Lekció: 1Kor 10:1-13

Alapige: 1Kor 10:11-12

Énekek: MonGYÁLdást
390 – Várj, ember szíve, készen, mert jő a Hős, az Úr
Legyen a mi hangunk kedves illat
379 – Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő!
391 – A sötétség szűnni kezd már
27. Zsoltár – Világosságom és Segítségem

Az advent szó valahogy mindig azt sugallja, hogy a jövőre függesztjük a tekintetünket. Az első adventben Isten választott népe várta a Messiást. Miután Krisztus elvégezte az engesztelő áldozatot, feltámadt és felment a mennybe, az ő ígéretére alapozva az Újszövetség népe a második adventben él: a dicsőséges Krisztus eljövetelét várva. Ebben a második adventben pedig itt vannak az adventi ünnepeink, amelyek a karácsonyi ünnep eljövetelére is felkészítenek.

Ma egy különleges adventi igeszakaszt szeretnék veletek megosztani. Őszintén ezt egészen mostanáig nem is gondoltam adventi igeszakasznak. Azonban miután felfedeztem az adventi oldalát az adventről való gondolkodásomat is gazdagította. Ma az 1Kor 10:1-13 alapján intő adventi példákat oszt meg velünk Pál apostolon keresztül a Szentlélek. Ezt olvasom:

Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!

Az adventi jelentőségéről ennek az igének a 11. vers árulkodik:

Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.

Pál apostol következetesen kiáll amellett, hogy Jézus Krisztus mennybemenetelével elkezdődött a teremtett világ utolsó korszaka. A történészek persze osztogatják a történelmet történelmi korszakokra, de a teremtett világot alapvetően a Szentírás alapján két nagy korszakra oszthatjuk fel: a Krisztus előtti és a Krisztus utáni korszakra. Még egyszer mondom, mindkét nagy korszakot lehet tovább bontani kisebb korszakokra, de ez lényegében nem tesz hozzá sem a Krisztus előtti, sem a Krisztus utáni nagy világkorszakra. A Krisztus előtti korszak Jézus első eljövetelét készítette elő, a Krisztus utáni korszak pedig a második eljövetelnek az előkészülete – és ez az utolsó korszak a világ történetében. Ezt már csak a Krisztus örök birodalma követi, amely soha nem ér véget és azok öröklik, akik ebben az utolsó időkben Krisztusé.

Éppen ezért fontos a figyelmeztetés az utolsó korszak hívőinek a megelőző korszak kiválasztottainak és kiváltságosainak bukása, ahogy arra az apostol felhívja a figyelmet. Volt egy kiválasztott és kiváltságos nép, amely élvezte Isten különleges gondoskodását, ígéreteit; egy nép, amelyet Isten minden más néptől megkülönböztetve hordozott, gondozott és szeretett ebben a világban. De ez nem akadályozta meg Istent abban, hogy kemény kézzel fenyítse meg őket ha kiváltságos voltuk ellenére nem az engedelmességet, hanem az engedetlenséget és bűnt választották.

A kiváltságos választottak

Izráel kiváltságai

Pál apostol Izráel kiváltságait emeli a gyülekezet elé. Külön kiemeli a számukra, hogy saját kiváltságos helyzetük Isten előtt ne vakítsa el őket. Izráel is rendelkezett kiváltságokkal. Kiváltságosságukkal kapcsolatban öt bibliai tényt emel ki:

1. Mindnyájan a felhő alatt voltak – vagyis Isten csodálatos természetfeletti vezetését és védelmét élvezhették a pusztai vándorlás alatt, hiszen Isten nappal felhő- éjjel tűzoszloppal vezette őket; és ha szükséges volt közéjük és ellenségeik közé állt, hogy ne érhesse őket támadás.
2. Mindnyájan a tengeren mentek át – vagyis Isten egészen csodálatos módon szabadította meg ellenségeik kezéből, akikkel szemben semmilyen esélyük nem lett volna megállni.
3. Mindnyájan megkeresztelkedetek Mózesre a felhőben és a tengerben – Ez egy kicsit rejtélyesebb kifejezés az apostoltól. De ennek az értelme, hogy mindannyian Mózest követték és engedelmeskedtek a vezetésének, akit Isten adott nekik vezetőül.
4. Mindannyian ehették ugyanazt a lelki azaz mennyei kenyeret – amivel Pál a manna csodájára utalt, hiszen az izráeliek nem vetettek és nem arattak a pusztában, Isten mégis adott nekik kenyeret napról napra.
5. Mindannyian ugyanazt a lelki italt ihatták a kősziklából, amely nem más volt, mint a velük vándorló Krisztus – vagyis Krisztus volt már a számukra is az élő víz forrása.

A keresztyének kiváltságai

Ezzel Pál megerősíti, hogy a keresztyén gyülekezet ebben a világban Isten egészen különleges kiváltságaival rendelkezik. A Krisztus mellett döntők élvezhetik azokat a kiváltságokat, sőt még többet is élvezhetnek, mint a pusztában vándorló zsidók, hiszen a Krisztust követőiként:

1. Élvezhetjük Krisztus természetfeletti vezetését és védelmét ebben a világban, amíg itt járjuk a zarándokutunkat.
2. Élvezhetjük Krisztusban Isten csodálatos szabadítását, ahogy mindenekelőtt legnagyobb ellenségünktől a bűntől és a Sátántól szabadít meg bennünket mennyei Édesatyánk; de sok más szabadítást is átélhetünk, legyen az egy megkötözöttség, egy rossz szokás, egy betegség, vagy éppen egy gonosz ember gyötrése.
3. Élvezhetjük a keresztség áldásait, hiszen meg vagyunk keresztelve Krisztusban, ami miatt minden körülmények között bízhatunk benne, mint lelki vezetőnkben és megváltónkban, hiszen szövetséget kötött velünk a keresztség által, hogy minden napon velünk lesz a világ végezetéig.
4. Élvezhetjük Krisztus folyamatos jelenlétét az életünkben azáltal, hogy ő az a lelki kenyér, aki a mennyből szállt le értünk és ő az a lelki kőszikla akiből az élő víz árad. Jézus mondja: „Én vagyok az élet kenyere.” [Jn 6:48] „Aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, hanem örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. [Jn 4:13-14]

Ilyen kiváltságos gyermekei vagyunk Istennek ebben a világban. De ha ilyen kiváltságokkal rendelkezünk, miért a figyelmeztetés.

A korinthusiak viszonya a bűnhöz

A kiváltságoknak van egy sajátos kísértésük: felfuvalkodottá tesznek. Pál apostol azért figyelmezteti őket arra, hogy bár Izráel kiváltságos volt, milyen makacsak, engedetlenek és felfuvalkodottak lettek, ami miatt sokan elestek. Sőt hitetlenségük miatt az egyiptomi szabadulást átélt nemzedék még Kánaánba sem mehetett be.

A korinthusiak dicsekedtek a kiváltságaikkal, a kiválóságaikkal, dicsekedtek a lelki ajándékaikkal, közben olyan bűnöket is megtűrtek az életükben, amelyek még a pogányok előtt, a világ fiai előtt is kirívóak és visszataszítóak voltak. Márpedig, ha az utolsó időkben élünk, akkor nekünk egy nagyon fontos tudásunk van arról, hogy fel kell készülnünk Krisztusnak a visszajövetelére, ami bármikor bekövetkezhet. És nem csak úgy történhet ez meg, ahogy az utolsó napon eljön az ég felhőin, hanem úgy is bekövetkezhet, hogy ez a földi életünk véget ér, és Krisztus visszajövetelekor fel fogunk támadni. A sírban mi már nem tudunk felkészülni az eljövetelre. Nekünk mindannyiunknak az egyetlen földi életünk adatott erre. Mindannyiunknak úgy kell készen lennünk, hogy akár a testi halálban, akár a földi testünkben éljük át Krisztus második eljövetelét felkészültek legyünk rá.

A korinthusiak azonban felfuvalkodtak a kiváltságaikban és nem vették komolyan a kiváltságokkal együtt járó felelősséget, emiatt nemcsak hogy tűrték a bűnt az életükben, hanem még dicsekedtek is vele. Ha Pál apostol gyülekezeteknek írott leveleit összehasonlítjuk egymással, akkor azt látjuk, hogy az újszövetségi kor legproblémásabb gyülekezete volt.

Ezért hangoznak el az intések, hogy ne ismételjék meg Izráel elesését.

Az öt kudarc

Miután Pál bemutatta az öt kiváltságot ezzel szembeállít öt kudarcot, amelynek most nem fogom elmondani az öt teljes kifejtését, de valami fontosra szeretném utána ráirányítani a figyelmet. Figyeljetek, ne tegyetek hozzájuk hasonló dolgokat

1. Ne kívánjunk gonosz dolgokat – itt nem másra utal az apostol, mint az egyiptomi húsosfazekak utáni vágyakozáshoz. A régi élet, a régi nyomorúság kívánatosabbnak tűnt a pusztában, mint az eljövendő Kánaán.
2. Bálványimádók se legyetek – világos volt Isten álláspontja arról, hogy őt semmilyen formában ne ábrázolják ki. Mégis igen gyorsan a bálványokhoz fordultak, és ahogy Pál Mózest is idézi: „leült a nép enni és inni, majd felkelt pajzánkodni.” Mindez a bálványimádásból következően.
3. De ne is paráználkodjunk – amia bálványimádással is összefüggésben volt.
4. Krisztus se kísértsük – mit is jelenthet ez? Megint csak a pusztai vándorlás bukásai adják meg a kulcsot. Azt, hogy tudjunk bízni annyira Krisztusban, hogy soha nem kérdőjelezzük meg Isten célját és tervét az életünkkel. A Kánaán felé haladó Izráeliek azzal vádolták Istent, hogy azért szabadította meg őket Isten, hogy a pusztában vesszenek el. Aztán jöttek a mérges kígyók, ami miatt megint olyan sokan meghaltak. Ezért olyan fontos Ige, hogy mindazok, akik „Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál.”[Rm 8:28] Kiváltságaink közül talán éppen az a legfontosabb, hogy ha Krisztust követjük, ha hiszünk benne, semmi sem történhet velünk, ami ne a menny felé vinné tovább az életünket.
5. Ne is zúgolódjatok – ami Krisztus megkísértésével is összefügg; mert ők is zúgolódtak és Isten haragját és öldöklő csapását pusztították magukra.

Az apostol erre inti az adventben élő gyülekezetet – hiszen ahogy az izráeliek sokasága sem érte el Kánaánt, hiába vezette őket a felhő, és mentek át száraz lábbal a tengeren és keresztelkedtek meg Mózesre a felhőben, hiába ehették a lelki kenyeret és ihatták a lelki italt – mégis elestek, mert gonosz dolgokat kívántak, bálványokhoz fordultak, paráználkodtak, kísértették Istent és zúgolódtak.

A múlt adventi jelentősége

Mindezeknek Pál adventi jelentőséget tulajdonít. Miért fontos ez? Azért, mert az adventben valóban az eljövendő Krisztust várjuk. De az ő visszajövetelére nem a próféciák értelmezésével tudunk helyesen készülni, hanem azzal, hogy tanulunk a múlt hibáiból – azaz boldogan megragadjuk a kiváltságainkat, de nem úgy, hogy közben a bűnt megtűrjük az életünkben.

Vannak nem kevesen, akik azzal bíbelődnek, hogy a próféciák magyarázataiból kiolvassák azt, hogy mennyire az utolsó időkben élünk, hogy mi következett már be, és minek kell bekövetkeznie, miközben egy nagyon fontos figyelmeztetést figyelmen kívül hagynak:

„az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj” [1Thessz 5:2] – egyetlen tolvaj sem küld írásos értesítőt arról, hogy jönni fog.

A jelek nem azért adattak és adatnak, hogy mi abból a jövőre vonatkozó értelmezéseket olvassunk ki. Elsősorban nem erre valók, hanem arra, hogy semmiképpen se feledkezzünk bele ebbe a világba, ahol nincsen maradandó városunk.

Pál szerint jobban kell figyelni a múlt figyelmeztetéseire, mint az ún. idők jeleire. Sokkal fontosabb dolgokra kell figyelnünk: arra, hogy törekedjünk a Krisztusban elhívott élet megélésére; hogy a kiváltságunkat, hogy Krisztusban Isten gyermekei és az örök élet örökösei vagyunk ne a bűn és a gonosz dolgok utáni vágyakozásra használjuk, hanem ebből a kiváltságunkból merítsük az erőt és az energiát, hogy minél inkább a Krisztusban való élet megszentelődésére törekedjünk, hiszen

az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek [1Thessz 4:3]

Mert az utolsó időkben élünk. Ez készít fel minket Krisztus visszajövetelére, hogy vele együtt örökölve meg is dicsőüljünk. Ezért is fontosak ezek az adventi intések.

Ámen.