Lekció: Mt 25:31-46

Alapige: Ézs 30:18

Énekek: MonGYÁLdást
Írd át álmaim

Mielőtt az az adventi időszakkal megkezdődne az új ún. egyházi év, a régi keresztyén hagyományban az év végének utolsó három vasárnapját az Egyház különösen is az örökkévalóság kérdéseinek szentelte. Nyilván az igehirdetés – és minden igehirdetés – az örökkévalóság ereje alatt kell, hogy megszólaljon, hiszen az örök Ige szólal meg. De jó az évforduló felé tartva tudatosítani: bár az időben élünk, mégis nem feledkezhetünk meg arról, hogy Isten örökkévalóságra teremtett bennünket.

A napi terhekben és küzdelmekben sokszor megfeledkezünk arról, hogy az örökkévalóságban élünk, néha szánalmasan annyira földhözragadtak vagyunk, hogy csak a ma van, meg a holnap; de hogy mi van az életünk horizontján túl, arról megfeledkezünk. Ezért Isten különösen is emlékeztet bennünket az örökkévalóság titkaira. A három vasárnap elnevezése

• ítélet vasárnap
• reménység vasárnap
• örök élet vasárnap

Ma az ítélet kérdését vesszük magunk elé. Hogy jövő vasárnap vendégünk miről fog szólni azt nem tudom, de két hét múlva Örök élet vasárnapját ünnepeljük – és itt az Advent.

A Máté evangéliumából felolvasott szakaszban Jézus világosan beszél arról, hogy amikor visszatér a mennyből angyalai kíséretében, hogy megalapítsa a királyságát és odaül dicsősége, akkor uralkodását ítélettel fogja kezdeni. Ez az ítélet az élő és a feltámadt emberiség kettéválasztását jelenti. Ítéletének következménye pedig az lesz, hogy az első csoport azt fogja hallani:

Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.[Mt 25:34]

A második csoport pedig ennek az ellenkezőjét:

Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.[Mt 25:41]

Namármost az a kérdés, hogy amikor te meg én ott állunk előtte, akkor ezek közül melyiket fogjuk hallani? Csak az elsőt, vagy mindkettőt? Mert akik a másodikat hallják, azok hallani fogják az elsőt is – és végignézik, hogy áldottak öröklik a mennyek országát, és elmennek, majd rájuk szakad a rettenet, az örök tűz rettenete, amiben együtt szenvednek örökké az ördöggel és annak angyalaival.

Szóval melyik vár rád? Mi lesz veled az örökkévalóságban?

• Van, aki erre megvonja a vállát és azt mondja: ez engem nem érdekel, mert úgyis csak egy vallásos babona.
• Valaki azt mondja, hogy nem lehet azt tudni, de remélem valahogy mégis a jobb kéz felől állók csoportjában leszek.
• Van, aki görcsösen rettegni kezd, de ez semmit nem segít rajta.
• Valaki homokba dugja a fejét: nem akarok erről hallani, ez annyira szörnyű.
• Valaki megpróbál jó életet élni, hátha az segít rajta: de mégsem tud megnyugodni a lelke.

Amikor az ítélet kérdése elénk kerül, akkor annak a kérdése is elénk kerül: lehet-e bármit is biztosan tudni, ráadásul valami olyan biztosat, ami megnyugtató, ugyanakkor igaz. Fontos, hogy megnyugtató legyen, de ugyanakkor ne legyen hamis. Ézsaiás próféta könyvének 30. fejezetéből olvasom most az alapigét, amiről a továbbiakban szólni fogok, a 18. verset.

De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. [Ézs 30:18]

Ez az egy igevers a teljes Szentírás fényében nagyon sok mindent megmutat nekünk az ítélet kérdésében. Úgy kezdődik igeversünk:

De még vár az Úr …

Három nagyon egyszerű kérdést fogok feltenni, amiről azután beszélni fogok.

1. Mivel vár az Úr?
2. Mire vár az Úr?
3. Kire vár az Úr?

Szinte biztos vagyok benne, hogy ezeket a kérdéseket hallva mindenki tudna válaszolni ezekre a kérdésekre, de azért engedjétek meg nekem, hogy kibontsam őket.

Mivel vár az Úr?

Erre egyértelműen rávilágít az, ahogyan Ézsaiás Istent bemutatja:

bár ítélő Isten az Úr

Isten tehát ítélő Isten, aki azonban mégis vár az ítéletével. Ebben az időszakban élünk. Emiatt a várakozás miatt is nevezzük a Krisztus visszajöveteléig tartó időszakot kegyelmi időnek.

Szóval miközben látjuk a gonoszságnak a tombolását – most egy olyan történelmi korszakban élünk, amikor újra tanúi vagyunk a gonosz koncentrált támadásának a világban –, akkor óhatatlanul is felsóhajt az ember. Meddig még? Meddig mehet még így? Miért nem tesz valamit Isten?

János megmutat egy érdekes jelenetet a Jelenések könyvében. Amikor a Bárány feltöri a hétpecsétes könyv ötödik pecsétjét, akkor látja az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért és a Krisztus bizonyságtételéért megöltek, akik hatalmas hangon így kiáltanak a Krisztushoz:

Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? [Jel 6:10]

Erre két válasz érkezett

1. Nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.
2. A hatodik pecsét feltörésével pedig megmutat négy angyalt, akik a föld négy sarkán tartják féken a föld négy szelét – azaz az ítéletet és nekik szól egy ötödik, hatalmas angyal: „Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit” [Jel 7:3]

A Szentírás nagyon sok helyen érzékelteti velünk, hogy Isten vár az ítéletével – és ezt azért teszi, mert ítélete tökéletesen igazságos, megfellebbezhetetlen, pusztító, visszafordíthatatlan és végleges. Ítéletének végeredménye Isten örök országa vagy a kárhozat örök tüze és nincs felülvizsgálat, nincs semmilyen átjárás a kettő között.

Isten ezért vár legyünk néha mi magunk bármilyen zaklatottak és türelmetlenek is. Nem véletlenül bátorítja Péter apostol az Egyházat, amikor azt írja:

Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.  … A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok. [2Pt 3:9.15]

Most már nem térek ki arra, hogy Péter arra is felhívja a figyelmet, hogy ne essünk bele abba a csapdába, hogy azt gondoljuk, hogy ha ilyen sokáig nem következett be az ítélet, akkor az tulajdonképpen egy olyan dajkamese, ami nem is fog bekövetkezni. Ítélet lesz, de Isten vár az ítéletével – hosszan vár.

Mire vár az Úr?

De mire vár az Úr? Erre annyira egyértelmű választ ad Ézsaiás is:

vár …, hogy megkegyelmezhessen

Várakozásának egyetlen oka van. Ez az egy ok az, hogy kiáraszthassa kegyelmét a bűnösökre. Jézus a saját emberré lételének a célját ebben az egyben fogalmazta meg:

Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket. [Mt 9:13]

Valóban – Jézusnak egyetlen célja volt, hogy meghívja a bűnösöket Isten kegyelmébe, és meghaljon a bűnösökért a kereszten, hogy kinyithassa számunkra a kegyelem trónjához vezető mennyei ajtót.

Nemcsak Jézus jövetelének, hanem Isten egész hosszútűrésének a célja az, hogy megkegyelmezhessen a bűnösöknek. Ez a várakozás azonban nem végtelen és azt sem tudjuk, hogy mikor ér véget. Nem tudjuk, hogy egyetlen ember földi élete mikor ér véget, amikor a halálával véglegessé válik, hogy az örökkévalóságot hol fogja tölteni a két lehetséges változat közül; de azt sem tudjuk, hogy Jézus Krisztus mikor tér vissza a földre. És bár valóban hosszú az Úr türelme azért, hogy megkegyelmezhessen ez a türelem a kegyelemnek szól és nem a halogatásnak.

Az Úr nem azért vár, hogy halogasd a megtérést, hanem azért, hogy megkegyelmezhessen. Pál olyan keményen fogalmaz, de teljes joggal minden halogató számára:

Azt pedig tudjuk, hogy az Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket cselekszenek. Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten ítéletétől? Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél. [Rm 2:2-5]

A megtérést halogatók azt hiszik, hogy több az idejük, pedig az apostol azt mondja, hogy nem az idejük lesz több, hanem az ellenük gyűlő harag lesz egyre több: „megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára.” A megtérés minden halogatása azt a veszélyt hordozza magában, hogy bár az Úr vár, hogy megkegyelmezhessen, végül mégis Isten haragja borul az ilyen ember fejére. Ahogy Keresztelő János bizonyságul mondja:

aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta. [Jn 3:36]

Olyan világosan szól hozzánk a Szentlélek:

De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson.

Az Úr tehát arra vár, hogy megkegyelmezhessen és irgalmazhasson. Hogy megajándékozhasson az bűnbocsánat ajándékával és az üdvösség örömével Krisztusban.

Kire vár az Úr?

Az utolsó kérdésünk pedig az volt, hogy kire vár az Úr? Az előző kérdésben már érintettük általános értelemben: a bűnösökre, hogy megtérjenek. Most azonban lépjünk ki az általánosságokból:

Az Úr rád vár! Rád vár, hogy neked is megkegyelmezhessen és neked is irgalmazhasson. Hogy a szívedbe írja Krisztus keresztáldozatának ajándékát, hogy nincs ellened semmilyen kárhoztató ítélet.

Természetesen, amikor azt mondom, hogy az „Úr rád vár”, csak azoknak tudom ezt mondani, akik még nem hozták meg a megtérés döntését Krisztus mellett, akik nem kérték bűneik bocsánatát, akik még nem mondtak egy megtérő imát Krisztusnak. És azt kell mondjam, hogy ha ez így van, és a Szentlélek szíven talált ebben, akkor keress meg engem, vagy egy presbitertársat, hogy a megtérésnek ezt a lépését megtehesd. Nem mintha egyedül nem tehetnéd meg, de mégis javaslom, hogy legyen veled egy keresztyén testvér vagy vezető. Miért? Azért, mert lesznek idők amikor el fogsz bizonytalanodni hogy megtértél-e – az ördög nem enged el könnyen senkit –, akkor az a testvér vagy azok a testvérek azt mondhassák: én hallottam, ne legyenek kétségeid.

De van ennek az igének bátorítása azok felé is, akik már tudják, hogy az Úr kegyelmét már elfogadták, beléptek abba.

Először is az, hogy újra és újra meg tudod köszönni Jézusnak, hogy téged is megvárt. És jele és bizonysága lehetsz annak, amivel Ézsaiás befejezi ezt az egyetlen igeverset:

Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.

Hogy miért vagytok boldogok, akik az Úrban reménykedtek – holott az Úr ítélő Isten. Mert tudjátok, hogy az ítélet végbement Krisztuson ott a kereszten, és így Isten nektek már a kegyelmét nyújtja.

Azt mondtam az elején, hogy az ítélettel kapcsolatban valami megnyugtatót érdemes tudni, ami ugyanakkor igaz – ez pont így szól:

Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.

Ámen.