Egy fontos részlet

Lekció: Zsolt 23

Alapige: Zsolt 34:9

Énekek:
343 – Ó, örök Isten! Ki Atyánk vagy nékünk
221 – Adjunk hálát mindnyájan az Atya Úr Istennek
624 – Emeljük Jézushoz szemünk

Sir William Osler, az Oxfordi Egyetem kiváló orvosprofesszora asztalán egy kis üvegben vizelet van. Fiatal, tágra nyílt szemű orvostanhallgatókból álló osztály ül vele szemben, és hallgatja előadását arról, hogy milyen fontos megfigyelni a részleteket. A professzor, hogy kiemelje a lényeget, a következőt mondja:

– Ebben az üvegben egy vizsgálati minta van. Sokszor elegendő megkóstolni ahhoz, hogy megállapítsuk, milyen betegségben szenved a páciens.

Azzal belemártja ujját az üvegbe, majd lenyalja az ujját. Folytatja az előadást:

– Most körbeadom az üveget. Mindenki tegyen ugyan­úgy, ahogy én. Hátha sikerül megtanulni ennek az eljárásnak a fontosságát, és fel tudjuk állítani a diag­nózist.

A palackot továbbadják sorról sorra; minden hallgató óvatosan belemártja az ujját, majd egy fintor kísére­tében nagy bátran megkóstolja a tartalmát. Ezután Dr. Osler visszaviszi a palackot az asztalára, és az egyetemisták nagy megdöbbenésére így folytatja:

– Uraim, most meg fogják érteni, miért hangsúlyoz­tam a részletek megfigyelésének fontosságát. Ha fi­gyelmesek lettek volna, észrevették volna, hogy én a mutatóujjamat dugtam a palackba, és a középső ujjamat nyaltam le.

Sokan pontosan úgy élik az életüket, mint Osler professzor osztálya. Azt gondolják magukról, hogy ők már teljesen kiismerték az életet, tudják hogyan kell élni és megragadni a földi boldogságot. Mégis ahogy haladnak előre az életben egyre inkább érzik, hogyan folyik el az élet. Felfedezik, hogy mi mindent vesztettek el és hagytak ki, pedig úgy gondolták, hogy mindent jól akartak csinálni és mindent jól csináltak.

De elfeledkeztek egy nagyon fontos rész­letről – valami fontos kimaradt az életükből. Ennek eredményeként az élet mérgező és keserű. Ezt az egy fontos és kimaradt részletet mutatja meg nekünk a bibliai kijelentés. Most egyetlen zsoltárverset hadd emeljek ki ennek megvilágítására.

Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.

Tehát minden ember – ez van belénk kódolva – azt keresi, hogyan lehetne az élete édes és nem keserű. Vidám és nem szomorú. Boldog és nem folyamatosan kudarcokkal küszködő. Mit mond el nekünk Isten erről? Azt, hogy jó lenne megérezni és meglátni, hogy jó az ÚR!

Ha megéreznénk és meglátnánk Istenről, hogy ő mindig jó a teremtményeihez – és ebben kiemelt helyet foglal el a saját képére és hasonlóságára formált ember; ezen belül azok még különösebben tapasztalják jóságát, akik már elfogadták, hogy az Atya kiválasztotta őket Krisztusban – és magasztalják és dicsőítik ezért.

Persze ennek sokszor nagyon nehéz a terhe. Jób egészen addig jónak látta Istent, amíg azt tapasztalta, hogy Isten őt feddhetetlen és istenfélő életéért megáldja nagy vagyonnal és szép családdal. De mindjárt megváltoztak Istenről alkotott elképzelései, amikor Isten nehéz próba alá tette az életét. Persze egy ideig kitartott – és tőle ezt szoktuk inkább idézni:

Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! [Jób 1:21]

Mondta ezt akkor, amikor odalettek a gyermekei és odalett mindene. Amikor odalett az egészsége is és a felesége Isten megátkozására szólította fel, még akkor is azt mondta:

Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. [Jób 2:10]

Általában ezt szoktuk idézni. De azután később egyre jobban belekeseredik ebbe:

Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni? Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok? Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, mire keresel, már nem leszek. [Jób 7:19-21]

Később még keserűbben fogalmaz:

Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól. [Jób 9:16-18]

De még ennél is tovább megy:

Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel! Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem? Jó neked az, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök tanácsának pedig kedvezel? … Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet, pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből! Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani? [Jób 10:1-3.6-8]

És itt még mindig nincs vége, de azt hiszem elég is ennyi Jóbnak a keserűségeiből.

Ekkor is igaz ez az apró részlet, ami olyan sok ember életéből hiányzik?

Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.

Meg vagyok győződve arról, hogy ekkor is igaz. Egészen egyszerűen azért, mert Isten szava szerint a földi élet a halál árnyékának völgye, aminek a végén kimondhatatlan világosság vár bennünket.

Ebben a sötétségben jár az ember. De még a halál árnyékának völgyében sem kell teljes sötétségben járnunk, ezért hirdeti Pál apostol

Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. [2Kor 4:6]

Azokra, akik előtt felragyog Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán, már nem teljes sötétségben járnak a halál árnyékának völgyében. Ez az az aprócska részlet, amit jó észrevenni, megfigyelni – és azután érezni és látni azt, hogy jó az Úr. A halál árnyékának völgyében is jó az Úr.

Olyan sokszor megyünk el figyelmetlenül az életünknek és a boldogságunknak emellett a részlete mellett. Hogy mi akik Krisztusban élünk valóban szerinte is éljünk.

Mindössze arra van szükségünk, hogy nyissuk ki a szemünket, gondolkodjunk, és figyeljünk oda arra, amit Isten mondani akar nekünk!

Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.