Lekció: Lk 15:11-24

Alapige: Ézs 43:1-7

Énekek: MonGYÁLdást
Szelíd szemed, Úr Jézus
Legyen a mi hangunk kedves illat
Íme néped
27. Zsoltár – Csak egyetlen vágyam van
Írd át álmaim

Ma egy olyan igét hoztam Istentől, amiről meg vagyok győződve, hogy nagyon sokan ismerik, hallották, sőt akiknek az életük egy – vagy akár több – pontján is meghatározóan megszólító üzenet volt. Most felolvasom az igét, majd egy kis közös kísérlettel folytatjuk. Ézs 43:1-7

¹De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! ²Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. ³ Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. ⁴Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket. ⁵Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. ⁶Ezt mondom északnak: Add ide! – és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld széléről, ⁷mindenkit, akit rólam neveztek el, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.

A kísérlet

Azt szeretném először kérni, hogy (kézfelemeléssel) jelezze

• ki az, aki a személyes megtérését ennek a megszólító igének köszönheti
• ki az, aki a hitéletében ennek az igének a hatására egy felszabadító megújulást élhetett át
• ki az, akit az életének egy meghatározó pontján ért utol
• ki az, aki még soha nem találkozott ezzel az igével.

Valóban – az a tapasztalatom, hogy Isten népe körében – Ézsaiásnak ez a bátorító üzenete legalább annyira ismert és meghatározó, mint mondjuk az Újszövetségben a Jn 3:16, ahol Jézus azt mondja:

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Az ilyen jól ismert igékről azonban nemegyszer beszélni is nehéz. Azért is, mert annyi érzés, élmény kapcsolódik hozzájuk, hogy sokszor erősebbé válik maga a megélés, mint az Ige üzenete. Nem válik ez szét feltétlenül élesen, de azért nem árt vigyázni. Mire gondolok? A tegnapi igében Pál a következőre tanította Timóteust:

Amíg megérkezem, legyen gondod az Írás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra. [1Tim 4:13]

Timóteusnak a gyülekezetben három dologra kell, hogy gondja legyen:

1. Az Írás felolvasása
2. Igehirdetés
3. Tanítás

Itt most a másodikat az igehirdetést emelném ki először. Pál itt egy olyan kifejezést használ, amit leginkább úgy adhatunk vissza, mint „bátorító beszéd”. Fontos a gyülekezetet bátorítani, de ez nem megy az Írás felolvasására alapozott tanítás nélkül. A bátorítás az Írásra alapozott tanítás nélkül kegyes, vallásos szócsépléssé válik. A jól ismert bátorító igék pedig könnyen válhatnak az ilyen vallásos szócséplés áldozataivá.

Most a meleg miatt röviden – de remélem megmarad a veleje – így nézzük meg ennek az igének az üzenetét.

A távolba hajított nép

Kiket szólít meg Ézsaiás ebben a buzdító prófétai szóban? Azokhoz a fogságban levő zsidókhoz, akiket Babilóniába deportáltak Júda és Jeruzsálem pusztulása után. Nagyon jól tudták miért. Azért, mert elfordultak az Úrtól, nem bíztak benne, bálványok után fordultak, istentelen kedvteléseik után jártak. Ézsaiás érzékletes szavakkal beszél nekik még Jeruzsálem pusztulása előtt erről, rögtön könyvének elején:

Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert az Úr szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. [Ézs 1:2-5]

Mivel minden szó, minden fenyítés, minden „verés” hasztalan volt, Isten jó messzire hajította őket Jeruzsálemtől, a templomot leromboltatta a babiloniakkal. Eltávolította őket a színe elől.

Azonban Babilon ideje is kitelt, a perzsák Kürosz vezetésével megdöntötték a Babilont és elkezdték hazaengedni a fogságba hurcolt népeket. Így kaptak a zsidók is engedélyt a hazatérésre.

Az öröm mellett, hogy hazatérhetnek őseik földjére, felsejlett a félelem is: vajon visszatérhetnek-e Istenhez, visszafogadja-e őket a Felséges, aki a bűneik miatt ilyen messzire hajította el őket?

A kérdés is és a félelem is jogos. Van-e visszaút ahhoz az Istenhez, akit megvetettek, akitől elfordultak, és aki ezért jogos haragjában végül eltávolította őket messze földre, a fogságba.

„Ne félj!”

Ebbe a teljesen jogos félelembe kiált bele a prófétai szó:

De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!

Beszélhetnénk a „Ne félj!” felszólítás kapcsán, általában a félelemről, de akkor félő, hogy pont elvesznek ennek az igének a nagyon is speciális üzenete. Mert itt a félelemnek van egy nagyon konkrét tartalma: Vajon a Szent Isten, akitől olyan távol kerültünk a bűneink miatt, ha haza is térhetünk vajon ismét a közelébe enged-e? Vajon visszafogad-e? Lehetünk-e újra úgy az Istené, hogy szabadon élvezhetjük a gondviselését, a szeretetét és a védelmét?

Isten a következő választ adja erre a félelemre.

A válasz: megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy

Isten válasza így hangzik: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”

A hazatérés lehetősége is az én művem. Nem a történelem kiszámíthatatlanul forgó kereke tette ezt lehetővé: az én kezemben van Babilon és az én kezemben vannak a perzsák. Lehet, hogy magam nem látszom ezekben a történelmi folyamatokban, de hittel mögé láthatsz mindennek.

Vannak emberek, akik minden esemény mögé valamilyen összeesküvést feltételeznek. Gyártják a konteókat, háttérhatalmakról, machinációkról. Ezzel sikerül jól összezavarni emberek agyát. Azt azonban elfelejtik, hogy valóban van egy igazi és láthatatlanul működő hatalom, aki tényleg kezében tartja a világ sorsát, az eseményeket és a folyamatokat. És tervezhetnek bármit a föld királyai és hatalmasai, a 2. zsoltárban azt olvassuk:

A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket. [Zsolt 2:4]

Ez az Úr azt mondja: „Ne félj – visszatérhetsz hozzám – mert megváltottalak, név szerint hívtalak és az enyém vagy.”

Nem azért térhetsz vissza hozzám, mert a bűnöd nem számít. Azért sem, mert megjavultál – bár Isten bennünk végzett belső munkájában ennek van jelentősége. Egyszerűen azért, mert megváltottalak – azaz fizettem érted.

Így foglak hazavezetni, ezért nem akadályozhat meg abban sem víz, sem tűz, hogy hazaérkezzél hozzám. Nem kell félned a hazatéréstől – itt várlak én a Szent, hogy újra felépítsd szentélyemet.

Itt most fordítsuk el a tekintetünket a fogságban élő néptől, akik attól félnek, hogy ha haza is térhetnek Istenhez már nem térhetnek meg. Isten nekik adott bátorítása szólaljon meg most is érvényesen a számunkra.

Vajon hány és hány ember van, aki élvezte Isten közelségét és közösségét az életében egy darabig; azután valamilyen okból teljesen eltávolodott. Nem biztos, hogy olyan látványosan, mint ahogyan Isten messzire hajította népét Babilonba vagy ahogy a tékozló fiú fordított hátat az atyai háznak, hogy azután a disznók vájújánál kössön ki. De már nem él Isten közelségében és közösségében. Minden esetben felfedezhető és leleplezhető a bűnnek a makacssága.

Lehet, hogy gyerekként élvezted Isten közelségét. Azután a konfirmációval után valami elszakadt. Vagy az életed egy mélypontján ért utol Isten és nagy örömmel vetetted magadat Isten karjaiba; de aztán valamiféle csalódás vagy kiábrándulás miatt távol kerültél. Még csak lehet, hogy a hitedet sem vesztetted el, de már nem élvezed az Istennel való közösségnek azt békéjét, örömét és szabadságát, amibe már belekóstolhattál az atyai házban, a szentély közösségében.

Ebben a távolságban vajon hányan küszködnek azzal, hogy hogyan térhetnék oda vissza, ahonnan elszakadtam, aminek hátat fordítottam. Félnek attól, hogy vajon van-e visszafogadás?

Isten pedig azt mondja, hogy ha csak ez a félelem tart vissza tőlem, akkor ne félj! Ne félj, mert már megváltottalak, kifizettem érted is a váltságdíjat, a bűnért az én egyetlen fiam vérével a keresztfán.

Ne felejtsd el – én most is visszavárlak, mert újra már nem kell, hogy megváltsalak. Ne felejtsd el:

nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.[1Pt 1:18-19]

Ez a Krisztus bátorít most is:

Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; [Jn 6:37]

Sokszor félelmetesebb érzés visszamenni oda, ahonnan elszakadtunk. Ezért bátorít Isten Ézsaiás próféta szavaival:

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!

Ámen.