Lekció: Rm 13:8-14

Alapige: Zsolt 24

Énekek:
24 – Az Úr bír ez egész földdel
379 – Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő!
377 – Kapuk, emelkedjetek!

Mi a célod azzal, hogy eljössz a templomba? Mi volt a célod azzal, hogy ma eljöttél? Tudom, hogy sok keresztyén számára ez – és jó értelemben mondom – ez szokássá vált. Olyan szokássá, ami természetes részét képezi a hitének, a hit gyakorlásának, keresztyén identitásának. Vasárnap az Úr napja, amihez hozzátartozik az istentisztelet. De mi a cél?

Van, amikor nem is a célt tudnánk igazán megfogalmazni, hanem az okot. Eljöttem, mert a gyermekeim szeretnek ide jönni. Eljöttem, mert egy barátom elhívott és kíváncsi voltam.

Van, amikor már célt is meg tudsz fogalmazni. Eljöttem, hogy egy kicsit elszakadjak a hétköznapi gondjaimtól, valami emelkedettebbet élhessek át. Eljöttem, hogy valamilyen iránymutatást kapjak az életemhez, és remélem, hogy a lelkész mond valami használhatót. Ezek nem rossz célok, de van-e valami, amit úgy tudnánk megfogalmazni, amiben összegződik mindez? Most, ha mindezt összekapcsoljuk a most kezdődő advent üzenetével, akkor lehet hogy egy kicsit tisztábbá válik a kép. Az advent az Úr eljövetele. Ha viszont az Úr eljövetele az advent, akkor az advent is akkor nyer értelmet, ha az Úr eljövetele találkozássá is lesz. Mert tudjuk János evangéliumának bizonyságtételéből, hogy miközben eljött az Úr ebbe a világba úgy, mint a saját világába, az övéi nem fogadták be őt – és az Úr és az övéi találkozása nem történt meg: az övéi elmentek mellette. [Jn 1:11] A templom célja, hogy a találkozás helye legyen, és a legjobb, ha ezért a találkozásért jössz. De vajon ott van-e az Úr a templomban, létrejön-e a találkozás? Erre fogunk ma figyelni, amiben a 24. zsoltár lesz a segítségünkre.

Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon.

Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől. Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.)  

Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban. Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király! (Szela.)

Ebben a zsoltárban Dávid egy olyan éneket fogalmazott meg, amelyben az Urat keresők felkészülnek az Istennel való találkozásra, és az Úr eljön az ő templomába, ahol találkozik az övéivel. Nem tudni pontosan, hogy van-e konkrét esemény Dávid életében ennek a zsoltárnak a hátterében, vagy Dávid egy általános istentiszteleti zsoltárt írt, amelyben a templomba jövők és a léviták készültek a templomba belépni. Vannak, akik a Szent Sátor Jeruzsálembe vitelének az eseményét sejtik mögötte. Ami biztos: Isten népének a találkozásra való előkészülete és az Úr eljövetele olvasható, imádkozható, énekelhető ebben a zsoltárban.

Nézzük meg röviden, hogy hogyan jön létre a találkozás, hogyan lesz ez mintája is az Úr és övéi találkozásának.

1. Hitvallás

Egy hitvallásos felkiáltással kezdődik a zsoltár:

Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon.

Rögtön az első gondolatban tudatosítja azt, hogy amikor a templomba készül, az Isten színe elé készül, ki is ez az Isten valójában. Nem más, mint az egyetlen igaz Isten, aki ennek a világnak teljhatalmú Ura, akié az egész világ és minden, ami benne van. Azért övé a világ és minden benne létező, mert ő alkotta meg mindazt, amit látunk, sőt még azt is, amit nem láthatunk.

Fontos ez a hitvallásos tudás Istenről, hogy világos legyen kivel is készülök találkozni azon a helyen, amit a templomának is nevezünk. Mert a vele való találkozás a számunkra egy rendkívüli összekapcsolódás a Fenségessel és az Örökkévalóval. Nagyon nem mindegy, hogy kinek tekintjük őt. Valaki olyannak, akinek az a dolga, hogy a mi igényeinket és kívánságainkat kielégítse? Valaki, akit csak úgy lerángathatunk az égből, hogy leadjuk neki a mi megrendeléseinket az anyagiakra nézve, az egészségünkre nézve, a sikereinkre tekintve. Vagy valaki olyannak, akié az életünk, mert mi is azon a földkerekségen élünk, amelyet ő teremtett.

Dávid nagyon határozottan úgy fogalmazza meg ezt az éneket, hogy amikor ő az Úrral való találkozásra készül Isten első és egyik legfontosabb tulajdonságát vallja meg, azt az elsőt, amivel egy ember is találkozik, ha a Bibliát a kézbe veszi és az első oldalon elkezdi olvasni. Övé a föld és minden és mindenki, aki a földön van.

Ez Dávid idejében is fontos hitvallás volt, mert olyan népek tengerében éltek, amelyik a fa és kőistenekhez imádkozott, ezeknek a kegyeit igyekezett megvásárolni áldozattal, vagy ezeknek az erőit igyekezett leigázni mágiával. Ma vajon nem fontos ezt tudatosítani, amikor az istentiszteletre készülünk, a templomba készülünk? Azt, hogy egy találkozásra készülünk azzal a Felséges Istennel, aki alkotott bennünket?

És tudjuk, hogy Jézus Krisztusban még többet is tett. Minket, a tőle elszakadtakat, a vele szemben lázadókat annyira szeretett, hogy

amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, ⁵hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. [Gal 4:4]

Nem egyszerűen csak teremtmények vagyunk, akik remegő alázattal kell járulni a hatalmas király elé, hanem ennek a hatalmas Úrnak szeretett gyermekei, akiknek nemcsak hatalmas Uruk van, hanem örökkévaló szeretettel szerető, megváltó Édesatyjuk is.

Igen, ez egy készülést igényel. Erre utal a hitvallás. Nemcsak beesek a templomba, nemcsak elmegyek, mert kíváncsi vagyok, hanem találkozni akarok az én Urammal. Ezt is kifejezi az az egyszerű imádság, amit a másodikos hittanosokkal tanulunk meg a hittanórán:

Szent házadban megjelentem, én Istenem, áldj meg engem,
Hadd dicsérlek buzgón téged, vésd szívembe szent Igédet. Ámen.

Önvizsgálat

A hitvallás mellett a találkozáshoz vezető másik elem az önvizsgálat.

Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? ⁴Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. ⁵Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől. ⁶Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik.

A bibliatudósok szerint ezt a templomhoz érkező zarándokoktól a léviták kérdezték meg. Nevezik ezt a zsoltárt ún. kapuliturgiának is. Ki léphet be a templomba. Az akinek tiszta a szíve, a keze, a szája, aki Isten után vágyakozik és nem a mulandók, a hiábavalóságok után.

Érdekes kérdést vet fel. Vajon méltó vagyok-e arra, hogy az Úr színe elé álljak? Ha őszintén és igazán a szívedbe nézel, mit látsz? Ha igazán és őszintén a kezedre nézel, mit látsz? Ha visszagondolsz kimondott szavaidra mit hallasz? Vajon beléphetnél-e a templomba ha ezekre nézel? Vagy inkább vissza kellene fordulnod? Mert való igaz: Isten szentségével nem fér össze semmi, ami tisztátalan. Ahogy Pál is írja:

Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? [2Kor 6:16]

Amikor pedig a Jelenések könyvében azokról olvasunk, akik nem mehetnek be a mennyből alászálló menyei Jeruzsálembe, akkor azt írja le János, hogy

De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál. [Jel 21:8]

Erős szavak, de vajon nem ez találtatik-e bennünk, ha a Szentlélek bevilágít a szívünkbe. És amikor a zsoltár így énekel, hogy az nyeri el az áldást, hogy beléphet, aki ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem hiábavalóság után sóvárog, és nem esküszik hamisan – nem azzal szembesülünk-e: nem tudok ilyen lenni. Akárhogy is próbálkozom, nem tudok úgy megtisztulni. Ebben segít ki minket az Újszövetség üzenete. Hogy hiába minden, ha magamat akarom méltóvá tenni. Nem tudom. Két beszédes jelenet az evangéliumból.

Egyszer egy leprás borult Jézus lába elé:

Uram, ha akarod, megtisztíthatsz. [Mt 8:2]

Én nem tudom megtisztítani magam. Tehetetlen vagyok a leprával szemben. Csak te tudsz tisztává tenni.

Egy másik ember, Bartimeus pedig, amikor Jézus megkérdezte tőle, hogy

Mit kívánsz, mit tegyek veled? [Lk 18:41]

csak egyszerűen ennyit mond:

Uram, hogy lássak.

Mert nem tudok látni. Csak te tudsz látóvá tenni.

Milyen érdekes, hogy a bűneinkkel nem tudunk ilyen őszinteséggel az Úr elé menni sokszor. Uram, csak te tudsz engem megtisztítani a bűntől, hogy igaz legyek. Megfordul a sorrend! Uram irgalmazz! Nem tudok tisztán eléd állni, de te Uram, Jézus Krisztus áldozatod megtisztíthat engem, hiszek benned. És ekkor a prófétai ígéret is erősít minket:

Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. [Ézs 1:18]

A találkozás

Létrejön a találkozás

Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! ⁸Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban. ⁹Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!    ¹⁰Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király!

Megnyílnak a kapuk és eljön az Úr, akit teremtőnknek és megváltónknak vallunk. Aki hatalmas, diadalmas és dicsőséges, és aki szereti népét.

Találkozunk. Nem természetes mindez önmagában. Nem úgy néz ki, hogy ő ott van a templomban, mi pedig elmegyünk, ha éppen ráérünk, vagy úgy tartja kedvünk. Hanem elmegyünk, hogy keressük és várjuk őt és átéljük, hogy kinyílnak az ő kapui és eljön közénk, az ő templomába, hogy együtt ünnepeljen megváltott és megtisztított népével. Advent: eljön az Úr és találkozunk.

A római levélből Tamás testvérünk Pálnak azokat az intelmeit olvasta fel, amelyben azt mutatja be nekünk az apostol, hogy mi változik akkor, amikor Krisztus megtisztul és Jézus Krisztus életét felöltözzük a vele való találkozás közben:

Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, ¹⁴hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne. [Rm 13:13-14]

De nem ez tesz minket alkalmassá a templomba való belépésre, hanem ilyené formál a vele való találkozásban, és így lépünk ki az Úr színe elől.

Ámen.