Lekció: ApCsel 1:1-12

Alapige: 1Kor 2:6-16

Énekek:
67 – Úr Isten, áldj meg jóvoltodból
541 – Jövel, Szentlélek Úr Isten
325 – Uram, kegyes indulatomban
549 – Szentlélek, végy körül bennünket
Úrvacsora: 542-547)
770 – Az Úr csodásan működik

Különös módon vonzódunk a titkokhoz. Szeretjük a titkokat, legalábbis akkor, ha azt a titkot megfejthetjük, feltárulhat előttünk, és magunk is a titkok hordozói lehetünk. Akkor valahogy beavatottnak érezzük magunkat; ettől pedig valahogy többnek, kiemelkedőbbnek másoknál. Éppen ezért vannak olyan emberek, akik ahhoz, hogy ezt az érzést megragadhassák, maguknak gyártják le a titkokat, titkos összeesküvéseket, hogy majd azután önmaguknál és hiszékeny embereknél a titkok tudói szerepében tetszelegjenek, beavatottságot kínáljanak. Sok embert lehet ezekkel megtéveszteni. Az internet tele van ilyenekkel.

De nemcsak hamis titkok léteznek. Léteznek igaz titkok is. Olyanok, amelyek az Isten titkai, amelyeknek a megismerése által beavatást nyerünk Isten titkos bölcsességébe. A pünkösdi alkalmunkon arról szeretnék nektek beszélni, hogy Isten azért küldte el a világba Pünkösdkor az ő Szentlelkét, és azért adja mind a mai napig a megtérőknek, hogy Isten titkos bölcsességébe beavasson bennünket.

Most, amikor a mostani konfirmációra felkészült ifjaink itt állnak előttünk egyvalamit állíthatunk: az elmúlt két évben sok mindent elmondtunk nekik ebből a titkokból. Volt, amit ezekből megtanultak a hitvallás szavain keresztül, volt amiről maguk készítettek fogalmazást. Nekünk annyi a lehetőségünk, hogy feltárjuk ezt a tudást – de azt, hogy Isten titkos bölcsességét megértsék nekik is, ahogy nekünk is, arra van szükségü(n)k, hogy a Lélek ne csak az értelembe, hanem a lélekbe is közölje ennek a titoknak a megértését. Pál erről a következőképpen tanítja a korinthusi gyülekezetet. Alapigénk az 1Kor 2:6-16

⁶A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, ⁷hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. ⁸Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. ⁹Hanem amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” ¹⁰Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. ¹¹Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. ¹²Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. ¹³Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. ¹⁴A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. ¹⁵A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. ¹⁶Mert ki értette meg az Úr szándékát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

Istent bölcsessége titkos bölcsesség, de Isten megismerhetővé tette azt a benne bízók számára. Ezt pedig a Szentlélek közlésével teszi.

A titkos bölcsesség

Pál apostol arról beszél, hogy ő Isten titkos bölcsességét szólja. Mi ez a titkos bölcsesség?

Nem e világ bölcsessége

Istennek ezt a titkos bölcsességét szembeállítja e világnak és e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességével. Nem ecseteli az apostol részletesen e világnak és e világ fejedelmeinek a bölcsességét, de egy nagyon fontos jellemzőjét felvillantja. Aki pedig ezt felismeri, ezt az egyet, az minden esetben képes felismerni a világi bölcsességet.

ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg.

Rendkívül egyszerűen megragadható e világ bölcsessége, amit a világ fejedelmei és követőik magukénak vallanak: nincs szükségünk Krisztusra. Sőt Krisztus akadály a terveimben ezért Krisztust el kell tüntetni az életünkből, mint zavaró tényezőt.

Úton és útfélen ezt a bölcsességet hirdeti a világ. Nem kell Krisztus ahhoz, hogy boldog legyél, nem kell Krisztus ahhoz, hogy sikeres legyél, nem kell Krisztus ahhoz, hogy megvalósítsd önmagadat, nincs szükséged Krisztusra, hogy a céljaidat elérd. És tudjátok mit? Ezekhez valóban nincs szükségetek Krisztusra. De van egy szó, ami az egészet egy nagyon fontos fénytörésbe állítja bele: ez a szó a „mulandó”

Mulandó boldogsághoz, mulandó sikerekhez, mulandó célokhoz és mulandó önmagadhoz tényleg nincs szükséged Krisztusra. Hozzáteszem a mulandókhoz nem is tudod igénybe venni, mert Krisztus nem az a bálványisten, akit bármikor előkaphatsz, ha valamilyen isteni segítségre igényt nyújtasz be, aztán meg félreteheted, amikor éppen nem kell.

E világ bölcsessége: nincs szükséged Krisztusra.

Elrejtett bölcsesség

Ezzel áll szemben Isten titkos bölcsessége, amelyet kétféleképpen jellemez az apostol.

Egyrészt elrejtett bölcsesség. Az elrejtett dolgok olyanok, amelyek nem láthatók mindenki számára.

Az emberek általában a kincseiket rejtik el. Ezeket azután a kincsvadászok próbálják kikutatni és megszerezni. Isten titkos bölcsessége, amit elrejtett, egy igazi kincs. Miért, mert ezt öröktől fogva a mi dicsőségünkre rendelte el. És milyen kincs. Azt mondja erről a Szentírás:

Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.

Úgy mondja ezt az apostol, hogy az, amit Isten elkészített az őt szeretőknek, azt emberi szem nem láthatta soha, emberi fül nem hallhatta soha, de ez olyan elrejtett bölcsesség, ahova nem tud felhatolni az emberi szív.

Vagyis az emberi bölcsesség számára nem kikutatható ez az elrejtett bölcsesség. Vannak azok a kalandfilmek, mint az Indiana Jones vagy a Nemzet Aranya, amelyben a főhős briliáns megfigyelő- és logikai képességeivel és persze sok-sok veszélyes kaland során eljut a kincshez. Isten elrejtett bölcsességéhez így mi nem férünk hozzá. Nos, ezért adta Isten az ő Lelkét pünkösdkor, hogy eljussunk Isten kincseihez:

Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által;

Összefoglalva: amit mi sehogy sem tudunk feltárni emberi képességeinkkel, azt tárja fel előttünk Isten Szentlelke akkor, amikor ez a Lélek beárad az életünkbe.

De akkor mégis mi ez a titkos bölcsessége Istennek? Ez a titkos bölcsessége nem más, mint az evangélium, ami Krisztusról szól. Hogy nekünk szükségünk van a megfeszített Krisztusra azért, hogy a bűneink eltöröltessenek. Nekünk szükségünk van a feltámadt Krisztusra, hogy megnyíljon előttünk az örök élet a mi feltámadásunk által. És szükségünk van Krisztus Lelkére, hogy a lelkünkbe is kinyilatkoztasson Isten titkos bölcsessége.

A Szentlélek nélkül érthetetlen

Isten azért küldi el Lelkét Pünkösdtől kezdve a hozzá térőknek, hogy személyesen nyilatkoztassa ki mindenki számára ezt a titkot.

Tulajdonképpen magyarázatot is ad ez erre, hogy miért lehetséges az, hogy egyes embereknél az evangélium teljesen süket fülekre talál.

Például Isten világosan megmondja azt, hogy a mulandó világ dolgai nem képesek el nem múló örömöt és boldogságot adni, de megtartani sem képesek az életünket. Jézus egy helyen azt mondja:

Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg. [Lk 12:15]

Mégis, ha nyílik egy lehetőségük, hányan áldozzák fel a mammon oltárán az Istennel való kapcsolatukat – az Istennel töltött idejüket, az Isten dicsőítésének, az imának, az igének az idejét. Krisztus testének a közösségét. Mert szólt a mammon az ember pedig ki nem hagyná, hogy pattanjon a mammon hívására. Ilyenkor, ha Jézus hív, akkor olyan erővel húz az ágy, akkor olyan sok a kihagyhatatlan és átütemezhetetlen tennivaló. Ez csak egy példa.

Azonban szakaszunk teljesen érthetővé teszi azt, hogy valaki számára miért olyan érthetetlen az evangélium, miért talál süket fülekre Isten szeretetteljes ajánlata és meghívása az örök életre.

A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.

Pál itt kétféle embert állít egymással szembe. Az egyik a lelki ember, a másik a „nem lelki ember”. Ez utóbbit jobban értjük, ha inkább úgy fordítjuk: a „természeti ember”. A természeti ember az, aki annak a természetnek a törvényszerűségei szerint él, amilyen az emberi természet. A lelki ember az, akiben a Szentlélek által az új Krisztusi természet született meg.

Nagyon egyszerű a hasonlat, de szerintem jól érthető. Minden számítástechnikai eszköz – akár egyszerűbb, akár bonyolultabb két fő összetevőből áll. Az egyik a hardver: processzor, alaplap, háttértároló, memória, perifériák. Ezek önmagukban működésképtelenek, pusztán az áram nem segít rajtuk, az csak az energiát biztosítja. A hardver működésképtelen szoftver nélkül. A számítástechnikai eszköz tehát hardverből és szoftverből áll.

Ilyen az ember is. Van egy hardver. Ez a hústest. Ennek a hústestnek is szüksége van energiára, hogy működhessen, de ami igazán működteti az az emberben lévő szoftver, az emberi természet – a bibliai görög nyelvén a psziché. De ez a természet nem képes felfogni Isten titkos bölcsességét – és nem képes elfogadni Isten Lelkének a dolgait – egyszerűen bolondságnak nézi. Mert alkalmatlan a szoftver. Egy ezt felülíró új szoftverre van szüksége az embernek, aminek következtében a természeti emberből lelki ember lesz. Ezt írja le alapigénk a következő szavakkal:

Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.

Ez teszi érthetővé. A Pünkösd történetében az emberek ezt egy csoda által tapasztalták meg. Összejött a zsidó pünkösd ünnepére sok zsidó ember, aki már nem értette az ősök nyelvét. Annak az országnak a nyelvét beszélték, ahol laktak. Amikor az apostolokra kitöltetett a Lélek olyan nyelveken kezdtek beszélni, amit ők korábban nem tanultak, de a Jeruzsálembe érkező zarándokok megértettek. Ez a csoda megmutatja a Lélek kitöltetésének természetét.

Mit éltek át azok az emberek, akik ennek a részesei lettek? Azt mondják:

Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén…halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. [ApCsel 2:7-8]

Ezek az emberek azt élték át, hogy olyan dolgokat kezdtek el megérteni, amit addig nem értettek. Vallásos zsidó emberek voltak: ismerték vallásuk törvényei, szabályait; ismerték Mózes alapján az erkölcsi törvényt, ismerték Isten által rendelt áldozati rendelkezéseket, az imákat, az étkezési és öltözködési szabályokat. Valószínűleg megvolt a bar micvójuk is, azaz konfirmáltak. Rengeteg mindent ismertek – talán be is tartottak. Csak éppen Istent nem értették, a Biblia ezt így fogalmazza meg: „lepel van a szívükön.” Itt azonban elvétetik a lepel – és az emberek értik a saját nyelvükön az Isten felséges dolgairól szóló beszédet – majd meg is térnek Krisztushoz háromezren.

Ma is ez a pünkösdi csoda lényege. Amikor valakinek a szívéről elvétetik a lepel. Hány olyan embert ismertem már meg, aki évekig, hűségesen és szorgalmasan olvasta a Bibliáját, látogatta az istentiszteletet; kitűnően járta végig és végezte el a konfirmációt és sikeresen konfirmált. De a szívén ott maradt a lepel. Természeti emberként élte az életét, aminek része lehet az is, hogy vallásos életet él. Csak az Isten titkos bölcsességét az evangéliumot nem ismeri. Úgy hallgatja az istentiszteletet, hogy az személyesen nem találja őt szíven – bárki másra tökéletesen tudná alkalmazni az üzenetet, de őt nem érinti meg és nem járja át. Mert még nem lelki ember.

Aztán a Lélek megszólítja, beárad a szívébe, elvétetik a lepel, elvétetik a világ bölcsességének a lelke és megkapja az Istenből való lelket és már nemcsak fejben, hanem szívben is megismeri azt, amit Isten ajándékozott nekünk. Fontos, hogy a látványos csodák ne homályosítsák el a jelentőségében lényegesebb csodát.

Csoda, hogy az apostolok különféle nyelveken beszéltek. De a jelentőségében lényegesebb csoda, hogy ezt úgy hallgatták emberek, hogy meg is értették: nem pusztán a szavakat, hanem Isten hozzájuk szóló üzenetét.

Isten azért árasztotta ki a lelkét a világba és azért árasztotta be a szívünkbe, hogy megismerjük és megértsük Isten titkos, elrejtett bölcsességét – az evangéliumot, amit Krisztusban adott nekünk.

Ámen.