Lekció: Mt 25:1-13
Alapige: Dán 12:3; Fil 2:15
Ennek az adventnek az ünnepi üzeneteiben a Bibliának azokra a csillagpróféciáira figyelünk, amelyek Krisztus eljövetelét világítják meg.
- Az első próféciánk arról a megjelenő csillagról szólt, amely hírül adta a Megváltó Krisztusnak a világba való megérkezését. Ezt a jövetele előtt kb. 1200 évvel mondta el egy Bálám nevű pogány próféta, aki jövendölt Jákób csillagáról és Izráel királyi pálcájáról. Ez a prófécia (részben) már beteljesedett, és ugyancsak pogány napkeleti bölcsek észlelték a csillag feltűnését, amely azután ellenállhatatlanul vonzotta őket Jákób csillagához, a Betlehemben megszületett királyhoz; akit felkerestek azért, hogy imádják őt.
- A második próféciánk a szívetekben felkelő hajnalcsillagról szólt. Ennek a beteljesedése nagyon érdekes. Mert nem olyan általános és egyetemes, mint az az égen megjelenő csillag – bár észlelése annak sem volt általános és egyetemes. Mert a szívben felkelő hajnalcsillag – aki maga az életünket bevilágító Krisztus a Szentlélek világosságával – azoknak az életében beteljesedő ill. beteljesedett prófécia, akik elismerték Jézus Krisztust bűneikből megváltójuknak és elismerték Úrnak az életük felett. Ugyanakkor azt is elmondtam, hogy ez a világosság nemcsak egy bennünk felragyogó világosság, hanem egy rajtunk ellenállhatatlanul átragyogó világosság, amely a napfény erejével ragyog át rajtunk. Ez vezet el harmadik adventi csillagpróféciánkhoz, amelyhez egymással is egybecsengő két ige lesz a textusunk. Egy az Ó-, egy pedig az Újszövetségből.
Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.
feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban,
A keresztyén ember prófétai tiszte
A keresztyén tanításnak van egy nagyon fontos eleme a keresztyén embernek a küldetésére nézve a világban. Ez az újszövetségi kijelentés időszaka után sokáig elhomályosult az egyházban – valójában a reformáció fedezte fel újra, és a reformáció egyházainak hitvallásaiban jelenik meg újra. Ez a hívőknek a Krisztussal hit által való azonosulásából fakadó küldetése, amellyel magát Krisztust jelenítik meg a világban. Ez a hívők Krisztusból fakadó egyetemes prófétaságának, egyetemes papságának és egyetemes királyi uralmának a tiszte.
A keresztyén ember nemcsak a bűnbocsánatra és az üdvösségre kapott meghívást, hanem földi életének idejére arra is felhatalmazást kap Krisztustól, hogy az ő prófétája legyen. A hitvallásunk ezt röviden így foglalja össze:
Miért neveznek téged Krisztusról keresztyénnek?
Azért, mert hit által Krisztusnak tagja, és így az ő felkenetésében is részes vagyok, azért, hgoy nevéről vallást tegyek … (van tovább is, de most csak erre figyelünk.) [Heidelbergi Káté 32.]
Ez a vallástétel Krisztusról – ez a prófétai felhatalmazásotok és elhívásotok. A prófétasággal kapcsolatban számomra a Biblia egyik kulcsigéje ez a rövid mondat a Jelenések könyvéből:
… a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke. Jel 19:10
Szerintem egyértelmű az üzenet: minden, ami Krisztust vallja a világ előtt lényegét tekintve prófécia. Ami pedig nem Krisztusból és Krisztusról szól, nem prófécia.
A világosság eltakarása
Ez egy csodálatos és különleges isteni felhatalmazás a számotokra. Nézzük meg ezt egy másik oldalról is.
Mert Jézus ezzel kapcsolatban mégis felhívja a figyelmet arra, hogy mi van akkor, ha valaki nem él ezzel a felkenetéssel; nem használja a felhatalmazását? Ha meg akarja tartani a világosságot belül?
Jézus a következőket mondja a tanítványoknak:
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Mt 5:14-16
Ismerjük az égés egyik fontos szabályát. Az égéshez oxigén kell. Mi történik a lámpával – vagy gyertyával, ha letakarjuk a vékával? Szerintem mindenki tudja. Nemcsak az történik, hogy a véka eltakarja a lámpa fényét, hanem rövid idő után a véka alatt ki is fog aludni a fény. Belül is sötétség lesz. Aki azt hiszi, hogy magában meg tudja őrizni belső világosságát, az tévúton jár: ott bizony belül is sötétség lesz – ez a fizikai törvényszerűség igaz a spirituális világra is. Jézus nem véletlenül hívja fel ezekre az összefüggésekre a figyelmet.
A róla szóló vallástételről, prófétálásról még egy komoly figyelmeztetést is elmondott.
„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” Mt 10:32-33
Jézusnak ezeket a kemény szavait egyértelműen annak az összefüggéseiben kell látni és érteni, hogy a világosság nem rejthető el; aki a világosságot elrejteni akarja, ki is oltja.
A vallástétel – világítás
A két alapigénk azonban még többet mond el a helyünkről a világban. Továbbmegy annál az állításnál, hogy Krisztus prófétai vagyunk a világban. Egyenesen arra vezet minket, hogy csillagként ragyogva a világba saját magunk is próféciává leszünk. Nemcsak arról van szó, hogy beszélünk a világnak Krisztus váltságáról és az üdvösségbe való meghívásról, hanem a világ sötétségében mint ragyogó fénypontok – mint csillagok az éjszakai égbolton – megjelenítjük Krisztus világosságát, és ennek a világosságnak a végső eljövetelét.
Mindkét alapigénk erről a ragyogásról szól, azonban különböző időkre vonatkozóan, de úgy, hogy bizony ezek egymásból következnek.
Pál a filippieket úgy tanítja, hogy a jelenvaló világban ragyognak és lesznek Krisztus csillagpróféciáivá. Dániel próféciája pedig a feltámadás utáni időkre mutat. Pontosan ezáltal válunk csillagpróféciává jelenlétünkkel a világban.
Csillagok a jelenvaló világban
Pál elmondja, hogy hogyan válunk ragyogó csillagokká a világban. Ezt itt ő erkölcsi oldalról közelíti meg. A világ sötétségét a következő szavakkal adja vissza:
elfordult és elfajult nemzedék
az „elfordult” szó, inkább „elgörbült”et jelent, ami kifejezi azt, hogy ez a nemzedék, elfordult Isten igazságától. Egyszerűen elgörbült a jelleme, elgörbültek az útja és eltért ennek a nemzedéknek az útja Isten útjától. Ezért jár sötétségben ez a nemzedék. Milyen nemzedékről beszél az Írás?
Könnyű lenne ostorozni a XXI. sz. elgörbült és elfajult nemzedékét és méltatni a korábbi századok nemzedékeit, mondván régen minden jobb volt. De ez torz állítás lenne. Pálnak az elgörbült és eltorzult nemzedékre vonatkozó állítása arra a teljes világkorszakra vonatkozik, amely az Éden kertjéből való kizárástól egészen Krisztus országának eljöveteléig tart. Ez a nemzedék nem rosszabb – de semmivel sem jobb – mint az özönvizet megelőző nemzedék és bármely nemzedék, amelyik Isten igazsága nélkül él.
Az Írás azt igyekszik bemutatni nekünk, hogy az, aki befogadja Krisztust, annak ebből az elgörbültségből és eltorzultságból, amelyet a bűn okozott, kiegyenesedik és helyreáll az élete, mert helyreáll a kapcsolata Istennel a Krisztusban. Ez gyökeresen új erkölcsöket is hoz az életébe, amely egy minden addigitól új alapokon nyugszik; a nagy parancsolat alapjain, amelyben már nem önmagát szereti a legjobban az ember, hanem Istent teljes szívéből, teljes lelkéből, erejéből és elméjéből; embertársát pedig úgy mint önmagát. Ez világítani és ragyogni fog egy elgörbült és eltorzult sötét világban. És akár énekelheti is a nagyon igaz és kedves gyermekénekkel:
„Kicsiny kis fényemmel világítani fogok …”
A feddhetetlen tiszta erkölcs is Krisztus megvallása. Ezen nincs mit könnyíteni – de csak akkor tudjuk ezt betölteni, ha – ahogy Pál fejezi be a mondatot:
ha az élet igéjére figyeltek. Fil 2:16
Misszió szeretetből
De természetesen a ragyogás csillagokként nem csak erkölcsi kérdés. Az erkölcs önmagában még nem lesz igazi ragyogássá, Krisztus megvallásává. Ehhez teljesen azonosulnunk kell Krisztus céljával. Ez az, ami igazán nehéz. A valódi krisztusi erkölcs sem könnyű, de az igazi kihívást az jelenti nekünk, az egyháznak, amit Dánielnél olvastunk:
Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.
Dániel itt azokról beszél, akik a feltámadáskor is ragyogni fognak Isten országában. Alapigénket ezzel vezeti be:
Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Dán 12:2
Egyértelműen beszél Dániel arról, hogy az elhunytak fel fognak támadni, aminek Krisztus feltámadása adta meg a reménység bizonyosságát. Azt is elmondja, hogy a feltámadás után fog bekövetkezni a végső ítélet, amit Jézus is megerősített a visszajövetelével kapcsolatos búcsúbeszédeiben. Ebben nagyon világos és egységes a Szentírás álláspontja. A feltámadás utáni ítéletkor némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örök utálatra mennek. Ezután jellemzi Dániel próféciája azokat, akik az örök életre mennek.
Két nagyon fontos dolgot mond el róluk, akik fényleni fognak mint ragyogó égbolt és mint a csillagok örökké:
- Okosok
- Sokakat igazságra vezettek
Az okosok
Az okosok kifejezésnél nagyon fontos megállni, mert kik is az okosok? Dániel egy olyan kifejezést használ az okosokra, ami azt jelenti, hogy jól felkészültek. Jézus jó néhány példázatot mondott éppen azzal kapcsolatban, hogy mennyire fontos úgy felkészültnek lennünk az ő visszajövetelére, hogy egyébként nem tudjuk, hogy ő mikor jön vissza. Nem számolgatással kell készülni, mert annyira egyértelműen mondta el, hogy az ő visszajövetele nem kiszámítható. Sokkal inkább minden helyzetben késznek kell lenni. Erről beszél a tíz szűzről mondott példázat, a talentumok példázata, az okos és gonosz szolga példázata is.
Folyamatos feddhetetlen ragyogással kell késznek lenni.
Akik sokakat igazságra vezettek
Ez pedig egyértelműen a hitünk megvallására és megosztására vonatkozik. Ha már a példázatokat említettem, akkor leginkább az okos és gonosz szolga, valamint a talentumok példázata ad ezzel kapcsolatos kijelentéseket.
Ebben nagyon gyengék vagyunk. Hogy igenis segítsünk sokaknak eljutni az igazságra Krisztusban. Tudjátok enélkül nem fogunk ragyogni. Olyanok leszünk, mint az egy talentumát elásó szolga, vagy a véka alá tett lámpa. valahogy mégis hiányzik nagyon sok keresztyénből az a szenvedély, hogy másokat igazságra vezessen. Enélkül a szenvedély nélkül az erkölcs csak ítélkezéssé válik – mert pont az utat nem mutatjuk meg a világnak. De miért hiányzik ez a szenvedély? Hol veszett el a késztetés, a motiváció.
Ahogy ezen elmélkedtem az jutott eszembe, hogy az emberi cselekvésnek három nagyon erős motivációs bázisa van: a félelem, a dicsőségvágy és a szeretet.
- Az egyik ilyen motivációs bázis a félelem. Ezt használják ki a diktátorok, az elnyomók. Ők a hatalmukat a félelem útján akarják fenntartani. Félelemből azonban pont nem lehet senkit az igazságra vezetni. Ha bárki is félelemből akarná ezt tenni, az egész hamisan szólna, hiszen hogyan lehetne félelemből egy szerető Istenről beszélni, aki szeretetéből hív. Abból inkább egy rettenetes ítélkező és fenyegető beszéd lesz. Nem is tud az igazságra vezetni.
- A második motivációs bázis a dicsőségvágy. Ez is legalább annyira hamis, és aki dicsőségvágyból – azaz nem szívből, hanem színből – prédikálja a Krisztust, előbb-utóbb lelepleződik és megszégyenül. De hogy addig és ezzel mennyi kárt okoz … nem szívesen lennék ilyen helyzetben a számonkérés idején.
- Minden cselekvésnek a legtisztább és legigazabb, és hiszem hogy legerősebb és legtartósabb motivációs bázisa a szeretet. De nem is az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, ahogy ő szeretett minket, aki engesztelő áldozatul adta a Fiát a bűneinkért.
De mintha a ma egyházának a nagy részéből ez a motivációs bázis hiányozna. Mintha megelégednénk azzal, hogy mi megismertük Krisztust, megragadtuk a mennyet, és magára hagyjuk az elveszetteket. Ezzel kapcsolatban C. S. Lewisnak a Keresztyén vagyok c. könyvében van néhány nagyon velős és megszívlelendő üzenet:
Aki foglalkozik történelemmel, az tudja, hogy a jelen világért éppen azok a keresztények tették a legtöbbet, akik a legtöbbet gondoltak az elkövetkező világra. Maguk az apostolok, akik megkezdték a római birodalom megtérítését, a középkort felépítő nagy egyéniségek, a rabszolga¬ kereskedelmet megszüntető angol evangéliumi keresztények, mind azért hagyták kezük nyomát a földön, mert lelküket a mennyország gondolata töltötte be. Amióta a keresztények már csak keveset törődnek a másvilággal, azóta lettek oly eredménytelenek ezen a világon. Vedd célba a mennyországot és megkapod a földet „ráadásul”; de ha a föld a célod, egyiket sem kapod meg!
Testvéreim! Ti vagytok Krisztus prófétái, és csillagai, akik a menny ragyogásával a szívetekben váltok jelévé Krisztus eljövetelének, akik várjátok őt.
Ámen.