Lekció: Péld 8:12-21
Alapige: Jak 3:13-18
Énekek:
111 – Hálát adok, Uram, néked
827 – Szentlélek égi lángja, békesség Lelke vagy
A héten fejeztük be reformátusként a Jakab levelének olvasását. Ma ebből a levélből egyetlen szakaszt szeretnék kiemelni a számotokra, amelyben Jakab bölcsességük megmutatására hívja a keresztyéneket úgy, hogy bemutat ezzel párhuzamosan egy nagyon gonosz bölcsességet is. Ma a hit bölcsességéről szeretnék beszélni. Jak 3:13-18
13Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! 14Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességetekkel kérkedtek. 15Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. 16Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett. 17A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. 18Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.
Jakab levele
Az igeszakasz megértéséhez szeretnék néhány gondolat erejéig Jakab leveléről beszélni. Jakab apostol, aki a bibliai hagyomány szerint Jézus testvére és a jeruzsálemi gyülekezet vezető apostola volt, levelében különös figyelmet szentel a hit cselekedetekben megmutatkozó vonásának. Nem ad hosszú fejtegetéseket a hit dogmatikai tartalmáról, hiszen ezt Pál apostol elvégezte.
Jakab apostol a gyakorlat embere, a hit kérdéseit a gyakorlat oldaláról közelíti meg. Nem azért, mert nem fontos a hit elmélete, és a hitből való megigazulás teológiája, hanem azért, mert azt Pál apostol részletesen kidolgozta.
Ez gyakorlatiasság mutatkozott meg akkor is, amikor felszólalt a jeruzsálemi gyűlésen abban a vitában, hogy mit is kezdjen az egyház azokkal a keresztyénekkel, akik nem a zsidó hit talajáról, hanem a pogány világ közegéből döntöttek Jézus Krisztus megváltásnak elfogadásáról és Krisztus követéséről. Vajon rájuk kell-e erőltetni a mózesi törvényből származó olyan szokásokat és gyakorlatokat, amelyek egy zsidónak természetesek, de a hit lényegét nem érintik. Jakab volt az, aki végül nagyon gyakorlatiasan a következőt javasolta:
Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg! Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének. És ezzel egyeznek a próféták szavai, ahogyan meg van írva: Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom, hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a pogányok, akik között elhangzik az én nevem. Így szól az Úr, aki ezt véghezviszi, és aki ezt öröktől fogva tudja. Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől.[1]
Jakab az eseményekben, azaz a pogányok megtérésében felismerte:
- A pogányokra vonatkozó próféciák beteljesedését
- A Krisztushoz való megtérés nem követeli meg a zsidó vallási hagyományhoz való megtérést, Jézus Krisztus hit által enélkül is teljes mértékben követhető.
- Ez azonban nem érinti a szellemi és erkölcsi tisztaság területét – azaz a bálványimádás, valamint a paráznaság kérdését, amelyek Jakab felszólalásában inkább összefoglaló kifejezések a szellemi és erkölcsi tisztaságra nézve, mint konkrét parancsolatok.
Jakab tehát nagyon gyakorlatias a hit dolgában, levelében is ezt a gyakorlatiasságot követi. Olyan keresztyéneknek ír, akik már ismerik a Krisztusban nyújtott megváltás titkát, akik értik, hogy hit által igazul meg az ember Isten előtt; no de ez miből látszik meg? A helyes életvitelben. Mert, ahogy Jakab fogalmaz:
a hit cselekedetek nélkül meddő, halott önmagában[2]
Ez alakítja Jakabnak a bölcsességről szóló tanítását.
Mutasd a bölcsességedet!
Jakab azzal a kérdéssel fordul hozzánk:
Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?
Ki az, aki bölcsnek és értelmesnek gondolja magát? Az ezt egy nagyon egyszerű módon kifejezheti, ugyanis erre a kérdésre nem megmondani, hanem megmutatni kell a választ.
Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!
A bölcsesség nem a szavakban, hanem a tettekben mérhető. Méghozzá nem akármilyen tettekben. Egy kicsit újrafordítva az eredeti szöveget így is fogalmazhatjuk közel a szó szerinti jelentéshez:
Mutassa meg helyes életviteléből a cselekedeteit a bölcsesség higgadtságával ill. szelídségével.
Vagyis a bölcsesség a helyes életvitelből tükröződik vissza. Mit ért Jakab, mit értsünk ezen a helyes életvitelen? Nem mást, mint a Krisztus igazságához igazodó életet.
Jakab a levelének az elején már utal arra, hogy ha valaki életében érzi a bölcsesség hiányát, akkor mit tegyen. Forduljon a bölcsesség forrásához:
Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.[3]
Vagyis a bölcsesség forrása Isten! Éppen ezért nincs bölcsesség anélkül, hogy ne csatlakoznánk rá a bölcsesség forrására, ahogy már az ószövetségi szentírók is többször utaltak rá:
A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.[4]
Vagyis aki bölcsességet akar szerezni, az ne féljen megismerni a Szentet, az élő Istent, a Szentet, aki Krisztusban emberré lett.
Mert mondhatjuk azt, hogy a bölcsesség forrása Isten – aki nem sajnálja tőlünk bölcsességét, hanem van ennek a bölcsességnek egy viszonyítási pontja: Jézus Krisztus, aki megmutatta, hogy mit jelent e szerint a bölcsesség szerint élni, ahogy a zsoltár is fogalmaz:
A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek.[5]
Vagyis Krisztus élete az, ami ezt a bölcsességet elénk példázza. Ez az a felülről adatott bölcsesség, aminek a vonásait Jakab így adja vissza:
A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.
Talán bibliaolvasáskor többen is észrevették, amikor ideértek, hogy amikor Jakab leírja a felülről, az Istentől való bölcsesség tulajdonságait bemutatja, akkor az nagy hasonlóságot mutat Pálnak a Lélek gyümölcséről adott leírásával. Természetesen nem véletlen egybeesésről van szó, hiszen Isten Lelke tud bennünket bölccsé tenni.
Mielőtt továbbmennénk hadd összegezzem röviden. A keresztyének számára Isten a bölcsesség forrása és Jézus Krisztus élete a bölcsesség mércéje. Ezt a Szentlélek Isten munkálja ki bennünk. és nem szavakban, hanem a Krisztushoz igazodó helyes magatartásban, életvitelben mutatkozik meg elsősorban.
A másik „bölcsesség”
Jakab ezzel szemben mutat meg egy másik bölcsességet, amelyik befurakodott már az első keresztyén gyülekezetekbe is és amely sajnos végigkíséri a keresztyénség teljes történetét. Idézőjelbe tettem. Mert bölcsességnek látszik, sokszor elhisszük, hogy ez bölcsesség, de ha a Szent Isten bölcseségével állítjuk szembe, legfeljebb okoskodás, ügyeskedés lehet, de bölcsességnek nem tekinthetjük.
Hálás vagyok Istennek azért, hogy most nem úgy kell beszélni erről, mint a gyülekezetünkben akut és súlyos problémáról. De mégis beszélni kell róla, mert váratlanul és alattomosan bármikor felütheti a fejét. Ez pedig a „keserű irigység és a viszálykodás”.
Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben …
Látjuk, hogy a keserű irigység és viszálykodás hol kezdődik. Az a szívekben kezdődik el. De soha nem áll meg a szívben, ha valaki a bölcsesség szelídségével megálljt nem parancsol neki tulajdon szívében. Szóval nem áll meg, hanem a szívben levő keserű irigység és viszálykodás előtör a szívből és valamilyen hamis dicsekedéssé és bölcselkedő veszekedéssé alakul. Így írja le ezt Jakab:
Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.
Ez a magatartás is felveszi a bölcsesség, bölcselkedés álcáját. Néha erőszakosan nyomul, az ismeretben felfuvalkodik, nem is hallgatja meg a másikat, bántó és lekezelő és lényegében mindenben ellentéte a felülről jövő bölcsességnek. Csak veszekedést, viszálykodást és zűrzavart tud okozni egy közösségen belül, aminek a vége botránkozás, szakadás. Pál más gyülekezeteket is int hasonló problémával:
Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást![6]
Ha a felülről jövő bölcsesség erkölcsileg tiszta, akkor ez a fajta bölcsesség bizony korrupt.
Ha a felülről jövő bölcsesség békeszerető, ez a fajta bölcsesség állandóan a konfliktusokat, szóharcokat és viszályokat élező.
Ha a felülről jövő bölcsesség méltányos, ez a fajta bölcsesség törvényeskedően kegyetlen.
Ha a felülről jövő bölcsesség engedékeny ez a fajta bölcsesség könyörtelen.
Ha a felülről jövő bölcsesség nem részrehajló, ez a fajta bölcsesség saját érdekei szerint kettős mércéket állít fel.
És ha a felülről jövő bölcsesség nem képmutató, ez a fajta bölcsesség a vallásosság hamis mázát ölti fel.
Nem véletlenül foglalja így össze az Írás: ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és démoni. Mindenben szemben áll a mennyeivel, a lelkivel és az istenivel.
Jakab nem fél kimondani a legsúlyosabb szavakat sem: földi testi és démoni. Nem szemérmeskedik és nem finomkodik. Viszont nem is vagdalkozik, alaposan megfontolja a szavait.
Aki irigységből – vagy ki tudja milyen szándékkal – viszályt szít az nem rendelkezhet a felülről való bölcsességgel, mert ha valaki bölcs és értelmes:
Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!
Mert akkor valóban Krisztus jár közöttünk, aki szelíd határozottsággal járt közöttünk, hívott meg mennyei Atyánk országába és nyitotta meg azt tökéletes engesztelő áldozatával értünk. Ez pedig a békesség aratásával nyílik meg a békességet vetőknek.
Ámen.
[1] ApCsel 15:13-20
[2] Jak 2:20.17
[3] Jak 1:5
[4] Péld 9:10
[5] Zsolt 111:10
[6] Gal 5:15