Igehirdető: Szigeti Miklós
Lekció: 1Móz 22:1-19
Alapige: Zsid 11:17-19
Énekek:
42 – Mint a szép híves patakra
601 – Az Úr Isten az én reménységem
590 – Az Egyháznak a Jézus a fundámentuma
715 – Lelki próbáimban, Jézus, légy velem
Kedves Testvérek!
Nem mindannyian megyünk át ugyanazokon próbákon, de mindannyiunkat érnek próbák. Nem mindenkinek ugyanolyan erősek, intenzitásúak, formájúak, fajtájúak a próbák- mer tezek tökéletesen személyre szabottak- de mindenkinek vannak.
11 Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. 12 Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! 13 Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni (1Kor 10:11-13)
Ez igaz szóról szóra Ábrahámra is. Mi a különbség a próba és a kísértés közt? Semmi, Csak az előjele változik.
2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, 3 tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. (Jak 1:2-4)
Az a kérdés, honnan nézem – ha eltávolít Istentől: kísértés; ha közelebb visz hozzá, jobban megérteti szeretetét, akaratát: akkor próba. Bármi, ami engem ér – mindkettő lehet. Hit által végzi el a Szentlélek, hogy akik az Úréi, folyamatos próbák közben növekednek, hitben, szeretetben, ismeretben, szent életben – ez a megszentelődés.
Megszentelődésünk folyamatában vannak mérföldkövek. Ábrahám megszentelődésében ilyen volt ez a próba. Szeretném kihangsúlyozni: próba! – mert ezt mondja, hangsúlyozza, állítja egyértelműen a Szentírás! Nem az volt Isten célja, hogy elveszítse, hanem az, hogy általa nyerjen üdvösséget a föld minden nemzetsége.
2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. (1Móz 12:2-3)
Ezt nagyon fontos, hogy mi is megjegyezzük: akikért Isten odaadta egyetlen fiát, hogy el ne vesszenek, hanem örök életük legyen – azokat nem fogja elveszíteni. Ez értelmetlen lenne! Tehát, a próba mindig a mi üdvösségünket kell, hogy szolgálja! Akármekkora!
Az 1956 utáni kommunista diktatúra sötétségéről szól a 2011-ben készült ,,A vizsga” című film és annak folytatása „A játszma”. Arról szól mindkét film, hogy mindenki árulója mindenkinek. A párthoz és eszméhez való 100%-os hűséget vizsgáztatják csellel még a leghűségesebb, legmegbízhatóbbnak vélt elvtársak esetében is: mennyire hajlandók akár a hozzá legközelebb álló embereket is beárulni és feláldozni a kommunista diktatúra oltárán. Tőrbe csalták őket, és ha szorult némi emberség, jóindulat, jóakarat bennük, és ezt ki is mutatták – akkor már alá is irták ítéletüket, likvidálásukat. Nagyon jó színészekkel, nagyon jó filmek.
Sokan éppen ezért idegenkednek ettől a bibliai szakasztól. Azt mondjak: nem ilyen az Isten, nem ilyen a szeretete. Ez nem szeretet.
Ábrahám olyan sokszor igazolta hűségét, Isten iránti szeretetét – miért kellett Istennek ezt kérni tőle, hogy áldozza fel egyetlen a fiát? Nem is azt kérte az Úr, hogy ha elveszi (betegség, baleset, ellenség), akkor fogadja el – hanem azt, hogy ő maga, az apja, Ábrahám áldozza fel. Pedig erre a gyermekre várt egész életében. Nem volt gyermeke – pedig az ígéret az volt, hogy nagy nemzetté lesz.
Öreg korában már felesége, Sára révén maguk akarták megoldani, hogy egy szolgálótól lett gyermeke – Hágártól Izmael, Most, hogy végre lett Izsák – szép, egészséges, értelmes – most őt akarja elvenni az Isten? Isten nem kegyetlen, de ad próbákat: Ábrahámnak Izsák volt a legfontosabb az életében – most az volt a kérdés, hogy fontosabb-e az Úr? Kinek, mi, vagy ki a legfontosabb…? Mert nem szavakból áll az Isten iránti szeretet – hanem tettekből.
3 Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek. (1Ján 5:3)
Ez nem vallásos langyos víz, hanem ez igaz hit! Élő hit – abban, aki él! Akinek adatott minden hatalom, és aki a Szeretet!
A környező pogány népek közt a gyermekáldozat egyfajta „normális” gyakorlat volt. Ábrahám fejében megfordulhatott: ilyen lenne az Úr is? Vajon mit gondolt Ábrahám? Miért nem kérdezte az Urat? Gedeon kétszer is visszakérdezett, jelet kért. Ábrahám nem kérdezett. Miért? Talán, mert Isten egyenesen, direktben, világosan beszélt vele. A katona sem kérdez, hanem parancsot teljesít. Bízik felettesében, és az élete sem drága. Amit az Úr Ábrahámnak teljesen világosan kijelentett, azt tette. Hit = engedelmesség.
Három napig mentek négyen. Aztán csak ketten.
7 Egyszer csak Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz? 8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. (1Móz 22:7-8)
Ábrahám talán tudott valamit? Igen. Ismerte Isten kijelentését, ígéretét (1Móz 12:2-3), és teljesen rá bízta magát. Jellemez-e ez a nagyon mély bizalom minket? Pedig Ábrahám ezt még nem is tudhatta:
32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róm 8:32)
Mindannyiunk életében vannak próbák. Az Úr kérdez, nevel, formál általuk! A fő kérdés – kié az életünk? Kiért, miért élünk? Hova akarunk eljutni? Mi a cél? A próbák azért fontosak, mert próbák közben kapunk ezekre a kérdésekre tiszta, igaz válaszokat – saját magunkról, saját magunknak! Ez is egy tükör.
Megmutatja nekünk az Úr azt a képet rólunk, akik vagyunk – vagyis, ahogyan ő ismer bennünket. Amit mi magunktól képtelenek vagyunk meglátni mert eltakarja önzésünk, hiúságunk, beképzeltségünk, kétszínűségünk! Igaz, éppen ezért sokan nem is akarják látni ezt a képet – mert ez kicsit hasonló ahhoz, mint amikor majd leplezetlenül kell megállnunk az ő színe előtte. Na, de inkább most mutassa meg az Úr, mint akkor, hiszen egyedül azért teszi, mert szeret, mert terve van velünk az ő országa építésében, mint Ábrahámmal.
Ráadásul Ábrahám kiállta ezt a próbát. Így értelmezi az Újszövetség:
17 Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, 18 akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” 19 Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett. (Zsid 11:17-19)
Kinek jó a próba? Azt mondják: ugyan-már, senkinek! Pedig nem, dehogyis: mindenkinek! Ha nem próbáltatunk meg, akkor nem tudjuk betölteni hivatásunkat a magunk életkörülményei közt!
Milák Kristóf Európa-, világ- és olimpiai bajnok, világcsúcstartó magyar úszó elvesztette motiváltságát – mindent megnyert! Nem edz annyit és olyan nagyon magas szinten, ami ahhoz kell, hogy azon a legmagasabb szinten maradjon. Biztosan rettenetesen kimerítő, stresszes, nagyon nehéz így élni… Még csak 23 éves. Nem tudjuk, hogy mi van vele, benne..
Ne ítéljetek hogy ne ítéltessetek! (Máté 7:1)
Ez az ő próbája. Inkább bátorítsuk egymást!
Egy biztos: ott volt a bárány, amiről Ábrahám beszélt Izsáknak. Amit akkor még nem látott, csak hitt. És neked is és nekem is ott van mindig a bárány aki helyettünk és értünk adta magát: az Úr Jézus Krisztus! Igen sokszor mi sem látjuk, de hit által lesz életté! És akikben azzá lesz, azok sokak számára lesznek áldássá, mint Ábrahám! Mint Dániel: de ha nem tenne is… Mint Jézus: meg van írva! Engedelmes, drága eszközök Isten kezében! Legyünk mind azok – a próbáink által, sőt, azok közben is! Dicsőség Istennek!
Ámen.