Lekció: Lk 22:31-34
Alapige: Mk 14:66-72
Lekcióként azért olvastam újra a múlt héten magyarázott és hirdetett történetet, mert abban Jézus két jövendölést is mondott a tanítványokkal és Péterrel kapcsolatban. Az egyik jövendölés úgy szól, hogy a Sátán meg fogja rostálni az életüket, de Jézus könyörgött Péterért, hogy a hite ne fogyjon el. Ennek része az a jövendölés, hogy Péter bár elbukik, de vissza fog térni Krisztushoz.
A másik jövendölés pedig maga a bukás:
Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.
Külön érdekessége, hogy Jézus a beszéde kezdetén a régi nevén szólítja: „Simon, Simon, íme a Sátán kikért titeket …”, addig a bukásról szóló előrejelzésében az új nevén: Mondom neked Kőszikla, háromszor fogod letagadni, hogy ismersz engem.”
Ennek a bukásnak a történetét nézzük meg. A mai alkalomnak azt a címet adtam: Az összetört Kőszikla. Alapigénk a Mk 14:66-72
66Amikor Péter lent volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya. 67Meglátta a tűznél melegedő Pétert, ránézett, és így szólt: Te is a názáreti Jézussal voltál. 68Ő azonban tagadta, és ezt mondta: Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz. És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. 69A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: Ez közülük való. 70De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: Bizony közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is. 71Ekkor ő átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. 72És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És sírásra fakadt.
Ebből az Igéből kiindulva a következőkről szeretnék beszélni:
- Először Péter bátorságát szeretném bemutatni.
- Beszélnünk kell a bukás súlyosságáról
- Mi az a két dolog, amit Péter nem értett?
Péter, a bátor
Azt igyekszünk megérteni, hogy az a Péter, akit maga Jézus nevezett el Kősziklának, aki mindent elhagyott azért, hogy Jézust kövesse. Aki azon kevesek közé tartozott, aki felismerte és megvallotta, hogy Jézus az ősidők óta megígért Krisztus, az Isten Fia; aki olyan elszántan fogadkozott, hogy ha bárki más is megtagadja és hátat fordít Jézusnak, vele ez nem történhet meg. Az a Péter, aki kardjával szembeszállt a Gecsemáné kertjében a hatalmas túlerővel, és aki Jézust és az őt elfogó sokaságot a veszéllyel is dacolva követte egészen a főpap udvarába – hirtelen mi történik vele, hogy így összeomlik és megtagad, elárul mindent, amiben addig hitt? Mert ha az egész folyamatot végignézzük, akkor igenis meg kell állapítanunk, hogy Péter igen bátor ember. Nem hibátlan: sokszor makacs, türelmetlen és heves, gyorsabban beszél, mint gondolkozik, több benne a lelkesedés, mint a bölcsesség, hajlamos a szélsőségekre. De két dolgot nem tagadhatunk meg tőle:
- Őszintén és odaadóan szereti Jézust.
- Péter bátor. Szinte végig nagyon bátran viselkedik.
- Miután Jézus elhívta volt bátorsága mindent hátrahagyni Jézusért;
- Volt bátorsága kitartani Jézus mellett, amikor mindenki eltávolodott Jézustól és csak a tizenkét tanítvány maradt vele.
- Volt bátorsága bátorsága szembeszállni a kardokkal és botokkal felszerelt katonai egységgel és a velük összegyűlt csőcselékkel; tényleg hajlandó lett volna harcban is az életét adni Jézusért.
- Volt bátorsága – miután a többi tanítvány szétszaladt, Jánossal együtt – követni Jézust a veszélyek között és bemenni az oroszlán barlangjába is, ahogy Máté fogalmaz: „hogy lássa mi lesz a dolog vége.”[1]
Talán nem kell több bizonyíték arra, hogy lássuk – Péter nem egy gyáva ember, és még abban sem kell kételkednünk, hogy mind a Jézus iránti szeretete, mind a kitartása melletti fogadkozása őszinte.
És ahogy a múlt héten mondtam egyáltalán nem baj, ha az ember tesz fogadalmat és elhatározást. Ez igenis, ha komolyan veszi tartást fog adni neki.
Csak egy példa. Sokszor hozzák fel érvként a házasságkötés ellen azt, hogy milyen magas a válások aránya. Ugyanakkor azt is mérték, hogy vajon mi a helyzet az élettársi kapcsolatokkal? Egyértelmű eredményre jutottak: az élettársi kapcsolatok jóval magasabb arányban bomlanak fel, mint a házasságok. Még a jelenlegi helyzetben is jóval nagyobb védettséget ad egy kapcsolatnak, ha amellett az ember testben, lélekben, szívben és emberek előtt is elkötelezi magát. Mert számít a kimondott szó.
Egyáltalán nem baj az, hogy Péter megfogadta, hogy kitart Jézus mellett. Ugyanígy egyáltalán nem baj, ha valaki a gyülekezet előtt kimondja és megvallja így ígéretben: „Jézus Krisztus követője, és református egyházunknak hűséges és szolgálatra kész tagja leszek.” Ezt nevezzük konfirmációi fogadalomnak. Ezek után – ha egyszer komolyan veszem a saját szavamat – nem kezdek el más gyülekezetekbe mászkálni. Nem azért mert rosszak lennének (még jobbnak is tűnhetnek). De ahogy a hűséges ember nem kezd el más nőkhöz/férfiakhoz járkálni, mert azok fiatalabbak, csinosabbak, jobban főznek, vagy jobban lehet velük beszélgetni, és nem cseréli le ifjúkori társát sem – mert hűséges. Hűséges Istenhez és saját magához.
A bukás súlyossága
Sem Péter bátorságában, sem Péter őszinteségében nincs hiba. Mégis óriási a bukás lett a vége. És nagy a kísértése annak a teljes történet ismeretében, hogy ne lássuk olyan súlyosnak ezt a bukást.
Ne legyen kétségünk afelől, hogy ez egy rettenetesen súlyos bukás volt. Péter letagadta, hogy ismeri Jézust; de nem egyszerűen letagadta. Háromszor tagadta le. Az elsőt még tekinthettük volna egy hirtelen ijedtségből fakadó rossz reakciónak. Bárkivel megtörténik – hogy valamiért elsőre hirtelen nem az igazat mondja, hanem hogy mentse magát egy kínos szituációból, hirtelenjében hazudik egyet. De aztán megbánja és korrigál. Azt mondod: „Szégyellem magam, kínos, de szeretnék bocsánatot kérni, mert nem mondtam igazat.” De mégis összeszeded magad, és rendezed, mert tudod, hogy az a helyes. De Péter nem korrigál, sőt mélyebbre megy a tagadásba. Amikor másodjára megkérdezik tőle, akkor már esküdözik[2], hogy neki bizony semmi köze a főpap előtt álló emberhez. Nemhogy nem korrigál, hanem még súlyosabbá teszi a tagadást. De legvégül már azt mondja, hogy Isten átka sújtsa őt, ha bármi köze lenne Jézushoz. Ezzel az átokkal gyakorlatilag eléri azt, hogy a testét megmenti, de lelkét a halálra adja.
Súlyosak a szavai, és amikor a kakas már másodszor megszólalva emlékezteti arra, hogy Jézus előre megmondta, hogy így fog történni, akkor döbben rá, hogy mennyire súlyos a vétke – keserves sírásra fakad. Ez a sírás a kárhozat hangja – az sírás, amiről Jézus azt mondja:
vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.[3]
Jó, ha a történetet egészében látjuk, hogy tudjuk ebből az állapotból Jézus Krisztus vissza fogja hozni Pétert. Mégis veszélyes lehet, ha azt gondoljuk, hogy éppen emiatt nem olyan súlyos a bukása, mint mondjuk Júdásé. Ezzel mentegetjük magunkat, amikor nem valljuk meg Jézust a világ előtt, ha hitvallási helyzetbe kerülünk.
Ennek a bukásnak a valódi súlyosságát Jézus szavai mutatják meg:
Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, 33aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.[4]
Nem olyan könnyed mondat ez, amin csak egyszerűen túlléphetünk. Mert lehet, hogy nem olyan éles és drámai módon tagadjuk meg az Urat, ahogy Péter tette: „Nem ismerem, semmi közöm hozzá.” Bár ki tudja, még ez sem biztos.
Vajon ha a Péteréhez hasonló kritikus helyzetben lennénk, melyikünk mondaná ki, hogy ez a megcsúfolt, megalázott Jézus; ez a ma már divatjamúlt, nem felvilágosult embereknek való Jézus az én Uram és az én Istenem. Mennyivel könnyebb lapulni ilyen helyzetben, inkább nem szólni; minek bármiféle konfliktusba keveredni? De még nem is csak erről van szó. Hanem amikor úgy tagadod meg őt, hogy nem is róla van szó. De szó van a politikáról, valamilyen eseményről, vagy éppen olyan valakiről, aki nincs jelen a beszélgetésben és akkor jól ki lehet beszélni; vagy egy sérelem körüli állandó forgásban, hogy újra és újra mindig azt kell hallgatnia a hallgatóságodnak. Mert az egész lényünk vagy bizonyság, vagy tagadás. Abba már bele sem akarok menni, amikor a szavaid róla szólnak, de a cselekedet tagadja őt. Amikor mást mond a száj és mást tesz a kéz.
Térjünk vissza az alaphelyzetre. Maga a tagadás nem egy olyan bukás, amin egy vállrándítással túl lehetne lépni. Péter persze nem sért törvényt, nem sért meg általános erkölcsi előírásokat. Mégis halálos a súlya – amit Péter a végén nagyon jól érez. És pont azért lesz képes megtérni, mert érzi és érti, hogy milyen súlya is van ennek a tagadásnak.
Amit Péter nem értett
Péter két dolgot nem értett még, ami belehúzta őt ebbe a bukásba. Két olyan dolgot, amit mi is vagy megértünk az Írásból, vagy ha nem akkor az életből kell sokkal fájdalmasabban. Vagy még onnan se?
Jézus szava mindig igaz
Jézus akármit mond, akármiről beszél mindig az ő szava igaz. És amit Péternek nagyon meg kell tanulnia az az, hogy mindig Jézus szavára hallgasson. Akkor is igaz, hogy ha Istenről mond valamit, ha a bűnről és a kísértésről beszél, ha a jövőről nyilatkoztatja ki az igazságát, ha erkölcsi kérdésekben igazít el. Mindenben.
Igaz, amikor Jézus azt mondja:
Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. 36Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?[5]
Az is igaz, hogy
Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot[6]
És az is igaz, hogy
Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.[7]
És ugyanígy igaz, amit az apostolokon keresztül nyilatkoztatott ki nekünk:
Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?[8]
Mindig az a gond, hogy mi valahogy szeretnénk okosabbak lenni. És szeretünk okoskodni, ahogy a Salamon azután megfogalmazza
Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak.[9]
Péter egyszerűen nem vette komolyan, amikor Jézus azt mondta, hogy meg fogja őt tagadni. Péternek ez a tagadása nem volt végzetszerű. Nem volt úgymond előre megírva. Bár Jézus kijelentő módban mondta, azt azért tette, mert ismerte a tanítványát. Tudta, hogy még mindig nem tanulta meg annak a leckéjét, hogy vegye mindig nagyon komolyan azt, amit mond. Péter elkerülhette volna ezt a bukást, ha komolyan veszi Jézus figyelmeztetését és nem megy be a főpap udvarára, nem teszi ki magát a kísértésnek. Oda mindig menjünk, ahova Jézus küld, oda viszont ne menjünk, ahova nem küld, ahol a bűn csábítása nagyobb, mint a mi ellenállóképességünk. Ehhez viszont tényleg ismernünk kell Jézust, Isten igéjét, és önmagunkat.
Saját erőnkből nem tudunk végigmenni a Jézus követés útján
Jézus azt mondta:
De aki mindvégig kitart, az üdvözül.[10]
A tanítványok közül Péter tartott ki legtovább. De ha csak idáig tartana a története, Péter sem üdvözülhetett volna. Mert csak az üdvözül, aki végig kitart. Aki nem ér célba, nem kap jutalmat.
Egész egyszerűen bármilyen nagy is bennünk az elszánás, bármilyen őszinte a Jézus iránti szeretet és a hozzá való ragaszkodásunk, emberi természetünkben nincs annyi erőforrás, hogy végig ki tudjunk tartani a mennybe vezető úton. Ehhez túlságosan nagy akadályokkal és szellemi erőkkel állunk szemben – azzal a bizonyos rostát rázó Sátánnal. Amíg nem árad be az életünkbe Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által, mint mennyei erőforrás, addig akár sokáig is lehetünk Jézus követők – de nem fogunk tudni kitartani a végig.
Péter nagyon erős volt, de nem volt elég erős. Miért nem tudott kitartani? Miért fogyott el a bátorsága? Azért, mert egyedül maradt. Egyedül maradt Jézus nélkül, és egyedül maradt a tanítványi közösség nélkül. Egyedül nézett szembe a gonoszság minden erejével ott az udvarban.
A Gecsemáné kertben még tele volt bátorsággal és elszántsággal a helyzet reménytelensége ellenére is. Mert ott volt vele Jézus, és ott voltak vele a tanítványtársak. Amint magára maradt ez az erő elfogyott.
Jézus nélkül
Jézus azt ígéri, hogy ha figyelsz rá és komolyan veszed, akkor soha semmilyen veszéllyel nem kell egyedül szembenézned. „Íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Minden keresztség alkalmával elhangzik ez az ígéret. A te keresztségedkor is elhangzott, akár emlékszel rá, akár nem. De az, hogy rád tette szövetségének pecsétjét, annak része ez az ígéret, ami egyszer s mindenkorra igaz – nem kell megismételni; Az olyan, mintha nem hinnéd el neki, hogy Jézus ott és akkor elhangzott ígérete elég és igaz. Nagy ajándék a számunkra Péterrel szemben, hogy Jézus ígérete olyan erős, hogy nekünk soha nem kell nélkülöznünk a jelenlétét – soha semmilyen kísértéssel, veszéllyel nem kell szembenézünk Jézus nélkül – ha megragadjuk hittel az ígéretét és a jelenlétét.
Testvéri közösség nélkül
De Péter nemcsak Jézus nélkül maradt egyedül, hanem a tanítványtársak a testvéri közössége nélkül is egyedül maradt. Azt látom, hogy a Sátán nagyon hatékony eszközt talált a keresztyének és az Egyház rostálására. Ez pedig így hangzik: Legyél keresztyén, de nincs szükséged a gyülekezetre. Lehetsz te jó keresztyén magad is. Sőt valójában úgy még jobb keresztyén is lehetsz, mert akadályoznak a gyülekezetben azok a pletykásak, ítélkezők, haragtartók, és mindenféle szerencsétlenek. Ahogy Adrian Plass öniróniával olyan találóan megfogalmazta:
Nagyon jó keresztény lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet.[11]
Péter egyedül maradt – de nemcsak Jézus nélkül, hanem a tanítványtársak nélkül is. Mert tudjátok, akármennyi kísértés vesz körül minket, akármilyen bűnökben bukunk el, akármennyire szerencsétlenek és esendők vagyunk, Jézus Krisztus mégis különös és titokzatos módon összeköt bennünket azért, hogy bátorítsuk egymást, Krisztus szeretetével szeressük és építsük egymást; hogy elmondhassuk egymásnak a félelmeinket, a nehézségeinket, a kudarcainkat, hogy az erősebbek hordozzák az erőtlenek gyengeségeit – máskor meg fordítva.
Nézzük meg, hogy ezután a bukás után mit tesz Péter? Megkeresi a tanítványtársakat, és húsvét hajnalán már együtt vannak, hogy átéljék a legnagyszerűbb igazságot: Jézus feltámadt a halálból.
Befejezés
Péter itt nagyon összetört, mert megértette: ha nem veszi Jézus szavát komolyan, és egyedül marad Jézus nélkül és a tanítványtársak nélkül, akkor az bizonyosan valahogy bukáshoz vezet; és összetörik az a kép, amit magáról hitt és gondolt.
A jövő héten azt fogjuk megnézni, hogy Jézus hogyan rakja össze ezt az összetört Kősziklát.
[1] Mt 26:58
[2] ld. Mt 26:72
[3] Mt 25:30
[4] Mt 10:32-33
[5] Mk 8:36
[6] Jn 5:39
[7] Jn 14:6
[8] 2Kor 6:14
[9] Préd 7:29
[10] Mk 13:13
[11] Kegyes kétbakezes naplója