Lekció: Zsolt 119:9-16
Énekek: MonGYÁLdást
379 – Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő
Legyen a mi hangunk kedves illat
27. zsoltár – Csak egyetlen vágyam van
Hova mennék
Hívlak, Jézus!
Igehirdető: Pap András
Hallottuk mindannyian: 2024 az élő Ige éve a Magyarországi Református Egyházban.
Bizonyára nem esetleges, hogy a Bibliaolvasó Kalauzunk szerint nem sokkal a 2023-as év vége előtt éppen János evangéliumát kezdtük el olvasni, amely így kezdődik:
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. [Jn 1:1]
Majd kicsivel később:
Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét [Jn 1:14]
Ma, mielőtt a mai igét felolvasnám a János evangéliumából, szeretném ha közösen (újra) végig járnánk lélekben azt az utat, amelyet János elénk tár Jézus földi munkásságának kezdetéről.
Azt is mondhatnám, a bevezetőben elénk fog tárulni az Ige útja, az élő Ige útja.
Annak reménységében járjuk végig ezt az utat lélekben (röviden) újra, hogy a nemsokára felolvasandó mai napi igét még jobban meg fogjuk tudni ragadni, ha ezt tesszük.
Érdekes utat tár elénk János evangéliuma, ha így egyszuszra olvassuk el (idézzük fel).
Jézus munkásságának, életútjának olyan eseményeit látjuk János evangéliuma által megelevenedni magunk előtt, amelynek „íve” már önmagában is elgondolkodtató lehet, s amely csak az által, hogy gyors egymásutánban állítunk egymás mellé, felérnek egy prédikációval.
1. KÁNA
Egy menyegzőn Jézus, aki maga is a vőlegényhez hasonlítja magát, s az úrvacsora szereztetése alkalmával pedig a borral kapcsolatban azt mondja:
ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. [Mt 26:28]
Vélhetően a konkrét eseményeken túlmutatva változtatta a vizet borrá Kánában, megóvva persze az egybekelt párt a szégyentől, s közben mégis csendesen jelezve: Ő, a vőlegény azért jött el, hogy a mennyei örömbe hívjon, ahol semmi és senki nem ronthatja el/meg az igazi és teljes örömöt.
A menyasszony = egyháza és a Vőlegény = Krisztus között. Egyfajta program beszédként is felfogható a történet. Ez a végkimenetele annak az útnak, amelyre hívlak titeket.
2. TEMPLOM
Azután a Templom megtisztításának történetét tárja az olvasói elé János evangéliuma. Jelzi ezzel, hogy Jézus (az Ige, aki testté lett) földi küldetésének egyik legfontosabb célja, hogy megtisztítsa Isten templomát (minket is) az oda nem való dolgoktól, amelyek a templomot beszennyezik, s amelyek a templomot igazi, szent küldetésének gyakorlásában ellehetetlenítik.
Az élő Ige fontos küldetése a földön, hogy az Isten temploma megtisztuljon.
3. VALLÁSOSAK
Ezek után a vallási ellentábor, a farizeusok közé tartozó Nikodémussal történő beszélgetést írja le János evangéliuma. Megmutatkozik a történet által szépen, hogy az Élő Ige kész megnyílni mindenki előtt, attól függetlenül is, hogy elvileg egy másik vallási felfogás képviselője-e az illető vagy valaki, aki eleve közel áll a szívéhez.
Mennyire fontos lenne ezt a szemléletet, ezt a lelkületet is átvenni Jézustól!
Az Élő Ige ugyanis a farizeus Nikodémusnak is ugyanarról szól, mint később a samáriai asszonynak: az örök élet, az üdvösség titkáról. Nikodémusnak így szól:
„Szükség nektek újonnan születnetek”
4. ELLENSÉGEK
Majd a samáriai asszony története is jelzi: Ti is fontosak vagytok nekem, akik vallási, nemzeti szempontból az ellenkező oldalon álltok, akik (elvileg) ellenségeim vagytok.
Titeket is szeretlek, értetek is jöttem, nektek is örök életet, kegyelmet készítek.
Ha TI nem zárjátok el előlem, akkor az Élő Ige életet munkál bennetek is.
Nincs személyválogatás Jézusnál:
A vallási ellentábor (Nikodémus), az elvileg ellenség (samáriai asszony) számára is adja, illetve kész adni önmagát.
Az Ige útját ma sem kellene korlátoznia (önmagunkban sem) ezeknek a tényezőknek. Más felekezetű az illető, más kultúra gyermeke, ellenséges velem szemben…
5. SAJÁT HAZÁJA
Ezek után (a samáriai, ellenséges nép számára is meghirdetett, feltárt evangélium után) olvashatjuk mai újszövetségi igénket:
43 Két nap múlva pedig elment onnan Galileába, 44 bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. 45 Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak. [Jn 4:43-45]
Elmegy tehát (újra) saját hazájába, saját földjére Jézus, jóllehet kijelentette, hogy „senki nem próféta a maga hazájában”
Jézus tehát azért, mert tudja az imént idézett igazságot, nem mond le arról, hogy a hozzá testi értelemben legközelebb lévőknek is szólja az Élő Igét, hirdesse az evangéliumot.
Az a tény, hogy senki nem próféta a maga hazájában, nem ürügy arra Jézus számára, hogy megvonja az Igét (önmagát) tőlük.
Mennyire fontos lenne ezt megérteni, átvenni Jézustól, hogy a tény, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában (házában?!) nem ment fel a hiteles bizonyságtétel felelőssége alól, a bizonyságtétel szükséges voltát nem húzza át, nem teszi zárójelbe.
Egyszer és mindenkorra meg kell értenünk nekünk is, és minden kor keresztyénségének, hogy ne a siker valószínűsége, ne a siker valószínű mértéke szerint adjuk vagy ne adjuk tovább az evangéliumot.
Ez ugyanis nagy kísértése az egyháznak: kizárólag csak oda fordítani a figyelmet, ahol várhatóbb az evangélium befogadása. Jézus nem hatékonysági százalékban gondolkodik.
Nem eszerint viszi az evangéliumot valahova, vagy mondja el tanítását Pál sem missziói útjain, hogy hol a valószínűbb az Ige befogadása. Megy mindenhova. Először a zsinagógába, a sajátjai közé megy, pedig tudja, hogy valószínűleg el fogják utasítani…
A mieinknek is szüksége van / lesz az evangéliumra. Nekik is ugyanarra az evangéliumra van szükségük, nem puhított, nem tompított élű kardra. Hanem az Ige élő és ható kardjára, amely elhatol legbelülre.
Szeretteinknek is ugyanazokat kell átélni, melyeket minden más embernek ahhoz, hogy üdvösségük legyen. A mindennél élesebb IGE, amely elhatol a szív, a lélek mélységéig. Ez bizony fáj olykor.
Miből gondoljuk, hogy a közeli rokonoknak nem erre a hatásra, nem az ilyen Igére, nem az igazi evangéliumra van szükségük?
Miért gondoljuk olykor azt, hogy a közeli rokont ha ezzel az Igével, az Igének ilyen üzenetével is megszólítjuk, akkor vétünk a családi béke ellen?
Persze lehet, hogy igaz ez a gondolat, de Jézus útja mutatja, hogy ez nem kell hogy érdekeljen minket. Mivel szeretteinknek is meg kell térniük, újonnan kell születniük, Jézus példája szerint nem hallgathatjuk el az igazi evangéliumot a „békesség kedvéért”!
Mert az lehet, hogy megúszunk egy veszekedést a családon belül, ha hallgatunk. Az is lehet, hogy így szimpatikus rokonok, kedves rokonok maradunk, mert nem „prédikálunk”.
De vajon van-e, lesz-e lehetősége a kedves rokonnak arra, hogy mástól, máshol hallja az igazi Igét, amely a velőkig hatol?
S ha van is erre lehetősége, vajon nem lehetséges-e az, hogy éppen azért fog mélyre hatolni, a helyi evangéliumi Ige hirdetése, mert nem is olyan régen, családi körben ugyanazt hallotta tőlünk.
Ha Jézust nem érdekelte ez a saját maga által mondott törvényszerűség, hogy senki sem próféta a saját hazájában, hanem ment és vitte Önmagát az övéinek, jóllehet, tudta…. akkor mi miért ne tennénk hasonlóan?
Megjegyzés: Erre az ismeretre, hogy senki nem próféta a maga hazájában, leginkább azért van szükségünk, hogy ne tegyen minket tönkre az esetleges sikertelenség, visszautasítás. Ez a realitás. Számolni lehet vele, de nem erre a realitásra építünk.
Isten hatalmára építünk, aki képes az előbb említett törvényszerűség ellenére is megszólítani, életre hívni embereket, szeretteinket (is).
Mint ahogy ott és akkor is megtörtént a csoda, és voltak, akik befogadták Őt.
S milyen érdekes az indoklás (45. v.)
Éppen az a mozzanat térítette meg őket, amely sokakat megbotránkoztatott, azaz a templom megtisztítása.
János ugyanis ezt emeli ki egyedül az ünnep eseményei közül.
Nem kis csoda az, hogy éppen a templom tisztítás cselekedete az, amely annyira komoly hatással volt Jézus földieire.
Hiszen ez nem olyan csodatétel, amely egyértelműen beszél arról, hogy aki ezt cselekszi, az Istentől kapott hatalmat, erőt…
Ezt a cselekedetet tulajdonképpen bárki meg tudta volna tenni, akinek van egészséges keze, fizikai ereje a mozdulatokra.
De ki tesz ilyesmit? Csakis az, akit ahogy erről a tanítványok is megemlékeztek János szerint – Isten háza iránt érzett féltő szeretet emészt, akinek az a legfontosabb, hogy az Atya akaratát cselekedje, hogy az Atyával való szent kapcsolat lehetőségét és ennek szükségességét hirdesse, megélje.
Az cselekszik ilyet, aki nem fél az emberek véleményétől, haragjától. Akit csak az vezérel, hogy mit akar az Atya.
Megértették – valószínűleg nem a maga teljességében – hogy nem azért jött, hogy az Ő (az emberek) vágyait betöltse.
Megértették, vagy legalábbis megsejtették, hogy sokkal többet tud és akar adni nekik is, és általában az embereknek, mint
- politikai siker
- anyagi jóllét
- egészség
Egyszóval olyasmiknél, amelyek csak ezen a földön fontosak.
Megértették, de legalább megsejtették, hogy Jézus az Örök Istennel való örök élet ügyében jött, azt készíti számunkra is, azt kész nekik is felajánlani,odaadni. Megértették, pedig senki nem próféta a saját hazájában.