Lekció: ApCsel 16:16-25

Alapige: Fil 4:13

Énekek:
150 – Dicsérjétek az Urat!
223 – Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség
286 – Fényességes mennybéli nagy Isten

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.

A 2023. évnek ezzel az Igével indultunk útnak, nyilván nem tudva azt, hogy konkrétan mi vár ránk, de az előző három év próbás tapasztalatai is megtanítottak arra, hogy bár bizakodunk és imádkozunk az új év áldásaiért is – jöhetnek olyan fordulatok, amelyek próbára teszik az erőnket, próbára tesznek bennünket a hitünkben, Krisztusban.

Érdemes lehet, magatokban összeszedni, hol vett nem várt, próbára tevő fordulatot az elmúlt évetek. Tudom, hogy sokszor telnek úgy az évek, hogy szépen csordogál az életünk, egyik év olyan mint a másik. Az egyik évben örömesemények, a másikban fájdalmas fordulatok következnek.

Most egy kicsit személyesebben indítok. Év elején úgy készültünk, hogy egy fővel gyarapodik a családunk, mert Csobánka babát várt; de aztán úgy döntött, hogy márciusban elköltözik, másik családot választ magának. Pünkösdkor pedig a Koszovóban történt zavargások következtében érte olyan súlyos sérülés Énok fiunkat, aminek következtében intenzív osztályon kellett kezelni, jó néhány műtét után is menthetetlenné vált a lába, amit végül amputálni kellett. Nyilván mindannyiunkat kivétel nélkül próbára tett – és ebben a helyzetben is azt éreztem; honnan máshonnan lenne erő ezt békességben hordozni, mint Krisztusban. Nyilván nem annyira egyszerű ez, mint amennyire kimondom; de a végeredmény mégis csak ennyi: ha más tud is erőt meríteni máshonnan – bennünket Krisztus erősített. Nemcsak az imádság, hanem a szeretetteljes keresztyén közösség erejével is – itt a gyülekezetben és a testvéri közösség tágabb köreiben is.

Így fordítsuk így az év végén is Pálnak erre a mondatára és annak tanítására és példájára a figyelmünket:

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.  

A Filippi levél jellegzetességeiről

Pál a filippibelieknek a levelét börtönből írta. Ez azért olyan megvilágításba helyezi a bizonyságtételét, amire nem mondhatjuk könnyedén, hogy könnyen beszél. Azt nem tudjuk bizonyosan, hogy hol volt fogságban, de többen egy római fogságot feltételeznek. Börtönben lenni eleve egy nagyon elkeserítő állapot, de egy olyan világban, ahol az emberi jogok még elméletben sem léteztek, még sötétebb, még elviselhetetlenebb körülményeket jelentettek. Pálhoz azonban ilyen körülmények között is eljutott a filippibeli gyülekezet gondoskodása, amiért Pál hálás volt a gyülekezetnek, és kifejezi azt a reményét, hogy amit arra szántak, hogy őt támogassák, az bőségesen kamatozzon a javukra.

Egyben azt is megosztja velük, hogy amikor nélkülöznie kellett, akkor sem keseredett el, mert már be van avatva a Krisztus titkába annyira, hogy akár nélkülöznie kell azt is a Krisztusban nyert erővel hordozza, akár az elégnél bőségesebben rendelkezik evilági javakkal, az sem billenti ki őt a Krisztusból – jelentsen ez bármit is. És mindeközben az egész levelet olyan öröm hatja át, amely még az Újszövetségben is egyedülállóvá teszi ezt a levelet.

Mi az, amit Pálnak ez a mondata üzenetként jelent a számunkra?

Nem kell tartanunk a nehézségektől

A legelső, amit talán most érdemes előre venni: nem kell tartanunk a nehézségektől. De nem azért, mert nem lesznek nehézségek. Tapasztaljuk, hogy vannak.

Pál, amikor az első gyülekezeteket alapította, a kezdetektől fogva nem kábította őket azzal, hogy Isten gyermekeiként el fogják őket kerülni a nehézségek. Sőt amikor a már megalapított gyülekezeteket újra végiglátogatták, akkor pontosan a következőt olvassuk apostoli szolgálatáról:

Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. [ApCsel 14:22]

Ennek két fő rétege van.

1. Az egyik e világnak a minden embert érő nyomorúságai.
2. A másik pedig a keresztyéneket érő speciális nyomorúságok, amelyeket Krisztusért kell hordozni, amikor Krisztus tanítványait üldözik.

Pont azért erősítik őket, hogy ha ilyenné is válnak a körülmények – akár egyik, akár másik, akár egyszerre a mindkettő tekintetében, akkor is maradjanak meg a hitben, mert az az út, amire Krisztus megváltotta őket a Krisztus országába vezet – de csak akkor, ha nem térnek le róla. Az országba a követés által jutnak el.

Tehát nem azért nem kell tartanunk a nehézségektől, mert azok nem lesznek, hanem azért, mert Krisztus erőssé tesz azoknak a hordozására.

Nem kell szégyellni az áldásokat

Ugyanakkor Pál bizonyságtétele arra is rámutat, hogy nem kell szégyellni az áldást, amit Isten gyermekeiként megtapasztalhatunk, néha egészen különleges módon.

Látszólag lehet, hogy mindez ellentmondásosnak tűnik az előző gondolatok fényében, de Isten sohasem a mi elképzeléseink szerint cselekszik, hanem mindig a maga céljainak megfelelően; de egyben mindig a mi javunkra is a Krisztusban.

A Szentírásban vannak olyan események, helyzetek Isten választottainak életében, és olyan ígéretek is, amikor Isten az övéit nemcsak a szentség, hanem az áldások tekintetében is elkülöníti a hitetlenektől. Amikor az övéit nem ugyanúgy érik a csapások, vagy míg mások anyagi nehézségeket tapasztalnak, addig ők vagy kevésbé érzik meg ugyanezt, vagy egyenesen szinte észre sem veszik.

Ennek van egyrészt kegyelmi háttere, de van engedelmességi háttere is, néha egészen konkrét ígéret összefüggésekben is, mint például Malakiás prófétánál:

Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem – mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. [Mal 3:10]

De mit értek az alatt, hogy nem kell szégyellni az áldást? Semmiképpen sem azt, hogy kérkedni kell vele. Sokkal inkább azt, hogy miközben bőséges áldásait tapasztaljuk Istennek, igyekszünk észrevenni azt, hogyha nálunk többet tett le, akkor az az áldás, hogyan válhat mások számára áldássá, hogy végül – ha lehetséges ők is életet nyerjenek Krisztusban.

Kevés visszataszítóbb van, mint amikor egy keresztyén kérkedik az anyagi bőséggel és áldással. De micsoda bizonyság Isten kiválasztó kegyelméről, amikor nemcsak áldottak, hanem áldás is vagyunk a világ számára.

Zúgolódás nélküli öröm

De térjünk vissza a nélkülözés nehézségeihez. Mert amit Pál bátorító bizonyságként megoszt velünk:

Mindenre erős vagyok abban, aki megerősít engem.

kifejezetten a külső körülményektől egyre kevésbé függő keresztyén örömből szólal meg.

Szeretném aláhúzni: minél erősebben gyökerezünk Krisztusban, keresztyén örömünk annál kevésbé függ a körülményeinktől.

Mert ha figyelünk Pál mondatára, annak teljes lelkiségére, akkor igenis azt látjuk, hogy ez nem a panaszkodásnak egy álszent becsomagolása, hanem annak a megvallása örömmel, hogy őt

1. A megpróbáltatásai sem választhatják el Krisztustól. Azt sem, ha éheznie kell. Ebbe is be van avatva, mint a jóllakásba.
2. A megpróbáltatásai sem vehetik el az örömét, amit Krisztusban kapott: hogy Krisztus halála minden bűnére teljes bocsánatot adott, feltámadása pedig bizonyítja, hogy valóban Isten hatalmas Fia, aki legyőzte a halált.
3. A megpróbáltatásai sem téríthetik el attól az elhívástól, hogy Krisztus tanúja legyen a világban.

Ezek közül melyik nem igaz ránk ugyanúgy, mint az apostolra? Az elhívásunk és a megváltásunk ugyanahhoz a Krisztushoz és ugyanarra az üdvösségre szólt, mint amire Pálnak szólt.

Vajon a megpróbáltatások – ha jönnek – elválaszthatnak Krisztustól, és a Krisztusban való öröm helyett panaszkodás szólal meg belőlünk? Vagy megszűnünk Krisztus tanúi lenni?

A filippibeliek tapasztalatból tudták, hogy Pál nem egy elméleti filozófus, saját élete is mutatja, hogy kihez fordul erőért, amikor nehézség éri.

A lekcióban olvastuk azt, amikor Filippiben Pált az evangélium tanításáért börtönbe vetették, de úgy, hogy még kalodába is zárták őt és Szilászt. Mit csináltak?

Imádkoztak! Persze, melyik hívő ember nem imádkozna ilyenkor? Nem is az a különös, hogy ők imádkoztak. Arra figyeljünk, hogy ők hogyan imádkoztak. Micsoda imádság volta az … énekkel magasztalták az Istent. A börtön mélyéről Istent magasztaló ének szól. Na így mutatta meg Pál, hogy mindenre van ereje a Krisztusban. Így látták és hallották őt a börtönőrtől kezdve mindenki körülöttük, így maradt meg a filippeli gyülekezet emlékezetében. Honnan van minderre az erő? A Krisztusban, aki megerősít.

Van, amikor nehézségek között arra panaszkodunk, hogy nincs rá erőnk. Ilyenkor Isten még azt a kérdést is felteheti nekünk:

Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? [Ézs 50:2]

Mi az, amit, ha visszatekintünk a 2023. évre akár hálával, akár bűnbánattal vihetünk Isten elé?

Hálával, hogy erőnkön felül is erősek lehettünk?

Bűnbánattal, hogy nem hittünk a mi erős Krisztusunkban? Hiszen milyen erős a mi Krisztusunk?

1. Olyan erős, hogy legyőzte a halált.
2. Olyan gazdag, hogy megáld minket mennyei világának minden lelki áldásával.

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.

Ez a bizonyosságunk!

Ez az erőforrásunk!

Ez a gazdagságunk!

Ámen.