Virágvasárnapon túl: a parúziára nézve

Lekció: Lk 19:28-44

Alapige: Jel 5:1-10

Énekek:
118 – Adjatok hálákat az Úrnak
482 – A nagy király jön
541 – Jövel, Szentlélek Úr Isten
624 – Emeljük Jézushoz szemünk

A Nagyhét nyitánya Jézusnak a gesztusa, hogy cselekedetével teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy ő mit vall magáról az emberekről:

Ő a megígért Messiás, akiről Mózes és a próféták előre megmondták, hogy el fog jönni a világba, azért, hogy kiválasztott Izráelnek és az egész világnak a bűnökből szabadítója legyen. Ha virágvasárnapig bárkinek is volt kétsége afelől, hogy Jézus mit gondol, minek tartja magát, ennek a kétségnek el kellett oszlatnia, hiszen Zakariás így beszélt a megígért Krisztusról:

Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. [Zak 9:9]

Jézus tehát semmi kétséget nem hagy afelől, hogy nemcsak Isten Fiának tartja magát, hanem mint ilyet egyetlen méltó királyának Izráel, és a világ fölött. Nagy igények, a nép pedig örömujjongással, énekkel fogadja és kíséri, az ismert kép szerint pálmafaágakat lengetve és elé terítve az útra ruhájukkal együtt. Azt is tudjuk, hogy ez a diadalmas bevonulás végül öt nap múlva a keresztre vezet. A vasárnap még hozsannát kiáltó sokaság pénteken már „Feszítsd meg!”-et kiált.

Hova lett a Király? Ott függ a kereszten, feje felett az őt és a megfeszítőit is gúnyoló tábla:

„EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA”

Valahogy mintha nem erre a királyra vártak volna – sőt mintha nem ilyen királyra várna a világ. Mert nemcsak virágvasárnap és nagypéntek között történik meg egyszer ez a történet. Valahogy újra és újra az erős kezű uralkodó után vágyakoznak a népek. Olyanra, aki érvényt szerez a jognak és a törvénynek, aki hatékonyan képviseli népének érdekeit, aki megvédi ellenségeitől. Aztán újra és újra azzal kell szembesülni, amit Sámuel mond a királyra váró népnek: ha királyra vágytok, készüljetek fel arra, hogy nem azt fogjátok kapni, akire vártok: adót fog szedni tőletek. Be fogja sorozni a fiaitokat katonának, a lányaitokat szolgálóknak [1Sám 8].

Jézus pedig a tanítványoknak egy korábbi beszédében azt mondta, hogy azok, akik e világon hatalmat birtokolnak, uralkodnak, elnyomják saját népeiket és más népeket – a tanítványoknak viszont egy újfajta királyság uralmát kell megtanulniuk. Egy olyan királyságét, amelyet Krisztus készít megváltottainak. Éppen ezért Jézus királysága nem megbukott Virágvasárnaptól Nagypéntekig, hanem a kiteljesedés felé haladt tovább Isten terve szerint. Ahhoz, hogy megértjük ennek az erős kontrasztját, most a Nagypénteken, sőt a Húsvéton, de még a Pünkösdön is túlra tekintünk, egészen arra az eseményre, amit Parúziának nevezünk (ezt a szót kevésbé ismerjük és használjuk, pedig kellene, mert Krisztus második eljövetelére vonatkozik a keresztyén üzenetben)

Éppen a parúzia mutatja meg azt, hogy Jézus nem egy bukott király.

Mai virágvasárnapi üzenetünk erre a parúziára néz előre, és ennek alapigéjét a Jel 5:1-10-ből olvasom.

¹És láttam a trónon ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; ²és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit? ³De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. ⁴És keservesen sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen. ⁵Ekkor az egyik vén így szólt hozzám: Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét.

⁶És láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között ott áll a Bárány. Olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. ⁷A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónon ülő jobb kezéből; ⁸és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt – mindegyiknél hárfa volt és aranypohár, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek –, ⁹és új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; ¹⁰és a mi Istenünk papjaivá és országa népévé tetted őket, és uralkodni fognak a földön.

Jézus a Király virágvasárnapon végigmegy szamárháton Jeruzsálem utcáin – majd János a Jelenések 5-ben megoszt velünk egy drámai jelenetet, ahol Isten bemutat egy különleges könyvtekercset, ami hét pecséttel van lepecsételve. Ezt a különleges könyvet nem lehet kinyitni, mert a teremtmények közül senki sem bizonyul méltónak arra, hogy ahhoz a könyvhöz hozzányúljon, a kezébe vegye, feltörje pecsétjeit és kinyissa azt. János még nem tudja mi van a könyvben, de tudja, hogy valami életbevágóan fontos. Látva, hogy a könyv nem nyílhat ki, János annyira elkeseredik, hogy hangosan elkezd sírni. Tudja, hogy ha nem nyílhat ki a könyv, akkor abból valami nagyon nagy baj lesz. Akkor nem juthat el a végére Isten terve a világ megváltására – akkor megváltatlan marad a világ, akkor hiába történt meg az áldozat a kereszten, mert nincs aki elolvassa a könyvet, nincs, aki beteljesítse az abban foglaltakat.

Ekkor azonban a mennyei trón körül álló huszonnégy vén egyike vigasztalóan szól Jánoshoz:

Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét.

Szinte látjuk magunk előtt ezt a fenséges mennyei lényt, ahogy határozottan mondja és hatalmas mozdulattal mutat a trón felé: „Íme a győztes oroszlán!” Minden szem odapillant és azt várja, hogy hatalmas ordítással előtör a fenséges oroszlán dübörgő ordítással és tüzes fénycsóvák között. Elképzelhetjük a szemeket, ahogy pásztáznak oda-vissza, hogy hol van az oroszlán. De csak egy kis bárányt jelenik meg ott, akinek véres a fehér bundája. De hol az oroszlán? Nem jön? Nézzük meg jobban ezt a Bárányt, akinek hét szarva van. Ez az apokaliptika jelképrendszerében az Isten királyi uralmát jelzi, a hét szem, pedig Isten Lelkének teljességét, és Isten minden tudását. És rádöbbenünk, hogy ő az oroszlán.

Ha Jézus Júda törzsének hatalmas, ordító oroszlánjaként törne elő, teljesen pontos lenne, ahogy azt a mennyei vén bejelentette – mégsem ezt teszi. Ehelyett úgy jelenik meg mint a legveszélytelenebb, és legkevésbé félelmetes teremtmény a földön – és ezzel jelzi, itt az a Király lép elő, aki Jeruzsálembe vonult be szamárháton, békességgel, alázatosan, szelíden és megközelíthetően.

Jézus hatalmának ez a jellegzetessége: folyamatosan az alázatban nyilatkoztatta ki fenségét:

1. A királyok Királya, amikor megszületett, nem egy palotába érkezett, hanem egy állati ürüléktől szagló istállóban.
2. Dicsősége először nem a királyoknak, és császároknak; nem Heródesnek és Augusztusznak, hanem a betlehemi pásztoroknak nyilvánult meg.
3. Nem is az akadémiai elitet szólítja meg és tanítja, hanem a közembert.
4. Nem a társadalom felső rétegeihez köti magán, hanem az otthontalanokhoz, a veszélyeztetettekhez; a kisemmizettek is találnak nála vigaszt és reménységet.

Ő egy helyreállított isteni uralmat mutatott be összezavarodott tanítványai számára – valami olyant, ami a mi világunkból nézve a feje tetejére lett állítva; valójában az Isten terve szerint újra a talpára állította azt.

Ez az a Krisztus, aki a béke jeleként szamárháton és nem csatalovon tart Jeruzsálem felé, miközben pálmalevelek hevernek előtte az úton. Ezen az úton azonban nem a hatalom csarnokaiba megy be elfoglalni és romba dönteni Rómát, és kielégíteni a tömeg elvárását egy katonai győzelemre, hanem a zsidó istentisztelet centrumába megy, hogy összeütközzön a hamis elképzelésekkel arról, hogy mit jelenet az igaz Istent szolgálni. Jézus nem engedett a tömeg elvárásainak és nem keresett földi trónt. Inkább egy római kivégzőeszköz lett a trónja, áldozati halálával az Atyának való engedelmességben, hogy mi elnyerhessük a megbocsátást, a bűnökből való megtisztulást és az Istennel való megbékélést.

Jézus – az ember Jézus – megtestesítette Isten eredeti szándékát, amelyet a teremtéstörténet tükröz vissza: hogy az emberiséget Isten sáfárságra teremtette és rendelte a föld fölött, hogy az életet munkálja, ahogy egy kertész törekszik arra, hogy szépséges és zamatos gyümölcsöt teremjen a kertje. Ádám és Éva elbukott ebben a feladatban, ezért az el kellett jönnie az új Ádámnak, aki összezúzza a Kígyó fejét; de akinek ebben az első eljövetelben magának is össze kellett töretnie.

Jézus volt az Úr szenvedő szolgája, aki oroszlánként küzdött, és Isten Bárányaként halt meg értünk. Ő, a mennyei dicsőség és felség Istene, aki magára ölti egy szolga ruháját és megmossa azok lábait, akik végül elhagyták és megtagadták őt.

Megy be szamárháton Jeruzsálembe kivégzése hetének kezdetén egy ujjongó tömeg között, amely tömeg néhány nappal később már egy másik arcát mutatja követeli a keresztre feszítését – éppen emiatt érthetjük meg, hogy miközben a tömeg örvendezve ujjong, ő útközben megáll Jeruzsálem előtt és siratja a várost és népét:

Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!

Siratja a körülötte élőket, miközben ő tart a halál felé. Túllátott a halál fánylán a Feltámadásra, a mennybemenetelre és a parúziára, ezért volt képes elviselni az árulást, a kínzást és a kereszt borzalmait.

Tökéletlen emberekként, akiket magával ragad a taps és ezzel együtt magával ragad a fájdalmaktól való félelem, gyakran az oroszlán hatalmának megtestesülését keressük – közben a Bárány ül a trónon, aki méltó, hogy felnyissa a hét pecséttel lepecsételt könyvtekercset, hogy teljességre juttassa a mi megváltásunk tervét, és amikor minden kész eljöjjön értünk és magához vegyen minket.

Mi magunk is lépjünk Mesterünk nyomdokaiba, követve a keresztáldozat útját, hogy mások is találkozhassanak a Megváltó áldozatában található élettel.

Befejezésül szeretném ha két kérdést is elvinnénk a mai üzenet továbbgondolására:

1. Annak ellenére, hogy Jézus hatalmas és dicsőséges volt, miért választotta mások szolgálatáért az alázat útját?
2. Használod-e saját erőforrásaidat, képességeidet esetleg befolyásodat arra, hogy másokat szolgálj? Mit tehetsz azért, hogy ebben előbbre tudj lépni?

Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét. ⁶És láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között ott áll a Bárány.