Lekció: Jel 21:1-8, 21:22–22:5
Alapige: Jn 5:24, 1Jn 5:11-13
Énekek:
343 – Ó, örök Isten! Ki Atyánk vagy nékünk
111 – Hálát adok, Uram, néked
666 – Örök élet reggele
625 – Kik a Krisztusban hunytak el, mind boldogok
Mai alkalmunkon az örök élet valóságáról fogok beszélni. A téma nem könnyű, viszont nagyon alapvető, mert keresztyénségünk ereje vagy éppen erőtlensége függ attól, hogy az örök élet mennyire valóságos a számunkra. Alapigénk János evangéliumából és első leveléből szól hozzánk:
Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.
Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.
Az örök élet valóságának kérdésével foglalkozni az egyik legnehezebb feladat. Miért? Mert az örök élet nem tapasztalaton nyugvó valóság, hanem kijelentésen alapuló valóság. Általában azt fogadjuk el valóságnak, ami mögött tapasztalat van. Amit tapasztalati tények támasztanak alá.
A valóság az, hogy reggel felkel a nap, este pedig lenyugszik. A valóság az, hogy megéhezünk és éhségünket táplálékkal csillapítjuk. A valóság az, hogy ha valami jó ér minket, akkor örülünk, ha pedig rossz, akkor szomorkodunk. A valóság az, hogy megszületünk, és valóság az is, hogy meghalunk, hogy a földbe tesznek minket, vagy elhamvasztanak. Ez valóság, mert ezek mögött kikezdhetetlen tapasztalati tények állnak. Szinte minden ember állt már ravatalozóban, sírhely mellett, a halál, az elmúlás nagyon is valóságos, a halott nagyon is valóság, a fájdalom nagyon is ott van a szívünkben.
Ezzel szemben kellene beszélni az örök életről mint valóságról. Az örök életről azonban nem beszélhetünk úgy, mint valami megtapasztalt valóságról. Illetve azt kell mondjam, hogy spirituálisan mégis tapasztalható, de ez nem olyan egyetemes tapasztalat, mint az, hogy süt a nap. Ezért is tagadják olyan sokan az ateisták és a materialisták, ezért van annyiféle zavaros, kesze-kusza, babonákat kiváltó elképzelés az örök életről emberiség soraiban, és ezért annyira erőtlen sok keresztyénnek az élete, mert hite nem az örök élet kijelentett valóságán alapszik, hanem hiedelmeken.
1. Tévelygések az örök élettel kapcsolatban
Az örök élettel kapcsolatos tévelygéseknek három fő irányáról beszélhetünk, amelyekkel szemben beszélnünk kell az örök élet valóságáról.
1.1. Tagadás – materializmus
Az egyik ilyen tévelygés az örök élet elvi tagadása. Nincsen örök élet, mert lélek sincs, csak az anyag és az energia van. Ez a materializmus, amely természetesen Isten tagadásával is együtt jár. A materialisták a tapasztalati valóságból indulnak ki, és minden valóságot, ami ezen a tapasztalati valóságon túl, van tagadnak. A lelki folyamatok is csak az anyag változásai az emberben.
Valaki például azért depressziós, mert a szerotoninszintje alacsonnyá válik. Ha ezt a szerotoninszintet sikerül normális értékre hozni, akkor a betegséget is sikerült megoldani. És már teljesen felbillent az egyensúly. Szinte gondolkodás nélkül írják fel az antidepresszánsokat, csak éppen a problémák nem oldódnak meg. Nem a beteggel foglalkoznak, hanem a betegséggel. Pedig – és ez minden gyógyászatra igaz kell, hogy legyen – nem a betegséget kell elsősorban gyógyítani, hanem a beteget. És az mindig több, mint felírni a gyógyszert, vagy megműteni a beteg testrészt.
A materializmus még a lelki folyamatokat is az anyag különböző változásainak a számlájára írja. Ezért a materialista számára örök élet sem lehetséges – legfeljebb annyiban, ahogy az ember az utódaiban él tovább. Az emberiség egészét tekintve viszonylag kevesen gondolkoznak ennyire elvi alapon materialistán.
1.2. Zavaros elképzelések – emberi vallások
Az emberek többsége sejt valamit a láthatatlan valóságról. Ez a sejtés nyilvánul meg a különböző vallásokban. Mert az emberben ott él a vágy, hogy több legyen az élete, mint amit a testben eltölt, sőt valahogy, valahol biztosan vár egy jobb élet. Igen, érzi az ember, hogy többnek kell lennie az életének. Ez az érzés azután nagyon sok vallásba beépül.
A csinált emberi vallásoknak egyrészt az a céljuk, hogy sikerüljön az Isten, istenek, vagy istenségek erejét a saját földi céljaik szolgálatba állítania. Ennek érdekében mutatnak be áldozatokat és űznek mágiát. De a vallások mindegyike valahogy az örök életet is meg akarja ragadni. Az örök élet kérdése természetesen csak vallásos alapon tárgyalható – a materializmus ugyebár tagadja.
Így a buddhista a világtól való visszavonulásban igyekszik megtisztulni a bűntől, hogy végül eljusson a nirvánába, a nagy semmibe, hogy felolvadjon a világmindenségbe, ahol megszabadul a lélek vándorlásának kényszerétől és szenvedésétől egyszer s mindenkorra.
A taoista a halhatatlanságot igyekszik megtalálni. A kínai alkímia kialakulása – az európaival szemben – annak köszönhető, hogy a taoista mágusok és alkimisták igyekeztek megtalálni a halhatatlanság elixírjét. Bár tévút, mindenesetre tiszteletreméltóbb a kínai alkímia törekvése, mint az európaié, amelyik inkább aranyat akart előállítani.
A muszlim a legpontosabban igyekszik betartani az iszlám öt pillérét: a hit megvallását (siháda), az imát (szálát), az adakozást (zakat), a böjtöt (ramadan) és a zarándoklatot (hadzs) [Forrás: Magyar Iszlám Közösség honlapja]. Azt reméli ezért cserébe a Paradicsomba jut, ahol várnak rá a földön túli élvezetek minden mennyiségben: a nagy szemű hurik és minden mi szem szájnak ingere. Ha pedig ezzel az öttel nincs minden rendben még mindig ott az egérút, a szent háború, amelyben ha meghal, minden további kérdés nélkül a Paradicsomba jut.
És felsorolni is lehetetlen lenne, hogy mennyi zavaros elképzelés létezik még az örök életről.
1.3. Erőtlen keresztyénség – evilági reménység
De vajon a keresztyénség olyan rendben van ezzel a kérdéssel? Azt kell mondjam, hogy keresztyénségünk gyengeségének egyik fő oka az, hogy az örök élet valóságával nem egyszer mi is hadilábon állunk. Már a Biblia is sok helyen figyelmeztet, hogy a Krisztusban való hitet lehet hamis célok szolgálatába is álltani. A Krisztusban való hit elsődleges célja Istentől, hogy a hit által az örök életet ragadjuk meg. Pál azt írja:
„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” [1Kor 15:19]
Ez adja meg a keresztyénség erkölcsi alapját, csak így lehet a keresztyénség kultúraformáló is. Az örök élet valósága nélkül csak üres szöveg.
Jézus arra hívott bennünket, hogy higgyünk benne, de ne csak az életünk gondviselését bízzuk rá. Sőt elsősorban a mi örök sorsunkat bízzuk rá.
„…keressétek először az ő országát és igazságát…” [Mt 6:33]
Ehhez azt ígéri, hogy ha így teszünk, akkor lesz egy kis ráadás is: amire szükségünk van étel, ital és ruházat dolgában, az is meglesz. A keresztyének hiteltelenségének és erőtlenségének az az egyik fő oka, hogy éppen létének alapját és hitelét vesztegeti el azzal, hogy keressük az étel, ital és ruházkodás dolgait – ha pedig ehhez még egy kis örök élet is jön ráadásba, no nem bánom, jöhet. Éppen az odafennvalók keresése hiányzik az életünkből. Az azokkal törődés. [vö. Kol 3:2 „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.”] Tényleg az az egyik nagy bajunk, hogy mi hittel a betegségeink gyógyulását, a problémáink megoldását akarjuk megragadni és nem az örök életet. Ezek mind nagyon fontos dolgok. Isten sem mondja rájuk, hogy ez bagatell. Csak Isten nem a problémáinkat akarja először megoldani, hanem az életünket megmenteni. Mit mond Jézus:
„aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”
Mit segít rajtunk, ha meggyógyulunk egy betegségből, de halottak maradunk a bűnben? Mit segít rajtunk, ha egy nehézségünk könnyebb lesz, de még mindig mi vagyunk a probléma? De akinek az élete megszabadul Isten kegyelméből az életre, az számtalan csodát fog átélni.
Ezért annyira fontos, hogy az örök élet a számunkra teljes valóság, ne valami lehetséges ráadás legyen.
2. Hogyan valóság az örök élet?
Az örök élettel kapcsolatos különféle tévelygések után beszélnünk kell arról, hogy hogyan valóság az örök élet.
2.1. A hit valósága
Az örök élet nem a tapasztalatok, hanem a hit valósága. A hitet itt nem szabad összekeverni a hiszékenységgel, a hiedelmekkel és a babonasággal. Egy hitetlen ember számára Az örök élettel kapcsolatos egyik nagy ellenállás sokszor fogalmazódik meg úgy, hogy az a papok hazugsága. Mit mondhatunk ezzel szemben?
Olyan atombiztos érv nem létezik, amely a legmakacsabban ellenállót is meggyőzné. Mert a hit nagyrészt akarat dolga is. Első főnököm Lajos bácsi mesélt egyszer egy vitatkozásról, ahol a két fél nagyon más állásponton volt egy kérdéssel kapcsolatban. Az egyik úgy próbálta meggyőzni a másikat: de hát a tények azt támasztják alá, hogy nekem van igazam. Mire a másik: „Elég baj az a tényeknek.”
Ez az örök élet valóságának egyik titka. Kell valamilyen hit, amivel az ember ezt elkezdi keresni. Istennel kapcsolatban is egészen pontosan így fogalmaz az ige:
„aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van…”
Isten sem lehet keresni a hitbeli feltételezés nélkül, hogy ő van. Ez még nem üdvözítő hit, csak Istent kereső hit. De Isten válaszol az ilyen keresésre:
„és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” [Zsid 11:6]
Ez a helyzet az örök élettel is. A Biblia legtöbb helyén, ahol az örök élet említésre kerül, mindig említésre kerül a hit is. Miért? Mert hit által ragadható meg az örök élet valósága. Tapasztalatok nem állnak ehhez rendelkezésre.
2.2. Isten valósága
Ugyanakkor az örök élet – legalábbis bibliai értelemben – teljességgel elválaszthatatlan Isten személyétől. Az örök élet valósága egyben Isten valósága is. Az élő Isten nélkül nem lehetséges az örök élet. Jézus azt mondja: annak van örök élete, „aki hisz abban, aki elküldött engem…”
Az ember éppen azáltal vesztette el az életét az Éden kertjében, mert szembefordult Istennel. Ezért annak az embernek, akinek Istennel nincs hit által közössége, annak örök élete sem lehet. De itt van egy komoly probléma a hit értelmezésével kapcsolatban. Nagyon sok ember elmondja azt, hogy ő hisz Istenben. Tulajdonképpen rábólint egy igazságra. De a hit nem pusztán egy bólintás valamely igazságnak a létezésére, hanem az igazság szerinti élet. Aki hisz, az már az igazságban él. Benne él Isten valóságában. Ezért elválaszthatatlan az örök élet keresése Isten keresésétől. Mert ha valaki elkezdi keresni az örök életet, és nem akar zsákutcába jutni, el kell jutnia Istenig. Sőt – maga a keresés is Isten műve. Amikor valaki elkezdi keresni az örök életet, akkor már belekerül Isten kijelentésének a folyamatába.
Kempis Tamás, a középkor nagy misztikusa írja a Krisztus követése c. műben:
„Fiam, ha érzed, hogy onnan fölülről lelkedbe árad az örökélet vágya, s azt kívánod, hogy kiléphess a test sátorából… akkor nyisd tágra a szívedet és egész vágyakozással fogadd magadba ezt a szent sugallatot. Adj sokszorosan hálát a Magasságbeli jóságnak, hogy kegyelmében így bánik veled, nagylelkűen meglátogat, serényen fölserkent, hatalmasan fölragad, hogy saját súlyod a földhöz ne tapasszon. Hiszen mindez nem a te gondolatodból vagy igyekezetedből adódott, hanem csakis a mennyei kegyelem s az isteni irgalom jóvoltából…” [Krisztus követése III. 49.]
Tehát az örök élet azért valóság, mert Isten maga valóság.
2.3. Krisztus valósága
Harmadsorban az örök élet valósága Krisztus valósága. Istenről lehet nagyon sokféleképpen beszélni, de csak egyféleképpen lehet helyesen. Úgy, ahogy Krisztus mutatta be nekünk Istent. Ő Jézus által a mi Atyánk. De nemcsak bemutatta, hanem ő az, aki az Atyához is vezet. Jézus az, aki bennünket elfogad bűnösen, hogy áldozata árán a bűnből megtisztítva
„mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.” [Kol 1:22]
Ahogy Isten nélkül nem lehet örök életünk, úgy a vele egylényegű Jézus Krisztus nélkül sem lehet örök életünk, mert egyedül Jézus Krisztusnak van a Biblia tanítása szerint örök élete. János apostol így írta le ezt nekünk:
„Ő az igaz Isten és az örök élet.” [1Jn 5:20]
Isten egyedül az Ő Fiában Jézus Krisztusban ad nekünk örök életet. Egyetlen örök élet létezik, Krisztusé. Amikor a bűneinkből megtérünk Krisztushoz, kegyelmet kérünk tőle, akkor eggyé leszünk vele halálának hasonlóságában, hogy azután eggyé legyünk vele feltámadásának hasonlóságában is. Amíg az életünk a bűnnel azonosul, nincsen örök életünk. Amikor Krisztussal azonosul, örök életünk van. Református hitvallásunk a Heidelbergi Káté ezt így foglalja össze tömören:
„Amint elveszett Ádám által, úgy üdvözül-e Krisztus által minden ember?” –
„Nem, hanem csak azok, akik igaz hit által Ővele eggyé válnak és minden jótéteményét elfogadják.” Ezért az örök élet valósága csak a valóságos Krisztuson keresztül hit által lehet a miénk.
János apostol az első levelét éppen azzal kezdi – az evangéliumát is azzal kezdi – hogy az örök élet annyira valóságos, hogy egy ideig közöttünk élt, beszélt, tanított, gyógyított.
„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.”
Felsóhajt a szív: milyen jó lenne ezt nekünk is látni. Pedig Jézus nem azt mondja, hogy azok a
„boldogok, akik nem látnak és hisznek.” [Jn 20:29]
Azt láttuk tehát, hogy az örök élet valóság, de nem a tapasztalat, hanem a hit valósága. Hit által a Krisztusban van örök életünk.
3. Valóságként megélni az örök életet
Legvégül arról beszélek, hogy mit is ad a számunkra, hogy ha az örök életet valóságként, valóságosan megéljük.
Mindenekelőtt annak a tudatát, hogy örök életünk van. János azt írja a levelében:
„Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.”
Az emberben a hit erejének csodálatos munkája van. Az ember számára tudatossá teszi ezt a valóságos örök életet.
„akik hisztek Isten Fia nevében – tudjátok, hogy örök életetek van.”
Ez egy nagyon komoly belső biztonságot ad. Olyan biztonságot, amellyel mindig bátran, nyugodtan és bizalommal nézhetsz szembe az élettel. Mert miután hittel elfogadtad Krisztust, az örök élet hit által nem a távoli jövő, hanem a mindennapi jelen valóságává válik az életedben. Ezért beszél a Szentírás mindig az örök életről mint jelenről.
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van…” „hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van;”
Sőt! Annyira örök élete van, hogy már ítéletre sem kell odaállnia. Nem kell az ítélőszék előtt izgulnia, hogy vajon bejutok vagy nem jutok be. Már bejutott. Ez az örök élet valóságának nagy ajándéka a számunkra. Hogy nem kell izgulni érte.
Ez azért ad bátorságot, nyugalmat és bizalmat, mert ezen a földön nagyon sok egymással ellentétes dolog ér bennünket. Ér bennünket nagyon sok jó, de nagyon sok rossz is. Néha úgy érezzük sokkal több a rossz, mint a jó. Különösen azok érezhetik így, akiknek napi harcot jelent a családjukban való élet. Az egész életét, sőt még az életszemléletét is megronthatja. Vagy ha valaki olyat veszítünk el, akit nagyon szeretünk – történhetne velünk bármi jó, mindez nem tudja feledtetni azt a veszteséget, ami ért bennünket. Ilyenkor nem bátoríthatjuk magunkat, hogy majd jobb lesz egyszer. Mert a családi terhek talán könnyebbé válnak, és Isten gyermekeinek ebben súlyosabb felelőssége is van, de aki egyszer elment az nem tér vissza. De bátoríthat bennünket az örök élet valósága: tudom, hogy ebből a világból kifelé tartok, és mindaz a rossz, ami itt nehéz, ami itt fáj teljesen megszűnik – még emlékezni sem fogunk rá, mert egy olyan élet vár ránk, ahol még a földi jót is elfelejtjük, nemhogy a rosszat.
Honnan tudom? Onnan, hogy hiszek Jézusban! Onnan, hogy ő az én Uram és én őt követem. És ha nem követem? Az ember akkor is tudhatja mi lesz a sorsa, csak ezt még nehezebb elfogadni. Nem az örök élet, hanem az örök ítélet. De az ige alapvetően nem ítéletre szól, mindig az életre hív. Most is az életre hív:
„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” [ApCsel 16:31]
Az örök élet valóság. A hitnek a valósága. Isten Fia Jézus Krisztus nélkül az életnek ez a valósága nem áll rendelkezésünkre, de Jézus hív az életre. Akik pedig hisznek, azok tudják, hogy örök életük van. Te tudod-e már?
Ámen.