Lekció: Fil 2:5-11
Alapige: Jer 31:3
A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.
Az István a király c. rockoperában a vívódó István Rékával együtt is így énekel a refrénben:
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Valóban Istennel kapcsolatban ez az egyik visszatérő érzésünk – még hívő emberekként is – hogy Isten nagyon távol, nagyon messze van. Távolinak érezzük az életünktől, a problémáinktól, a nehézségeinktől. De szeretnénk valami mást tapasztalni.
Jeremiás próféta a babiloni fogságba került zsidóknak üzen bátorító szavakat. Nem olyan hamis bátorító szavakat, amelyekkel az álpróféták áltatták őket: hamar véget fog érni a fogság, és gyorsan haza fogtok érni; hanem azzal, hogy bár nagyon messzire kerültek Istentől, Isten a szövetségi hűségéért, kiválasztó kegyelméért sem feledkezik meg róluk. Nehézségek között, a messzeségben ezt nehéz elhinni. Most nem szeretnék bővebben az ige történelmi hátteréről beszélni, de ennyit azért fontosnak tartottam elmondani.
Mi az, amitől ez az ősi prófécia mégis olyan mélységesen tele van karácsonyi tartalommal, sőt a teljes Krisztus titkával? Talán többen azonnal ráéreznek, ha újra hallják:
A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.
A Szentírás félreérthetetlenül és egyértelműen elénk adja, hogy az ember az Éden kertből kikerülve mérhetetlen távolságba került Istentől. A bűnös ember és a szent Isten között egy átjárhatatlan szakadék keletkezett, és az ember bárhogy próbálja meg ezt a szakadékot áthidalni, minden próbálkozása reménytelen.
Az is reménytelen, ha az ember megpróbál egy égig érő tornyot építeni, az is reménytelen, ha valahol önmagában próbálja megtalálni az istenit. Minél mélyebbre ásunk önmagunkban, annál nagyobb ürességet és sötétséget találunk. Vajon visszatalálhatunk-e Istenhez? Ez a nagy kérdés – mert ha nem, elveszettek maradunk a nagy világmindenségben, az életünk reménytelenül céltalan, és ha mindent végül a sír zár le, akkor valahogy értelmetlen is.
Távol kerültünk Istentől és ezen csak egyvalami segíthet – ha Isten jön közel hozzánk valamilyen módon. Most figyeljünk alapigénk első mondatrészére:
A messzeségben is megjelent az Úr …
Ezt a héber szöveg alapján szeretném egy kicsit pontosítani:
A messzeségből az Úr megjelent nekem …
A próféta nagyon személyesen fogalmaz: olyan személyesen, amiből megérthetjük, hogy Isten személyesen közelít hozzánk. Egyen-egyenként mindannyiunkhoz. Amikor Jeremiás azt mondja
A messzeségből az Úr megjelent nekem …
ez nem az ő prófétai kiváltsága, hanem az embert kereső Isten, és az Isten után vágyakozó ember közötti első lépés.
Ez a karácsony története. Ahogy Isten a mennyei messzeségből megjelent nekünk Betlehemben, emberként, Mária és Isten Fiaként. Amit Pál apostol így foglalt össze:
Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;[Fil 2:6-7]
Isten emberré lett, teljesen emberként élt közöttünk itt a földön, eljött a messzeségből és megjelent nekünk, hogy elhozza Isten örök szeretetének jó hírét.
Így lépjünk tovább Jeremiás próféciájának második mondatára:
Örök szeretettel szerettelek téged …
Jézus Krisztus azért jött, hogy Isten örök szeretetének bizonysága legyen. Saját maga beszélt erről, amikor azt mondta:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. [Jn 3:16-17]
Isten nem haragjával jött közénk, hanem mentő szeretetével. Jöhetett volna haragjával is, hiszen az Írás világosan beszél arról is, hogy
Isten a haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen … [Rm 1:18]
Mégis, amikor Jézus először jön a világba mégsem ítéletével jön, hanem az üdvösség üzenetével. Teszi ezt úgy, hogy a mi ítéletünket magára veszi, Isten haragját elhordozza a kereszten.
Az életünk során annyiszor kételkedünk Isten szeretetében. Ha megpróbál, ha nehézségeken, a halál árnyéka völgyén kell átmennünk – akkor annyiszor mondjuk azt, hogy hát nem szeret Isten?
Vajon tényleg nem szereti azt, akiért meghalt a kereszten, hogy minden bűne meglegyen bocsátva? Tényleg fel merjük tenni ezt a kérdést Jézus Krisztus keresztjének fényében? Van-e biztosabb jele annak, hogy ő örök szeretettel szeret, mint az, hogy Egyszülött Fiát – akiben karácsonykor megjelent az Úr a messzeségből – feláldozta a kereszten? Miért nem akarjuk Isten örök szeretetét az örökkévalóság fényében látni; miért mindig csak a mulandókra nézünk, a múlhatatlanok helyett?
És honnan tudhatod, hogy Jézus Krisztus érted is meghalt a kereszten, és Isten örök szeretettel szeret téged? Onnan, hogy ezt hiszed. Ennek az életünkben a biztosítéka a hit, amellyel hisszük ezt a szeretetet.
Így fordítsuk most a figyelmünket a harmadik részére Jeremiás próféciájának:
azért vontalak magamhoz hűségesen.
Isten azt mondja végül, hogy teljesen közel von magához. Bevon Jézus Krisztus életébe, annak az örök szeretetnek az ereje által, amit megmutatott nekünk Jézus Krisztus keresztjében. Ez a Szentlélek csodája. Így mondja ezt Isten a rómaiakhoz írt levelében:
szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. [Rm 5:5]
Isten az ő fiának az életét, szeretetét árasztja az életünkbe azzal, hogy nekünk adja Szentlelkét, akik hiszünk Jézus Krisztusban – akiben a messzeségből megjelent nekünk és közöttünk az Úr, aki örök szeretetével kereszthalált halt értünk.
Ezért mondtam, hogy Jeremiásnak ebben a próféciájában nem egyszerűen a karácsony titka fogalmazódik meg, hanem a Krisztus teljes titka:
- karácsony – „A messzeségből az Úr megjelent nekem …”
- a húsvét – „Örök szeretettel szerettelek téged …”
- pünkösd – „azért vontalak magamhoz hűségesen …”
Ez az örök szeretet most is itt van közöttünk és adja magát nekünk, csak befogadni kell azt, aki hűségesen magához vont.
Ámen.