Lekció: Lk 9:51-56
Alapige: 1Móz 18:16-33
Énekek: MonGYÁLdást
Csak Istenben nyugoszik meg szívem
Mindenre van erőm Jézusban
Uram, Tehozzád futok
Hozzád kiáltok Uram, én szirtem
79 augusztus 24.-n kitört a Vezúv. Bár voltak előjelei a kitörésnek, mégis a város lakói, mint ahogy az összes római is, nem érezték veszélyben magukat, hiszen a Vezúvot már régi kihűlt vulkánnak gondolták, a város egyébként is 10 km távolságra feküdt a vulkáni hegytől. Délután 1 órakor azonban kezdetét vette a hatalmas kitörés, amelynek hamuja és az aláhulló kőtörmelék 15 perc alatt maga alá temette a várost és végzett a lakóival. Gyakorlatilag esélytelenek voltak az emberek, hiába menekültek a pincékbe, senki sem élhette túl a katasztrófát. Az eltemetett romvárost mintegy véletlenül találták meg, és már a 18. század közepétől tervszerűen tárták fel. Döbbenetes épségben maradtak meg a dolgok 1700 éven át a hamu és törmelék alatt. Ma a feltárt romváros látogatható.
Hasonló pusztítás végzett a bibliai Sodomával és négy másik várossal. Hogy hogyan történt a katasztrófa arról sokkal kevesebbet tudunk, mint Pompei esetében; maradványok sincsenek ilyen épségben, de hogy miért történt arról viszont többet ismerünk.
A múlt héten az Úr Ábrahámnál tett látogatásának első részéről beszélgettünk. Ebben Isten már egészen konkrétan megmondta, hogy mikor és hogyan fog megszületni az ígéret gyermeke: egy éven belül megszületik a 90 éves Sárától. Isten azonban nemcsak ezt a kijelentést adta Ábrahámnak, hanem bevonja őt a Sodomát érintő terveibe is. Mai alapigénk az 1Móz 18:16-33
16Amikor a férfiak elindultak, és Sodoma felé tartottak, Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. 17Az Úr ezt mondta: Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni akarok? 18Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe. 19Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja maga után fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy az Úr is beteljesítse, amit megígért Ábrahámnak.
20Azért ezt mondta az Úr: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált, 21lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám eljutott jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom.
22Amikor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodoma felé, Ábrahám még ott állt az Úr előtt. 23Odalépett hozzá Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? 24Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak? 25Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös! Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem hozna-e igaz ítéletet? 26Az Úr így felelt: Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek. 27Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok. 28De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. 29Ismét szólt hozzá, és ezt mondta: Hátha negyven található ott! Az Úr így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. 30Ne induljon föl az én Uram, hogy beszélek – szólt Ábrahám –, de hátha csak harminc található ott! Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. 31Ábrahám ezt mondta: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak: hátha húsz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a húszért. 32Ábrahám ezt mondta: Ne haragudjon az én Uram, hogy még egyszer szólok: hátha csak tíz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért. 33Ekkor az Úr befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, és eltávozott, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére.
Sodoma
Ahhoz, hogy megértsük ennek az egész imádságnak a hátterét néhány információt szedjünk össze Sodomáról. Különösen is fontos értenünk, hiszen Sodoma városának nevéből származik a szodómia bűnének elnevezése, ami a fajtalankodó szexuális viselkedést jelöli.
Sodoma és Ábrahám
Sodoma városa volt az, ahová Lót költözött akkor, amikor kicsinek bizonyult a megnövekedett nyájaknak a közös legelőterület. Ábrahám felajánlotta Lótnak a választás lehetőségét és Lót Sodomát választotta.
Sodoma városát és a vele szövetséges városokat győzte le Kedorláómer Élám királya és a vele szövetséges városok; Ábrahám azonban a győztesek után eredt és legyőzte őket, így szabadítva ki a sodomaiakat Kedorláómer fogságából, velük együtt Lótot az unokaöccsét és a teljes elrabolt vagyont, amit azután Ábrahám maradéktalanul visszaadott a város lakóinak.
A következő fejezetből pedig azt is tudjuk, hogy Sodoma Ábrahám közbenjáró imádsága ellenére elpusztul, eléri a végzete, az isteni harag és büntetés úgy, hogy kénköves tüzes eső hull alá az égből, aminek következtében az egész vidék elpusztult.
A Sodoma kutatás eredményei
Természetesen a kutatók fantáziáját nagyon izgatja, hogy mi okozhatta ezeknek a városoknak a pusztulását. Nem csak Sodoma pusztult el, hanem a környék városai is.
A maradványokból végül arra jutottak, hogy egy meteor robbanhatott fel a terület felett és annak az aláhulló égő darabjai pusztították el a várost. Olyan maradványokat találtak, amiből azt mutatták ki, hogy olyan hőhatás érte a várost és olyan anyagok szabadultak fel, amilyenek egy nukleáris robbanásnál keletkeznek; ebből következtettek arra, hogy egy nagy méretű meteor robbant fel a légkörben a városok fölött. Ezek csak feltételezések a kutatások alapján, annyit biztosan nem lehet tudni Sodoma és a környező városok pusztulásáról, mint Pompei esetében. Bár Pompei pusztulásának különös pikantériája, hogy éppen Vulcanus isten ünnepnapján történt a tragédia.
A pusztulás oka
Azt viszont a kijelentés alapján tudjuk, hogy ez Isten haragjának a kiáradása volt. Onnan tudjuk, hogy Ábrahámnak előre kijelentette a tervét. Pontosabban csak ennyit mond Ábrahámnak:
Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált, 21lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám fölhatolt jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom.
Nem mondja, hogy Sodomára pusztulás vár – csak annyit mond Ábrahámnak: megnézem közelebbről, hogy igaz-e, amit hallok a hozzám feljutó jajkiáltásokból. Ábrahám azonban tisztában van Sodoma vétkével – tudja, hogy minden sóhaj, minden jajkiáltás igaz, és tudja ebből az Úr rettenetes ítélete kell, hogy következzen.
Sodoma vétke
De mi volt Sodoma vétke? Pár szót szánjunk erre is. Mert a 19. fejezet jelenetében az mutatkozik meg, hogy a városba érkező férfiakon – azaz az angyalokon, akik Lóthoz jöttek, hogy kimenekítsék – csoportos homoszexuális erőszakot akarnak elkövetni. De vajon csak a szexuális fajtalankodás váltotta ki Istennek kénköves tüzes haragját? Nos, nem kétséges, hogy a csomagban benne van ez is. Mózes lényegében a történettel azt fejezi ki, hogy a város már ennyire mélyre süllyedt az erkölcstelenségben és a gátlástalanságban. Azonban ennél sokkal többről van szó, sokkal árnyaltabb a kép annál, mint ahogy a nápolyi kisiskolás fogalmazott, amikor hittan dolgozatot írt Sodoma és Gomora pusztulásáról; tehát idézet következik egy olasz kisiskolás hittan-dolgozatából:
Szodoma és Gomorrában a férfiak férfiakkal, a nők nőkkel csinálták a gyereket, és kisorsolták, hogy ki erőszakolja meg az apácákat. Ez két érces és drogos város volt, az öregeket is megillette az élvezet, és az emberek nem rösteltek böfögni a templomban. … Isten tűzesőt küldött hét városra, mire minden buzi meghalt, minden lotyó megégett és a földrengés a gonoszok fejére rogyasztotta a kupit. …
[Marcello D’Orta: Isten ingyér teremtett bennünket]
Tényleg csak ennyi lenne Sodoma vétke? Nem, bár mondom, ez is benne van. De ha itt leragadunk – és sajnos de sokan leragadnak itt – nem értjük meg a lényeget. Jeremiás próféta a következőt írja:
Jeruzsálem prófétáinál borzasztó dolgokat látok: házasságtörők, hazugságban élnek, bátorítják a gonosztevőket, ezért senki sem tér meg gonoszságából. Olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, lakói pedig, mint Gomora. [Jer 23:14]
Itt Jeremiás Jeruzsálem prófétáit hasonlítja Sodomához és Gomorrához. Meg sem említi a fajtalankodást (legfeljebb a házasságtörést). Arról beszél, hogy a próféték a gonosztevőket bátorítják, ami miatt senki sem tér meg Istenhez. Ez már Sodoma és Gomora vétke: a bűnben egymás bátorítása és a megtérés visszautasítása.
Ezékiel is beszél Sodomáról és ez még fontosabb a számunkra:
Az volt a bűne a húgodnak, Sodomának, hogy bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, de a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta. Felfuvalkodtak, utálatos dolgokat műveltek előttem, azért elvetettem őket, amikor ezt láttam. [Ez 16:49-50]
Mi történik? Nagy a jólét és ebben a jólétben felfuvalkodtak, de arra már nem futotta, hogy az elesettet és a szegényt támogassák; felfuvalkodottságukban utálatos dolgokat tettek.
A jólétben felfuvalkodik a szív. És minél nagyobb a gazdagság, annál nagyobb az arc. Akinek luxusautója van, az már úgy érzi, hogy rá nem vonatkozik a KRESZ. Oda parkol, ahova akar, annyival megy, amennyivel akar, mert ő a törvények és a szabályok felett áll. És az élet minden területén ez megy, ahogy a zsoltáros is megfigyelte: a bűnösök jóléte nem alázatot teremt, hanem önteltséget, elnyomást, erőszakosságot és istenkáromlást, és mohóságot, miközben ők a celebek [vö. Zsolt 73] – kevés alázatos gazdagot látni; de mi van, ha egy egész nép fuvalkodik fel? … Na ez, ez is Sodoma vétke.
Azzal, hogy Ábrahám egyből imádkozni kezd, jelzi, hogy ő nagyon is tisztában van azzal, hogy milyen erkölcs uralkodik a városban, és Isten ítélete tűpontos.
A kijelentés Ábrahámnak
Különös dolog ez a kijelentés Ábrahámnak. De az Úr azt is megmondja, hogy miért közli ezt Ábrahámmal:
Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően …
Ábrahámnak látnia kell azt, hogy ahol a bűn és a gonoszság eluralkodik, ahol visszautasítják a megtérést, Isten ugyan hatalmas türelemmel vár, nem robban ki azonnal az istentelenek ellen [Kálvin], de eljön az idő, amikor visszatartott haragját kiengedi. Ez történik itt is. Sokat várt, de a város csak jobban és jobban belemerült az erkölcstelenségbe, az istentelenségbe és egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bárki is ezen változtatni akart volna. Elfogadták – ilyen az élet, így kell élni. Akinek nem tetszett már elment, vagy belehalt, vagy maga is beállt a sorba. Elérkezik Isten haragja, teljesen megsemmisülnek a vidék városai és a bennük lakók mind meghalnak.
A Szentírás nagyon sok olyan természeti katasztrófát mutat be, amelyet Isten haragjának kiáradásaként azonosít. Ebben van sáskajárás, földrengés, járványos megbetegedés, háború, aszály. Lényegében minden nagymértékű csapást Isten haragja kiáradásának mutat be. Nem mehetünk el e mellett szó nélkül. Pont azért, mert Isten közli Ábrahámmal, hogy azért mondja el neki ezt, hogy fiai és háza népe őrizzék meg az Úr útját és cselekedjenek az igazságnak és a jognak megfelelően.
Amikor elindult a 2019-bes COVID járvány, néhányan megpendítették, hogy ez is Isten ítélete. Bizony nagy hörgés és istenkáromlás indult meg sok fórumon emiatt. Mi az, hogy ez Isten ítélete? Miért kell ebbe belekeverni Istent? A járvány az járvány ez nem jöhet Istentől, egyébként is miért tenne ilyet Isten? Ez nem lehet Isten ítélete.
De valóban ott a kérdés, hogy vajon Istennek van-e ráhatása a világban zajló folyamatokra – legyenek azok olyan emberileg nem befolyásolható tényezők, mint egy vuklánkitörés, vagy meteor, földrengés, aszály vagy járvány (bár tudjuk, hogy az utóbbiakra van hatása az emberi tevékenységnek is); vagy olyan nagyon is emberi tényezőktől függő, mint a háború. Az Ábrahámnak kijelentett csapás világosan mutatja: ezek mind Isten haragjának jelei, amelyek a közelgő végső ítéletet vetítik előre. Ebben pedig Isten választottai, megváltott gyermekei rendkívüi kiváltságokkal rendelkeznek. Mit mond Isten Ábrahámmal kapcsolatban?
Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni akarok? … Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően …
Ábrahám látja ezt a bekövetkező végítéletet Sodoma életében. És ebben megmutatkozik Isten gyermekeinek egyik nagy kiváltsága. Isten választottai látják az események menetéből azt, hogy közeledik az ítélet. Mi látjuk Isten haragjának jeleit a világban. Tudjuk, hogy ezek Isten haragjának a jelei, és tudjuk, hogy ez is része annak az evangéliumnak, aminek igazsága a Krisztus nevéért hitre és engedelmességre hív minden népet. [vö. Rm 1:5]
Az Ábrahámnak adott kijelentésből Sodomával kapcsolatban ezt jegyezzük meg a számunkra ma is érvényes üzenetnek:
Isten választottainak kiváltsága az is, hogy látják a világ történéseinek és eseményeinek menetéből, hogy az ítélet közeledik a világra.
Isten nem hagy bennünket az eseményekkel kapcsolatosan tudatlanságban és vakságban.
A furcsa alkudozás
Ábrahám tehát tisztában van Sodoma vétkével. mégis elborzasztja az, ami a városokra vár. És kezdetét veszi egy furcsa alkudozás. Ábrahám nem veszi rezignáltan tudomásul Isten másokra vonatkozó ítéletét, még kevésbé örül kárörvendően annak, amit ezek a városok egyébként megérdemelnek. Szó sincs arról, hogy Ábrahám ne értene egyet Isten döntésével – mégis irgalomért esedezik, hogy Isten legalább az ott lakó igazakért könyörüljön ezeken a városokon.
Valóban furcsa ez az alkudozás, hiszen nem úgy működik, mint egy klasszikus alkudozás. Nem tudom ki hogy van vele, van aki nagyon szeret alkudozni, számomra egy kínszenvedés. Nekem ez a játék nem megy, szeretem az egyértelmű dolgokat. Ennyi és kész. De például egy keleti bazárban nem is lehet máshogy vásárolni.
Egyszer alkudoztam életemben keleti bazárban. Hogy is megy egy ilyen alkudozás? Az eladó mond egy árat, amit sokallni kell (általában sok is), amire a vásárló mond egy másik – lényegesen alacsonyabb árat, majd újra az eladó, majd a vevő és így tovább. Néha egész komoly színjátékot játszva. Aztán valahol a kettő között megegyeznek.
Ábrahám is egy alkuba kezd Istennel, de ez nagyon furcsa, nem a bazári alkudozás szabályai szerint mennek a dolgok. Ha úgy mennének, akkor Ábrahám feltenné a kérdést:
Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak?
Erre Isten azt válaszolná: Nono Ábrahám, nem gondolod, hogy kicsit sokat kérsz? Na jó, hajlandó vagyok eltekinteni ettől az ítélettől, ha van ott tíz igaz. Erre Ábrahám azt mondaná – Uram, ne légy már ilyen kemény – már megbocsáss – de mégis, ha lenne ott negyven, akkor ők is pusztuljanak? Erre azt mondaná Isten: Ábrahám, Ábrahám! Én nagyon szeretlek téged, hajlandó is vagyok engedni, de a negyven még mindig túl sok, annyit ez a város már nem érdemel. Legyen húsz. És így tovább, aztán valahol megegyeznének. Ez lenne egy szabályos alkudozás. De nem ez történik. Amikor Ábrahám azt mondja Istennek:
Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak?
Isten erre azt válaszolja:
Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.
Aztán Ábrahám csökkenti a számot, és Isten abba is belemegy. Megint csökkenti. Isten abba is belemegy. Összesen hatszor kéri Ábrahám Istent. És Isten mindegyikre igent mond. Nagyon egyoldalú és egyirányú ez az alku.
Ábrahám jelleme
Szépen kiábrázolódik ebben Ábrahám nagyszerű jelleme, ami Isten kezében formálódott. Az, hogy ő komolyan veszi az elhívását: „áldás legyél”. Kikért imádkozik Ábrahám?
Két válasz lehetséges:
- Ábrahám valójában csak az igazakért imádkozik.
- Ábrahám az egész városért imádkozik, a bűnösökért is.
Ha gondosan megfigyeljük a szöveget végül arra jutunk, hogy Ábrahám az egész várost, az egész bűnös várost viszi Isten elé. Elsőre úgy tűnhet, hogy az igazakért aggódik; de azután mégis csak az egész megmenekülését kéri. Kérhetné azt is, hogy Isten menekítse ki az igazakat a városból, de nem ezt kéri. Azt kéri, hogy megmenekülhessen a bűnös is.
Miért tud Ábrahám ennyire alázatosan a bűnösökért is imádkozni? Azért, mert már ő maga is tudja, hogy Isten mennyire irgalmas. Emlékszik még Isten hogyan állította őt helyre akkor, amikor nem hittel lépett és olyan helyzetbe hozta magát, hogy a saját feleségét félelemből és hitetlenségből máshoz adta feleségül. Ábrahám már ismeri Isten irgalmas jellemét, aminek köszönhetően rajta is könyörült; ezért nem foglal el egy ítélkező és önigaz pozíciót a sodomaiakkal szemben. Sokkal inkább apellál Isten igazságossága mellett az iránta is megnyilvánuló irgalmára.
Ebben a történetben az az egyik furcsaság, hogy Ábrahám igazságosabbnak és együttérzőbbnek mutatkozik, mint maga Isten. De hogy ezt mennyire Isten munkálta ki Ábrahám szívében azt mutatja az is, hogy a tanítványok még egészen mást kérnek a samáriai falura, amikor lakói visszautasítják Jézust. Ők bizony égi tüzet kérnek, amire Jézus csak annyit mond nekik:
Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. [Lk 9:55-56]
Isten pontosan azért engedi meg Ábrahám alkudozását is, hogy lássuk meg, hogy az ő szíve irgalmasabb és együttérzőbb bárkinél, olyan, aki azt mondja:
Életemre mondom …, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. [Ez 33:11]
Ez megmutatja azt, hogy mi a megváltottak, elhívottak és megigazítottak egyik nagy feladata a világban. Hogy miért tart bennünket Isten a világban a megtérésünk után. A megtérésünk után Isten azonnal a mennybe ragadhatna bennünket, hiszen kegyelméből már megszabadultunk a bűneink és a kárhozat terhétől Krisztusban, örök életet kaptunk. Isten mégis itt tart bennünket. Teszi ezt azért, hogy Krisztushoz hasonlóan közbenjárjunk a bűnösökért. Azokért is, akik nem kérnek a mi közbenjárásunkból. Ez azonban nem tud megakadályozni minket az értük mondott könyörgésben. Ez a másik megjegyzendő fontos tanítás a számunkra:
Az igazakat a bűnösökért tartja Isten itt a világban.
Ezt a Krisztusról szóló prófécia is megerősíti a számunkra, akiről azt mondja Ézsiás
önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért. [Ézs 53:12]
Krisztus nemcsak imádkozott a megmentésünkért, hanem meghozta ártatlan életének legnagyobb áldozatát, hogy aki nem akar Sodomával elveszni, aki nem akar Babilonnal elveszni, azt Isten megmenthesse a kétségkívül bekövetkező végső pusztuláskor.
Mert Isten végül megítéli a világot ígérete szerint, de új eget és új földet is teremt, szintén ígérete szerint, hogy ne pusztuljon el végül az igaz a bűnössel együtt a második halálban, hanem az új ég és új föld ajándékában részesüljünk.
Ámen.