Lekció: 1Pt 1:13-16

Alapige: Lk 5:1-11

Énekek:
Legyen a mi hangunk kedves illat
Zord tengeren, éj sötétben
Nem nyugszik másban reményem
Hívlak Jézus!
Jézus, leborulok szent színed előtt

Jézus Krisztus egyházának kétségkívül egyik legismertebb alakja Péter apostol. Az Újszövetség egyik legtöbbet említett személye. Olyannyira erős az ő személye köré épült hagyomány, hogy a keresztyénséggel kapcsolatos viccek egyik visszatérő alakja, aki a mennyország kapuőrzője is, akinek van lehetősége valakit a mennyországba beengedni, míg másokat visszafordítani. Természetesen ez már bibliailag nem megalapozott képzelgés, de lazán mégis kapcsolódik a bibliai kijelentéshez. [ld. Mt 16:19-20]

A későbbi keresztyén hagyomány úgy tartja nyilván, mint a Néró uralma alatt keresztyénüldözés egyik mártírját, valamint Róma első püspökét, azaz az első pápát. Az ő lelki jelentőségét mégsem ez adja, hanem az, ha látjuk, hogy az ő életében Jézus Krisztus hogyan és milyen hatást ért el. Jézus Krisztus mellett tanítványként hogyan vált azzá, akinek Jézus Krisztus szánta őt: tanítványként, hűséges tanúként az egyház apostolává. Személyének megismeréséhez az Újszövetségben három fő forrás áll rendelkezésünkre: az evangéliumok, az Apostolok Cselekedetei és a levelei.

Most reformáció ünnepéig Péter életének az evangéliumban leírt történeteiből fogjuk megérteni Jézusnak a mi életünkre is érvényes akaratát. Ma az ő elhívásának történetét szeretném kifejteni előttetek, amit Lukács írt le az evangélium 5. fejezetében, az 1-11-ben.

¹Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. ²Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. ³Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. ⁴iután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” ⁵Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” ⁶S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ⁷ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. ⁸Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” ⁹A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; ¹⁰de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” ¹¹Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.

A nagy halfogás története is egy híres történet, azért is különösen, mert Péter életében kétszer is megtörtént, két hasonló, de mégis nagyon más történet. Ebben a történetben azt láttuk meg, ahogy Jézus Pétert, valamint a testvérét Andrást [Lukács Andrást nem említi, de Máté és Márk igen, János pedig arról ír, hogy András volt, aki bemutatta egymásnak Jézust és Pétert. (Jn 1:41-42)], és egy másik testvérpárt Jakabot és Jánost hívja el a követésére. Lukács azonban kifejezetten magára Péterre összpontosít.

Amit megtudunk Lukácstól

Lukácstól a következőket tudjuk meg Péterről.

Először is az eredeti neve Simon volt. Eredetileg halász volt a Genezáreti-tavon. Nem ez az első eset, amikor Jézussal találkozott, mivel korábban Jézus már járt Simonnál egy szombati istentiszteletet követően, amikor meglátogatta Simon beteg anyósát, és meggyógyította a láztól.

Amit nem tudunk meg Lukácstól

Amit Lukácstól viszont ebből a történetből nem tudunk meg az, hogy Jézus már az anyósának meggyógyítása előtt is találkozott Péterrel. Ez a mai történet megértéséhez is fontos.

Nem más mutatta be őket egymásnak, mint Simon testvére András. Ezekkel a szavakkal:

„Megtaláltuk a Messiást” [Jn 1:41]

Oda is vitte Simont Jézushoz, aki ránézve Simonra máris adott neki az életéről és a terveiről egy kijelentést:

„Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” – (ami azt jelenti: Kőszikla). [Jn 1:42]

Az általunk leginkább használt és ismert Péter név a Kéfás görög változata. Jézus valószínűleg mindig Kéfásként említette őt, de a pogány misszióban a számukra ismertebb görög nevét használta az apostol.

Ami azonban feltűnő, hogy Pétert az első találkozás:

1. Nem lelkesítette fel különösen
2. Nem lett Jézus követője
3. Nem lett Jézus tanítványa.

Péter mind András bizonyságtételével, mind Jézus kijelentésével szemben elég óvatosan reagált. Nem reagált azonnal lángoló szívvel és állt be Jézus követőinek a sorába. Ehhez még kellettek meggyőző tapasztalatok.

Kellett Jézus gyógyító jelenléte – ami anyósának a gyógyulásában öltött testet. Kellett, hogy hallja Jézus tanítását Isten országáról, az Atya megszentelő tervéről az emberek életében, és kellett az a személyes tapasztalat, hogy saját erejéből mire juthat; és mire juttatja el őt Jézus Krisztus hatalma.

A tanítványsághoz vezető út

Ez a legelső, amiben Péter nagyon is hasonlít a legtöbbünkhöz.

Ahhoz, hogy valaki Jézus követője legyen, idő kell. Kellenek azok a bizonyságtételek, amelyek eljuttatják hozzánk azt az alapvető információt, hogy kicsoda Jézus, amit sűrítve mutat be János, amikor András elmondja Péternek, hogy megtaláltuk a Messiást. Azt is látjuk, hogy Jézus szava – akármilyen személyesen megszólító, nem vált ki azonnali pozitív hatást. Péter reakciójáról nem olvasunk, hogy az közömbös, vagy éppen elutasító volt-e. Bármelyik lehetett, mindenesetre ő nem sietett azonnal Jézust követni. Jézus azonban nem azért jelezte Simonnak az új név adásával a terveit, hogy feladja.

Ott volt gyógyító jelenlétében a családjában, amikor az anyóst meggyógyította, aki gyógyulása után azonnal elkezdett szolgálni Jézusnak. Péter itt még mindig a háttérben maradt.

Eljött történetünk napja. Valamikor a reggeli órákban járunk, hiszen azt látjuk, hogy a halászok éppen megérkeznek az éjszakai halászatból. Jézushoz egy hatalmas sokaság tódult, hogy Isten Igéjét hallgassa – már annyian voltak, hogy szükség volt arra, hogy jobban hallják. Ezért döntött úgy Jézus, hogy egy csónakba szállva egy kicsit eltávolodik a parttól, hogy a víz akkusztikai hatását kihasználva jobban hallható legyen a tanítása. Péter pedig éppen ott volt – akkor legyen ő a csónakos.

Nem tudom, hogy Péter a fárasztó éjszakai és kudarcos halászat után mennyire volt lelkes. Egy kudarc után fáradtan nehéz nagy lelkesedést mutatni. Jézus azonban tudja, hogy mire van szüksége Péternek. Arra, hogy meghallgassa az Igét, és ehhez nem sajnál némi szelíd erőszakot sem használni.

Péternek végig kell hallgatnia Jézus tanítását. Ezt most nem ő akarta. Jó, ha látjuk ezt is a történetből. Maga Jézus alkalmaz egy szelíd erőszakot. Erőszaknak nevezem azért, mert ha a helyzetre gondolok, akkor belátható, hogy Péter magától nem hallgatta volna meg Jézus tanítását. Jézus tanított és ő mással volt elfoglalva – mosta a halászhálókat a sikertelen éjszakai halászat után.

Péter már tudja, hogy vannak – többek közt a testvére András is – akik Jézust a Messiásnak gondolják, már Jézussal is beszélt, már Jézus gyógyító jelenlétéről is volt tapasztalata – de mégsem gondolja, hogy hallgatnia kellene a tanítását.

Nagyon sok ilyen emberrel találkozom. A legtöbben gyakorlatilag lényegében nem tudják, hogy mit kezdjenek Jézussal. Nem is nagyon gondolnak róla semmi különöset. Tudják, hogy a keresztyénségnek ő a központi alakja, jó dolgokat tanított, csodákat is tett (amit vagy elhisznek vagy nem), de amikor szóba jön az a lehetőség, hogy kicsit többet halljanak, megtudjanak róla, akkor hárítanak. „Nem vagyok az a templombajáró típus.” „Nem fér bele az időmbe”. Ilyenkor lehet szerepe ennek a szelíd erőszaknak. De mindenképpen szelíd kell, hogy legyen – Péternek is volt lehetősége nemet mondani arra, hogy Jézus beüljön a csónakjába, egy kicsit beljebb evezzen és azután kénytelen legyen meghallgatni a tanítását. Ő végül engedett.

Amikor Jézus végre befejezte a tanítást, viszont Péternek nem a part felé kellett eveznie, hogy Jézus kiszállhasson, hanem beljebb a tavon a mélység felé, hogy azután halásszanak. Péter válasza egyértelműen Jézus hatalmának a megnyilvánulását készíti elő. Most nincs halászatra alkalmas idő – de megteszem. Ez volt a lényege.

Vajon mi győzte meg Pétert? Világos, hogy a Jézussal való találkozás három nagyon fontos mozzanata.

1. András bizonyságtétele Jézusról
2. Jézus gyógyító jelenléte anyósánál
3. Jézus meghallgatott tanítása

Az utolsó lépés Péter számára Jézus hatalmának személyes megtapasztalása. Ebben az esetben egy természetfeletti csoda. De nem a csoda természetfelettisége az érdekes, vagy a döntő, hanem az, hogy Péter ezt a halfogást egyértelműen Jézusnak tulajdonítja. Valami olyat élt át, amire csak egy magyarázat volt – Isten Jézusban közvetlenül cselekedett. Ez, ami a végső lökést adja. Lehet, hogy nem csoda, de mégis valami isteni rendkívüli. Ez a halfogás nem a szabályok és tapasztalatok alapján történt, hanem rendkívüli volt, amit még addig senki sem tapasztalt.

A meggyőzés

Péterben hirtelen minden összeáll. Jézusnak a teljes életét átformáló tervei vannak vele. Amit addig figyelmen kívül hagyott. Jézus egy másik életre hívja, mint amit addig élt. Azt értette meg, amit így írt le a levelében:

Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” [1Pt 1:14-16]

Péter úgy érzi erre képtelen. Nem is alkalmas. Hogy ő Simon halászból legyen Péter apostol, a Kőszikla? Ez elképzelhetetlen. Lehet, hogy Jézus képes nagyszerű dolgokat tanítani – jó volt hallgatni. Lehet, hogy képes elűzni a lázat és a tóból a hálóba parancsolni a halakat; de arra, hogy a bűnösből szentet formáljon, arra még ő sem képes.

Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!

Uram, a te terveid velem kapcsolatban nyilvánvaló tévedés. Megvan a saját életem, nem jobb és nem rosszabb, mint másoké, de a te szentségeddel az nem egyeztethető össze. Menj el, velem úgysem fogsz jutni semmire – te szent vagy, az én életemet egészen más erők mozgatják, nem fogsz velem valami jól járni.

Jézus azonban jobban ismeri Pétert, mint azt Péter gondolná. Ő látja már az idők kezdete előtt, hogy kicsoda Péter. Hogy ki volt Simonként és ki lesz Péterként. Ő már látja azt is, hogy milyen tanítvány lesz és még azt is, hogy

milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. [Jn 21:19]

Előbb azonban elhangzik az a mondat, ami végül Pétert mégis tanítvánnyá teszi, meggyőzi őt arról, hogy Jézus, akit már elismert nemcsak Mesternek, hanem Úrnak is.

„Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!”

Az első, amit Jézus Péternek mond ebben a mondatban: „Ne félj…!”

Jól látod: bűnös vagy. Azt is jól látod, hogy te képtelen vagy ebből az állapotból megváltozni. Azt is jól látod, hogy én szentségre hívlak, mert a bűnösnek nem lehet hozzám köze. Viszont én meg tudlak váltani a bűnödből és az én szentségemre tudlak formálni.

Ha látod magadat Péterben abban,

1. hogy óvatos vagy azzal kapcsolatban, hogy valóban Jézus-e életed megváltója
2. hogy az életedbe nem nagyon fér bele az, hogy Jézus igéjét hallgasd, még úgy sem, hogy alapvetően rokonszenvezel Jézussal
3. hogy életed nem egyeztethető össze Jézus szentségével és inkább távol tartanád őt magadtól

Akkor pontosan neked szól ez a szó is: „Ne félj!”

Ne félj – mondja Jézus –, ezt én is pontosan látom, és nem tévedek akkor, amikor azt akarom, hogy mégis az én követőm, tanítványom legyél. Mert te valóban nem tudsz megváltozni, de én tudok veled újat kezdeni. Olyan újat, amit el sem tudsz képzelni. Olyan újat, amiben kiárasztom rád szentségemet és dicsőségemet és olyan úton vezetlek, amely téged is szentségembe von és dicsőségembe emel. „Ne félj!” Talán így is folytathatnám: „Ne félj, csak higgy!” [Mk 5:36]

Második, amit Péternek mond Jézus: „ … ezentúl emberhalász leszel!”

Az érdekessége ennek a mondatnak az, hogy Lukács itt nem használja a halászás szót. A fordítók Máté és Márk evangéliumával hangolták össze a fordításukat. Ez azért fontos, mert könnyen látjuk ezt az elhívást nagyon speciálisan Péter elhívásának, ahogy Jézus speciálisan apostolságra hívta őt el. Valóban erről is van szó. De mi az, amit ezen a specialitáson túl mégis személyesen veled is közöl Krisztus.

Szó szerint így lehet fordítani azt, ahogy Lukács Jézust idézi: „Ne félj, ezentúl emberek megragadója leszel”

Valóban, ez már túlmutat azon, amit Jézus Péternek mond. Minden elhívott tanítványnak küldetésévé is formálódnak ezek a szavak. Meg tudod ragadni az embereket elhívásod szentségével, Jézus iránti megalkuvás nélküli szereteteddel, az Isten kegyelméhez ragaszkodó hűségeddel és tisztaságoddal. Lehet, hogy eleinte óvatosan, kivárással kezelik életed megváltozását. Figyelik, hogy szavaid Jézus Krisztusról mennyire van összhangban azzal, hogy az életed Őt tükrözi-e vissza világba. Tudjuk, hogy nem fog ez mindenkit megragadni. Akik nem akarnak kiszakadni „hálóik mosásából”, azokat nem fogja megragadni. De ahogy Krisztus megragadta Pétert, ahogy Krisztus megragadott téged, az ő kezében te magad is meg fogsz ragadni másokat Krisztusnak.

Mire? Krisztus életére, az örök életre.

Összegzés

Befejezésül szeretnék kiemelni néhány gondolatot tanulságként az elhangzottakból

1. A tanítványsághoz vezető út a legtöbb embernél Péterhez hasonlóan időbe telik. Halogatni nem érdemes, de emberileg siettetni sem lehet.
2. Az evangélium továbbadásában van és lehet helye a szelíd erőszaknak, ahogy ezt Jézus is alkalmazta Péterrel szemben.
3. Ha megijeszt Jézus hívása a szentségre és úgy érzed az életeddel ez nem passzolhat össze, Jézus csak ennyit mond: „Ne félj!” Ezt úgyis csak ő tudja végigvinni benned.

Ámen.