Alapige: Bír 16:1-4

Énekek: MonGYÁLdást

Kétségtelen tény bibliai tény, hogy Jézus tanítványainak sok nyomorúságon át kell bemenniük az Isten országába. Pál apostol ezzel az üzenettel erősítette a frissen megtért tanítványok lelkét és így bátorította őket. [ApCsel 14:22] Jézus maga is megmondta, hogy a tanítvány nem nagyobb a mesterénél, márpedig a Mestert kivetették és megölték. [vö. pl. Jn 15:20] Értjük, hogy ez bátorítás és erősítés? Remélem nem elbizonytalanodsz és elgyengülsz ettől a bibliai igazságtól.

Ugyanakkor nem mindegy, hogy egy megtapasztalt nyomorúságnak mi a gyökere. Az-e a gyökere, mint Pál apostol életében: „Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.”, vagy pedig magunknak köszönhetjük a nyomorúságot, amibe a saját önfejűségünk vagy bűnös hajlamaink visznek. Egyáltalán nem véletlenül int az ige arra, hogy „Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó.” [1Pt 4:15] Igen, lehetnek az életünknek olyan területei, amelyek úgy kötöznek meg, hogy végül bajba sőt szenvedésbe sodorják az életünket.

Előre is mondom vigasztalásul: még ez a nyomorúság is válhat igazán Isten kohójává, ha hagyod, hogy kiégesse belőled annak a salakját, ami a nyomorúságot okozója volt. De a salakkal törődj, ne a nyomorúsággal.

Ma egy olyan bibliai hősről szeretnék beszélni, aki a saját életét vitte egyre mélyebbre – az isteni kiválasztottságból egészen a reménytelen nyomorúságig. Az ő történetét a Bírák könyve 13-16. fejezetei írják le, most csak egy részletet olvasok fel belőle, a Bír 16:1-4-ből.

Egyszer Sámson elment Gázába, meglátott ott egy parázna nőt, és bement hozzá. A gázaiaknak megmondták: Idejött Sámson! Körülvették, és lestek rá egész éjjel a város kapujában, de csendben maradtak egész éjjel, mert azt gondolták: Majd ha megvirrad reggel, meggyilkoljuk őt. Sámson éjfélig feküdt. Éjfélkor aztán fölkelt, megragadta a városkapu ajtaját a két ajtófélfával együtt, és kiszakította zárastul, majd a vállára vette, és fölvitte a hegytetőre, Hebrónnal szemben. Történt ezután, hogy megszeretett egy asszonyt a Szórék völgyében, akinek Delila volt a neve.

Sámson Izráel törzsi vezetője volt. Szeretném vázolni ennek a rendkívüli embernek a különleges életét. De érdemes elővenni a teljes történetet is. (Bír 13-16)

Már Sámson születésének a körülményei is természetfelettiek voltak. Édesanyja meddő volt, az Úr angyala jelentette be a születését és ezek után született meg Sámson. Isteni parancsra szülei teljesen az Úrnak szentelték az életét, ezenfeül természetfeletti volt az ereje is. Valószínűleg egy jó kiállású és jóképű férfi volt, és a Szentlélek volt rajta. A története mégsem felhőtlen sikertörténet, hanem nagyon is megbicsaklik, nyomorúságba jut – és nem azért, mert Isten azt akarta megmutatni neki, hogy mennyit kell szenvednie a nevéért, hanem azért, mert saját magát sodorta bajba és lényegében eltékozolta az életét. Sámson élete azért jutott a teljes összeomlásba, mert végzetes döntéseket hozott és nem tanult a hibáiból.

Tanulj a hibákból!

Nagyon fontos: saját magunkat fogjuk bajba sodorni, ha nem vagyunk hajlandóak tanulni a hibáinkból. Sámsonnak két komoly gyengesége volt az életében, amelyeket felismerve jókor megfékezhetett volna. Mégsem fékezte meg egyiket sem. Ezek miatt a gyengeségek miatt egész életében bajok sújtották és végül az összeomlását is ezek okozták.

1. Az egyik gyengesége a hirtelen természete volt. Olvassuk azt, hogy nagyon sokszor gurult dühbe, vesztette el a fejét, és cselekedeteit az indulatai vezették és a bosszú motiválták. Ezekre az Úr határozott útmutatását is érdemes meghallgatni:

„És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. [Ef 4:30-32]

A Szentlélek gyümölcséről ezt olvassuk:

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. [Gal 5:22-23]

Pontosan ezeket kellett volna megtanulnia, hiszen kiáradt rá az Úr lelke és az Úr megszentelte őt. Mégsem tanult a hibáiból, újra és újra elkövette azokat.

• A másik gyengesége a féktelen testi vágy volt. Nagyon erős volt testben, de nagyon gyenge erkölcseiben. Szándékosan figyelmen kívül hagyta Isten szexuális tisztaságra vonatkozó parancsát.

Úgy tűnik, mintha azt játszotta volna: „Milyen közel tudok menni a tűzhöz anélkül, hogy megégnék?”

Nem vagyunk hajlamosak arra, hogy ugyanezt játsszuk folyamatosan?

„Csak most az egyszer” – és már századszor is azzal etetjük magunkat, hogy csak most az egyszer engedünk.

El akar bukni bárki is? Nem.

Romba akarja dönteni a személyes vagy a családi életét bárki is? Nem.

Akkor miért játszik valaki a tűzzel?

Mert elhiszi azt a hazugságot, hogy csak addig megy el, ahonnan még vissza tud fordulni. Igen. Még innen is vissza tudok fordulni, még innen is. Tudjátok az ember az életét nem egyetlen nap alatt dönti romba. Amikor bekövetkezik az összeomlás, az már gyors és hirtelen – de előtte hány és hány évig ásta alá az ember a saját életét, a saját kapcsolatát Istennel. Vajon mennyi ideig cicázott Delilával Sámson? Nem tudjuk, de végül ráfizetett.

Ha hibázunk és kiment az Úr, akkor nem azért teszi, hogy elbizakodjunk, hogy „jaj, hát kérem megy ez nekem” – hanem azért ment ki, hogy megdicsőüljön bennünk és többé ne kövessük el ugyanazt a hibát. Erre is mondja: „Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”Nem azért, hogy újra belemenj – azért, hogy legyen erőd nem belemenni. Tanulj a hibáidból! Ehhez persze el kell ismerni és meg kell vallani bűnnek.

Gondold át kikkel barátkozol!

A második dolog, amit Sámson életéből leszűrhetünk: saját magunkat sodorjuk bajba, ha nem jó barátokat választunk. Sámson túlságosan sokat kereste a filiszteusok társaságát (különösen a nőkét), akik pedig az ellenségei voltak.

Mit érthetünk meg ebből? Aki az ellenség táborába tartozik sohasem lehet igazán barát. Mindig elszomorodva hallom az olyan „bizonyságtételeket”, amikor valaki keresztyénként elmondja ezt: jobb barátokat találok a világban, mint a keresztyének között. Ez tipikus sámsoni hiba. Mert hadd kérdezzem meg az a világi barát melyik táborba tartozik? Nyilván az ellenség táborába. Nem véletlenül figyelmeztet Pál apostol is: „Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!”[1Kor 15:33]

Ez nyilván nem azt jelenti, hogy el kell szigetelődnünk a világtól, vagy ellenségesen viszonyulni a világ fiaihoz. A keresztyének Krisztusból áradó öröme, szeretete és kedvessége barátságossága fontos ajándék és eszköz az Úr kezében, hogy a jó hírt közel vigye a tőle elidegenedettek szíveihez. De hogy valakinek jobb barátai legyenek a világban, mint a testvérek között az a számomra több, mint elgondolkodtató.

Mert gondoljuk végig a következő kérdéseket:

1. A barátok akadályozzák vagy segítik azt, hogy 100%-ig Istennek élj?
2. Építenek téged, vagy rombolnak?
3. Szoktad-e rajta kapni magad, hogy olyan dolgokat teszel, vagy olyanokhoz igazodsz, ami nem csak hogy tudod, hogy nem helyes, de nem is igazán szeretnéd?

Ha ezekre a válasz negatív, akkor bizony nagyon tudatosan lehet, hogy át kell alakítani a barátságaidat. Olyan barátokat keresni, akik a legjobbat tudják belőled kihozni, akik felemelnek, bátorítanak, akik az Úr tanácsában járnak és jobb emberré tesznek. Így tudsz te magad is Krisztusban igazán jó barátjává válni másoknak.

Vedd komolyan Istent!

Miközben ez teljesen evidensnek hangzik, mintha mégsem élné meg oly sok keresztyén ezt az evidenciát. Bizony magunknak keressük a bajt, ha nem vesszük komolyan Istent.

Sámsonnál nem tudnék önfejűbb bibliai alakot mondani. Sámson önfejűségében félvállról vette a lelki életét és nem igazán vette komolyan Isten dolgait. Mindig a saját feje után ment.

Alapvetően egy nagyon önző életstílust alakított ki, és hagyta, hogy a személyes kívánságai határozzák meg a tetteit. Az életfilozófiája ezt volt: „Csináld, ha jólesik!”

Ebből következően Sámsont a lelki nemtörődömség jellemezte: valahogy nem vette igazán komolyan a dolgokat. Isten csodálatos erővel és képességekkel áldotta meg. Vajon miért? Hogy győzelmet vegyen a pogány filiszteusok fölött. Győzelmet vett? Nem, éppen ellenkezőleg. Azok vettek rajta erőt, csonkították meg és vetették börtönbe.

Sajnos volt egy messzebb ható következménye is ennek. Sámson Dán törzse bírája volt. Ha tovább olvassuk a Bírák könyvét, akkor azt olvassuk, hogy a filiszteusok annyira megerősödnek és a dániak annyira meggyengülnek, hogy el kellett menekülniük egy másik területre arról a földről, amit Isten nekik adott. Végig tudjuk ezt gondolni? Sámsonnak le kellett volna győznie a filiszteusokat, Isten minden talentumot biztosított ehhez a számára. Ehelyett az lett a vége, hogy a törzse is menekülni kényszerült a filiszteusok elől.

Mert Sámson nem vette komolyan Istent. Miből látszik ez az önfejűség, ez a lelki komolytalanság? Ahogy végigolvastam a történetet, sehol sem olvastam azt, hogy Sámson komolyan imádkozott volna, vagy kereste az Úr útmutatását, mint vezető. Egyedül egyetlen esetben, az utolsó tette előtt imádkozott, amikor ledöntötte az épületet.

Ó, Uram, URam! Emlékezz meg rólam, és erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért! [Bír 16:28]

Semmi mást! Én nem mondom azt, hogy Sámson nem szerette az Urat, vagy soha nem imádkozott. De ha imádkozott is, az csak amolyan imádkozgatás lehetett, amit a Szentlélek nem tartott méltónak, hogy egyáltalán megemlítse az írásban. Amikor ide jutottam a készülésben, úgy megcsendesedett bennem a lélek. Vajon én magam is mennyiszer csak imádkozgatok, teljes odaszánás és erőbedobás helyett. És akkor mennyire veszem komolyan Istent?

Figyeljük meg azt is, mi történt, amikor minden összeomlott: Sámson végre imádkozott. Vajon milyen lenne a történet, ha elejétől fogva végig imádkozott volna? Azt hiszem tudjuk.

Nagyon sok bajtól megkímélhetnénk magunkat, ha komolyan vennénk annyira Istent, hogy megalázzuk magunkat előtte, megállnánk és keresnénk az útmutatását. Igében, imádságban, testvéri tanácsban – ezekben így együtt.

Sámson élete ebben a három dologban nagyon gyenge volt:

1. nem tanult a hibáiból,
2. nem gondolta át kikkel barátkozott és
3. nem vette elég komolyan Istent.

Mi lett a vége? Romba dőlt az élete: foglyul ejtették a filiszteusok, kiszúrták a szemeit, és rabszolgamunkát végeztettek vele – Isten csodálatosan felkent választottjával, akit Isten nagy dolgokra rendelt és, aki végül ebből semmit sem vitt véghez.

Isten nem adta fel

Ennyi tragikus és szomorú szembesülés után, ahogy Sámson bajba sodorta magát, nézzünk a mai alkalom címének a folytatására: van kiút? Előbb megjelenik a reménykeltő mondat:

De Sámson fején nőni kezdett a haj azután, hogy levágták.

Sámson hosszú haja Istennek való odaszentelésének és a szövetségnek volt a jelképe. Nem a hajában volt az ereje, hanem az erő a szövetséges Istenből származott. Nem is a haj itt a lényeg, hanem az amit mond: hogy azzal, hogy elkezdett nőni a haja elkezdődött szívében a megújulás folyamata. Nem tudom, hogy mi ment végbe benne, de abban biztos vagyok

1. Felismerte és megvallotta életének gyengeségeit, amelyek ide juttatták;
2. Nem vádolt senkit: sem Istent, sem a nőket, sem Izráelt, sem a filiszteusokat, hogy ide jutott, mert tudta: egyedül magának köszönheti, egyedül a saját önfejűségének, saját bujaságának és barátkozásainak azt, hogy ide jutott.

Hadd olvassam fel a történetnek ezt a részletét

Egyszer a filiszteusok városfejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágónnak, és hogy örvendezzenek. Ezt mondták: Kezünkbe adta istenünk Sámsont, aki ellenségünk! Amikor meglátta őt a nép, dicsőítették istenüket, és ezt mondták: Kezünkbe adta istenünk azt, aki az ellenségünk, aki pusztította földünk, s oly sokat megölt közülünk! Azután olyan jókedvük támadt, hogy ezt mondták: Hívjátok ide Sámsont, hadd szórakoztasson bennünket! Oda is hívták Sámsont a foglyok házából, hogy szórakoztassa őket, és odaállították az oszlopok közé. Sámson ezt mondta annak a fiúnak, aki a kezét fogta: Eressz el, hadd tapogassam meg az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk! A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal, ott voltak a filiszteusok városfejedelmei, a tetőn pedig mintegy háromezer férfi és nő, akik Sámson játékán szórakoztak. Ekkor Sámson az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Ó, Uram, URam! Emlékezz meg rólam, és erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért! Azzal átfogta Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és nekik feszült. Majd ezt mondta Sámson: Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal együtt! Azzal megfeszítette erejét, úgyhogy a ház rádőlt a városfejedelmekre és az egész népre, amely benn volt. Így többet ölt meg halálával, mint ahányat megölt életében.

Végül Sámson életének utolsó tettével nagyobb győzelmet szerzett, mind addig összesen. Isten megújította az életét, új esélyt adott neki és Sámson a legnagyobb győzelmet aratta ezáltal.

Fontos ez a vigasztalás. Lehet, hogy valahol valamikor már romba dőlt az életed. Az is lehet, hogy felismerted, hogy rossz az irány és Isten így akar megállítani. Lehet, hogy azt gondolod vége, nincs tovább. Én nagyon hálás vagyok Istennek ezért a történetért, mert két dolgot is elmond:

1. Ha nem tanulunk a hibáinkból, ha nem jó barátokat választunk, ha nem vesszük komolyan Istent, össze fog dőlni az életünk. Ezt nyugodtan vehetjük komolyan. A homokra építő ember hasonlatában is azt mondja Jézus: amikor jönnek a szelek és az árvizek, össze fog dőlni a háza.
2. Viszont, ha összeomlott az életünk, Isten akkor sem mond le rólunk. Én csodálattal szemlélem Sámson nevét a Zsidókhoz írt levél sorai között. Ha nekem kéne összeírnom a bibliai hit hőseit az Ószövetségből, magamtól Sámson valószínűleg nem jutna eszembe, legfeljebb csak úgy, mint az ajándékait végzetesen eltékozló kiválasztott. És ujjongó hála van a szívemben azért, mert Isten máshogy gondolkodik, mint én.

Van, akinek az élete romokban hever. Van, aki az Úrban áll. Van olyan is, aki még nem vette komolyan, hogy az Úr választottja, ezért lejtőre lépett, és rejtőzködik az engedetlenségekben.

Elhiszed-e azt, hogy Isten meg tud állítani? Hittel ráállsz e arra, hogy ha romba dőlt az életed, akkor van lelki kivezető út? Ezt akarta ma elmondani nekünk az Úr.