Alapige: 1Jn 4:7-12

Énekek:
130 – Tehozzád teljes szívből
377 – Kapuk, emelkedjetek!
821 – Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát

A jövő héten ünnepeljük – ahogy tesszük ezt már évről évre – a gyülekezetünk önálló gyülekezetté válásának napját. Kifejezzük ezzel azt, hogy hálásak vagyunk a gyülekezetünkért, hogy ezen a gyülekezeten keresztül is kapcsolódhatunk Istenhez és épülhetünk be az ő lelki házába.

A mai napon egyfajta előkészületként szeretnék beszélni a gyülekezet legalapvetőbb küldetéséről és egyben csodájáról is. Ez pedig Isten láthatóvá tétele a gyülekezetben megjelenő isteni szeretet által. Ezzel is hívlak benneteket a jövő heti ünnepünkre. Hogyan készüljünk és hogyan jöjjünk. Alapigénk az 1Jn 4:7-12

⁷Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; ⁸aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. ⁹Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. ¹⁰Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. ¹¹Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. ¹²Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.

Ennek az Igének az alapján a következő dolgokról fogok beszélni:

1. Összefoglalom az evangélium alapvető üzenetét
2. Bemutatom, hogy az evangélium meghív a gyülekezetbe
3. A szeretetre való felszólításról és annak hátteréről fogok beszélni.
4. Hogyan válik láthatóvá a láthatatlan Isten

Az evangélium alapvető üzenete

Az evangélium alapvető üzenete az, amit Jézus így mondott János evangéliuma szerint:

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. [Jn 3:16]

Nem hiszem, hogy van keresztyén ember, aki nem hallott volna – vagy akár ne tudná fejből elmondani az evangélium lényegét összefoglaló mondatot.

Ezt a gondolatot ismétli meg János a saját szavaival, amikor azt mondja a gyülekezetnek:

Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. [1Jn 4:9]

Istennek ebből a szeretetéből indul ki az élet. Isten szeretetéből hívta életre a világot, szeretetéből teremtette meg az embert és szeretetéből olyan életet ajándékozott, amely mentes volt a félelemtől, a bizalmatlanságtól; amelyben az ember tökéletesen átélhette és tapasztalhatta Isten szeretetét. De ez nem volt elég. Az ördögtől felpiszkálva és megtévesztve az ember inkább választotta az engedetlenség, a félelem, a szenvedés és a halál útját. Egyszerűen nem hitték el – és a bűntől megtévesztett és megkötözött ember ma sem hiszi el, hogy Isten szeretete az élet, és Isten szeretete elég az életre.

De milyen nagy csoda, hogy Isten a vele szembefordult embert is szereti. A halál útján járó ember számára újra megnyitja az élet útját Krisztusban.

Ezért jött el Jézus a földre, hogy ő menjen végig úgy a halál és a kínok útján, hogy azután nekünk ne keljen.

Az evangélium hívása a gyülekezetbe

Az evangélium hívása Isten szeretetébe hívás. A hit elsősorban – legalábbis az evangéliumi hit alapján – az Isten szeretetébe szóló meghívás. Fontosak a hit igazságai, amelyeket a hitvallások foglalnak össze. Nagyon fontosak azok a szellemi cövekek, amelyeket a hit alapvető igazságaiként megfogalmazunk, de mindezeknek egyetlen iránya és célja van: hogy mindezek Isten szeretetéhez vigyenek közelebb.

Az Isten szeretetébe szóló meghívás – vagy meghívó levél nem más, mint a gyülekezet. Ez az Isten akarata és szándéka. Pál azt írja a korinthusiaknak:

A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. ³Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira. ⁴Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. [2Kor 3:2-4]

Akit Isten a szeretetébe meghív, azokat meghívja egyházába is. A gyülekezetnek van egy nagyon sajátságos szerepe azok számára, akik Isten szeretetét keresik. A rideg, bűntől uralt világban egyfajta inkubátor szerepet tölt be. Talán kicsit furcsa a hasonlat, de a gyülekezet az Isten országának és Isten szeretetének inkubátora.

Az inkubátort leginkább úgy ismerjük, mint a koraszülött csecsemők életfunkcióit segítő berendezést, ami a maga módján pótolja az anyaméh melegét és biztonságát. Addig van rá szükség, amíg a kisbaba meg nem erősödik annyira, hogy azután az inkubátorból kikerülve képes legyen az anyai gondoskodás mellett az inkubátoron kívüli életre. Nyilván ebben az értelemben a hasonlat sántít is egy kicsit, hiszen Isten szeretetének arra az inkubátorára, amit Isten a gyülekezetnek szánt az újjászületésünktől kezdve az Isten országába való hazatérésig folyamatosan szükségünk van. Igen, szükségünk van arra, hogy hétről hétre az istentiszteleten közösen töltekezzünk be Isten Igéje által Isten szeretetének üzeneteivel; szükségünk van, hogy egy-egy kiscsoportban is építsük egymást. Pál apostol azt mondja: „Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.” Ezt Pál a gyülekezetről, mint Isten szeretetének meghívó leveléről mondja, hogy van bizalma Isten iránt a gyülekezet felől.

Ezt erősíti meg János is a levelében – és annak mai szakaszában is.

„Szeressük egymást!”

A szeretett gyülekezetet egy nagyon egyszerű felszólítással hívja arra, hogy ha betöltekeztek Isten szeretetével és Isten szeretete által újjászülettek, akkor ennek egymás felé megnyilvánuló szeretetben kell megjelennie.

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent;

Azt is tudjuk, hogy ez a szeretetparancs nem mástól származik, mint Jézustól, aki az utolsó vacsorán nemcsak az úrvacsorát hagyta rá tanítványaira, az egyházára, hanem egy új parancsolatot is. Ez pedig a szeretet parancsolata, ami alapján felismerhető az, hogy valaki követi-e Jézust, Isten testet öltött szeretetét vagy sem.

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! ³⁵Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. [Jn 13:34-35]

Sokszor okoz igehallgató embereknek problémát, hogy lehet-e a szeretet megparancsolni? Nos Jézus Krisztus, az Újszövetség egészen világos ebben a kérdésben. Igen, ez egy parancsolat. De ennek a parancsnak van egy nagyon mély gyökérzete. Ez a mély gyökérzet Isten szeretete – amire maga a parancs is rámutat.

Jézus azt mondja: „ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” El kell-e mondani újra, hogy hogyan szeretett minket Jézus Krisztus? Talán már nem kell, de nem is árt, ha újra felidézzük: úgy, hogy meghalt értünk már akkor, amikor még Isten ellenségei, bűnösök voltunk. Nem érdemeink szerint szeretett és nem az érdemeinkért, hanem bűnösen a bűneink ellenére. [vö. Rm 5:8]

Ezért mondja János is, Pál is, hogy az egymás iránti szeretettel tartozunk Istennek is és egymásnak is.

János így fogalmazott:

Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.

Pál pedig nagyon hasonlóan tanítja a rómaiakat:

Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. [Rm 13:8]

Borzasztóan nem szeretünk tartozni, de Isten Igéje mégis ezt a kifejezést használja az egymás iránti szeretetre. De mégis egy olyan tartozás ez, amit egyáltalán nem tesz nehézzé, ha a szívünkbe zárjuk, hogy miből is kaptunk. Hiszen Isten mindent megelőző szeretetének mértéke az alap. Nem is visszafizetés ez a tartozás, hanem Isten szeretetének belőlünk való túlcsordulása.

Ezt Jézus az élő víz képével fejezi ki, amikor azt mondja:

Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek! [Jn 7:38]

Amikor a Krisztusban való hit által kapcsolódunk Istenhez, ő a szívünkbe árasztja a szeretetét a nekünk adott Szentlélek által és az egyszerűen túlcsordul rajtunk. Nem tudjuk, de nem is akarjunk visszafogni azt. Ez egy ilyen tartozás. Amikor nem tudjuk és nem is akarjuk visszafogni Istennek a szeretetét – aminek János szerint minősített közege a gyülekezet.

Láthatóvá tenni Istent

Ez egy nagyon különleges és nagyszerű küldetése a gyülekezetnek, ami nem kevesebb, mint a mennybe ment Krisztus teste a földön.

Isten az emberi szem számára láthatatlan. Mózes története is világossá teszi, aki szerette volna meglátni Istent. Emberként ő volt hozzá a legközelebb, de Isten neki is azt mondta:

Orcámat azonban nem láthatod – mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.[2Móz 33:20]

János is egyértelműen leszögezi:

Istent soha senki sem látta …

Mégis ahogy folytatja azzal egyfajta utalást tesz arra, hogy abban a gyülekezetben, ahol a tagokban valóban túlcsordul a szeretet a Szentlélek által, ott láthatóvá válik Isten. És csak így válik igazán láthatóvá és hitelesen láthatóvá.

ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.

Itt szeretném felhívni egy nagyon fontos dologra a figyelmet. János az eredeti szövegben egy olyan elöljárószót használ, ami többen számban, nem csak „-ban/ben”-t jelent, hanem azt is, hogy „között”. Azért nehéz ez, mert végül a fordító dönti el, hogyan fordítja. Nézzük meg ezt kevésbé individualista megközelítésben, és így lehet hogy gazdagabb lesz az igeértésünk is és jobban fogjuk érteni a gyülekezet szerepét az életünkben és küldetését a világban.

ha szeretjük egymást, Isten lakik közöttünk, és az ő szeretete lett teljessé közöttünk.

János ezt kívánja érzékeltetni:

ha Krisztus szeretete túlcsordul rajtunk és úgy szeretjük egymást, akkor Isten itt lakik közöttünk (természetesen bennünk is), és így tud kiteljesedni Isten szeretete közöttünk. És akkor különös módon láthatóvá válik Isten a számunkra is és az Istent keresők számára is. A láthatatlan Isten az ő közöttünk lévő szeretete által válik láthatóvá. Így ünnepeljünk együtt most is, és a jövő héten is.

Ámen.