem ki ebből a szövegből, de a Krisztusra nézve ez is elég.
Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját.
Itt a kifejezések egy kis utánajárás után válnak teljesen érthetővé.
Móáb: a bálványok és a varázslás feletti győzelem
Ugyanis nem Móábnak mint népnek a legyőzője ez a király, hanem egy sokkal nagyobb léptékű győzelemre utal. Móáb itt a bálványimádást és a varázslást is jelenti, az okkult és istenellenes erőket, amelyek újra és újra Isten választottaira támadnak. Izráel Móáb határán találkozott először a pogány termékenységkultusszal, és látjuk, hogy Móáb királya mennyire hisz a varázslás erejében – ami azonban Isten népével szemben erőtlennek bizonyult. Azt is látjuk, hogy Isten népének mindig is mekkora kihívás volt a bálványimádás és a varázslás. Izráel népének is állandóan ezzel kellett küzdenie és sokszor elbukott, és az Egyházat is folyamatosan végigkíséri és fertőzi babonák sokasága.
Isten népe az Ószövetségben is, de különösen az Újban világosan látja, hogy folyamatosan harcban áll, de nem testtel és vérrel áll harcban. Vagyis a harcunk nem emberek és népek ellen zajlik, hanem olyan erők ellen, amelyek láthatatlanok, amelyek megkötözik az emberek szívét és lelkét, amelyek a kárhozat felé csábítják, vonszolják és lökdösik őket.
Pál világosan leírta ezt:
Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Ef 6:18
Néhány héttel ezelőtt azzal hívott fel valaki, hogy hagy jöjjön be templomba, hogy meggyújtson két gyertyát, mert neki valami jós azt mondta, hogy úgy tud megszabadulni a rá mondott átoktól, hogy egy templomban meggyújt két gyertyát. Mondtam neki, hogy ezért nem fogom neki kinyitni a templomot, mert ez egész egyszerűen okkult varázslás, annyira semmi köze Istenhez, hogy Isten az ilyen praktikákat egyenesen megtiltotta.
Testvéreim! Isten Jézusban
Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. Kol 2:15
Krisztus ezek fölött az erők fölött királyi győzelmet aratott. Ha valaki ebben hisz, az elég, hogy minden átkot megtörjön fölötte – ha pedig nem hisz, azon semmilyen gyertyagyújtás, vagy más okkult babonás praktika nem segít, csak még jobban megkötözi őt a Sátán.
Jákób csillaga
Bezúzza Móáb halántékát …
és bezúzza
… Sét összes fiainak a koponyáját.
itt megint egy kicsit mélyebbre kell ásnunk az Írásokban.
Jeremiás próféta könyvében található egy prófécia, amely beépíti próféciájába Bálám látomását is, és így fogalmaz:
megégeti Móáb halántékát és a lármázók koponyáját. Jer 48:45
Sét fiai – az Isten elleni lázongás feletti győzelem
Az emberiség történelmét végigkíséri az Isten elleni lázongás és lármázás. Bábel tornya ennek a lázadásnak az egyik nagy jelképe – építsünk tornyot, ami az égig ér. De az ördög ösztönzésére alapvetően ez a lázadás az egyik fő hozzáállásunk Istenhez, egészen addig amíg meg nem tudunk békülni vele Krisztus által. A második zsoltárban is a Felkent király elleni lázadást énekli meg a Szentírás:
Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen: Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket. Zsolt 2:2-3
Az idők végén minden lázadó összefog Isten és Krisztus ellen, amit Góg és Magóg háborújaként ír le a Jelenések könyve:
Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké. Jel 20:7-10
Amikor a föld összes hatalma és ereje összefog, akkor Jákób csillaga és Izráel jogara végleg legyőzi és megsemmisíti őket, az őket lázadásra ösztönző szellemi hatalommal, a Sátánnal együtt.
Minden Isten elleni lázadás ösztönzője a Sátán. És minden ilyen lázadás esélytelen a végső harcban és végső ítélettel szemben.
Ez arra is hív bennünket, hogy legyen bennünk bármilyen lázadás Istennel, Krisztussal, Isten akaratával szemben, lássuk meg azt, hogy mennyire esélytelenek vagyunk Krisztussal szemben, mert ő
bezúzza a lármázók koponyáját.
De abban is vigasztal bennünket, hogy gyötörjön bennünket, Isten gyermekeit bármennyire is az ellenség, Isten hatalma Krisztusban őriz bennünket hit által az üdvösségre. 1Pt 1:5
Ámen.